Szeptember 25-28 között zajlott Nagyszebenben az Erdélyi Evangélikus Akadémián az „Egyház és politika a periférián” című konferencia. A háromnapos szimpóziumon előadást tartott Kató Bála az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is, „Az erdélyi protestantizmus társadalmi és politikai helyzete a 21. században” címmel.

Előadása bevezetőjében elmondta csak történelmi kontextusba értelmezhető és értékelhető az Erdélyi Református Egyház társadalmi munkája. Az erdélyi reformátusság sajátosságai a kisebbségi létből fakadnak. Ha visszatekintünk egyházunk történetére, az a többségi és kisebbségi lét, illetve a privilegizált és korlátozott, adott esetben elnyomott státus közötti váltakozások hosszú sora. Ugyanakkor a kisebbségben a reformátusok a többséget alkották. „Nem a leghálásabb szerep ez, hiszen amikor a kisebbséget inzultus éri, nekünk jut belőle a legtöbb, ám amikor a fogyás drámaiságát kell bemutatni, akkor már nem ránk figyel a közvélemény” – mondta a püspök.

„Azt gondolom, az egyházak (így a mi református egyházunk) társadalmi szerepvállalásának kérdéséről már többet kell beszélnünk, hiszen az egyház jövője szempontjából a legnagyobb kihívás a közjó szolgálatának szintjén jelentkezik. Erre meg is van az igény a társadalom részéről, hiszen az egyházak bizalmi indexe messze a legmagasabb a mai társadalomban.” Kató Béla pontokba szedve mutatta be melyek azok a területek ahol az egyház társadalmi szerepvállalása a leghatékonyabb lehet. A szórványban, sok esetben az egyház jelenti az egyetlen fennmaradt intézményt, vagyis az ott élők számára mintegy utolsó hídfő lehet kulturális, nyelvi identitásuk megőrzéséhez. Ehhez szorosan kapcsolódik a nyelvkérdés.  „Ma a kétnyelvűség elsősorban a nyelvi szórványba élő közösségeink életében aktuális. Nagyon sokan nyelvileg asszimilálódtak, de református hitükhöz ragaszkodnak, így hozzájuk is el kell juttatni az Evangéliumot. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a református egyház évszázadokon keresztül a magyar kultúra és nyelv őrzője volt. Jelenleg a kétnyelvűség elsősorban a kauzális szolgálatokon (temetés, esketés) jelenik meg. Keressük az arany középutat az Evangélium hatékony hirdetése és a nyelvi identitás megtartása között.”

Az református egyház számára itt Erdélyben az oktatás, nevelés jelentette a legfőbb feladatot a közéletben. A XX. század folyamán az erdélyi történelmi egyházak ereje éppen abban rejlett, hogy ugyan nemzeti tudatot őrző, de mégis vallási közösségekként működtek: bátorítottak, vigasztaltak, erőt és remény adtak. Ezt a bátorítást, reményt a mai társadalmi rendben az oktatás által tudjuk minél hatékonyabban eljuttatni. Ezért tartotta fontosnak a református egyház már a rendszerváltást követő években az egyházi iskolák beindítását, illetve a régi alma materek visszaállítását. Példaként említette az idei esztendőben Kolozsváron beinduló szakiskolai képzést, valamint a marosvásárhelyi Bod Péter Tanulmányi Központot tervezett orvosi szakkollégiummá való átalakítását. 

A harmadik terület ahol a református egyház hathatós társadalmi tevékenységet tud kifejteni a diakónia területe. A kolozsvári székhelyű Diakónia Keresztyén Alapítványnak országszerte több helyen nyitott meg munkapontokat és fejt ki hatékony munkát. Mindenképpen meg kell említeni a Sepsiszentgyörgyi Fiókszervezet, amely működése során két programot sikeresen működtet: az otthoni gondozó szolgálatot, és a fogyatékkal élők gondozásával és foglalkoztatásával kapcsolatos tevékenységet.

Mindezek a létesítmények, megvalósítások letagadhatatlan példái annak, hogy Református Anyaszentegyházunk hathatósan néz szembe a kor kihívásaival, sőt felvállalja azt a feladatot is, amit a társadalom már nem képes megoldani. Nagy harcok, rettegések és böjtölések kísérik részünkről ezt a munkát, azonban küldetésünk e világban most éppen ezt a szolgálatot igényli- zárta előadását a püspök. 

Szöveg és fotó: Juhász Ábel