9 erdélyi és partiumi református kollégium tartotta szeptember 21-én közös tanévnyitóját a kézdivásárhelyi református templomban. Igét hirdetett Szegedi László generális direktor, aki a kollégiumok nemzetmegtartó és hiterősítő szerepét emelte ki. Prédikációjában arra is kitért, hogy a kőhalmi diákotthonban 750 gyermeknek volt pótapja, érzi, hogy mi az, ami hiányzik egy ifjú életéből, mi az, amit elfelejtettek ők is, szüleik is. 

“A bűn szörnyűsége mindnyájunkat kikezd, nincs ember, aki önerőből ellenálljon ennek. Sokszor elfelejtjük az örökséget, a szülők, a nagyszülők Bibliáját. Ebben is nagy szerepet játszanak a református kollégiumok, meg kell mutassák, hogy az almának nem szabad messze esnie a fától. Nem szégyelljük az igét, Kálvin János tanítását, aki mindig felmutatott és visszamutatott Istenre, mondván, hogy egyedül övé a dicsőség!”

Szegedi László hangsúlyozta, fontos, hogy mivé lesznek a gyermekeink, fontos, hogy milyen iskolában milyen lelkiséget, milyen oktatást kapnak, részesednek-e olyan hitbeli nevelésben, amely megtartja őket. Olyan erős egyéniségű ifjak kerülnek ki a református kollégiumokból, akik, ha vezető tisztségbe jutnak, akkor az ő felelősségük lesz, hogy hogyan tudnak Istenről, hitről, Jézus Krisztusról a munkaközösségükben beszélni. 

Az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora Manassé példáját hozta fel, aki, amikor nagyon mélyre csúszott, akkor elkezdett imádkozni, megalázta magát Isten előtt. “A történelemben példátlan esetről olvasunk, a királyt, aki a babiloniak fogságában volt, visszahelyezték a trónra. Istennél semmi sem lehetetlen, nem juthatunk olyan messze Istentől, hogy ne lehetne mindent újból kezdeni. Aki nem hiszi, hogy a kutyából is lehet szalonna, sőt, szalonnából is kutya, az a hit dolgait vétózza meg. Istennél sok minden lehetséges, amit a népi bölcsesség másképpen tanít. A kegyelem csodát cselekszik, azonban nem érdemes ekkora árat fizetni azért, hogy visszakerüljünk Isten közelébe.” – mondta Szegedi László. 

Az igehirdető szerint Manassé története nem csak az évet kezdő gyermekekhez szól, hanem Isten a lelkészeket, oktatókat, pedagógusokat is megszólítja, tőlük is megkérdni, hogy mi az, amit elfelejtettek? Ha az Istennel való viszonyunkat nem hozzuk helyre, ha a feledés generációja leszünk, akkor elveszünk. Figyelmeztetni kell népünket, hogy Isten az Ő Fiának drága vérével váltott meg bennünket. Azon senki sem csodálkozott, hogy Manassé bűnös emberként hova jutott, de Isten kegyelmén mindenki elképedt.

Farkas Ferenc, a Kézdivásárhelyi Református Kollégium igazgatója köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy ez a nap örömünnep, hiszen a kollégium fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli. Beszédében kiemelte, hogy a kollégium elsősorban nem intézmény, hanem szeretetközösség. 

Farkas Csaba tanfelügyelő az elmúlt 20 évre is megemlékezett, mint mondta, érdemes volt a kollégiumot elindítani, hiszen olyan nevelést kapnak a gyerekek, amit máshol nem. Életképes az iskola, ettől arrafelé már a minőség javításán is el kell gondolkodni. Azt, hogy az iskola életképes bizonyítják az eredmények is, valamint az is, hogy a gyerekek a társadalomban viselkedésükkel is megállják a helyüket. 

Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke szerint az emberben mindig ott van a rosszra és a jóra való hajlam is, azonban a kollégiumban tanítóknak az a feladata, hogy a jóra való hajlamot segítsék. “A jónak csak ott van élettere, ahol a rossznak nincs. Ha a jövendőt erre építjük, akkor reményteljes, szép jövő áll előttünk.” – mondta Tamás Sándor. 

Gáll Sándor egyházkerületi kancellár, tanügyi előadótanácsos köszöntőjében arról beszélt, hogy amikor iskolát kezdünk, akkor megfogalmazódnak célok, de ezzel együtt a félelem is bennünk van, hogy vajon meg tudjuk-e valósítani azokat. “Akik az Úrban bíznak olyanok, mint a Sion hegye.  Az igehirdetésben is megfogalmazódott, hogy szükség van a felekezeti oktatásra, a vallásos, református szellemben történő oktatásra. Ez ad jövőképet, erőt a megmaradáshoz. A felolvasott zsoltár megfogalmazza, hogy mibe kapaszkodhat bele egy ifjú, hogy mi segíti át a nehézségeken, a református kollégiumok pedig a maguk küldetésparancsában megfogalmazzák, hogy hogyan lehet ide eljutni: az ifjakat el kell juttatni az élő, erős Isten megismeréséhez.” – mondta a tanügyi tanácsos, aki szerint ezért ad többet a református kollégium, mint egy világi iskola, hiszen a nevelők, tanítók meg tudják mutatni azt az erős kezet, amely átölel, áld, megtart.  

Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperesének üdvözlőszavait Beder Imre kézdivásárhelyi lelkipásztor tolmácsolta. “Azzal a reménységgel kezdjétek el az új tanévet, hogy isten munkatársai vagyunk. Ezt tudva átminősül a szolgálat, a felelősségek, a terheink más súlyt nyernek. Hiszem, hogy az örömök, az áldások is megszázszorodnak.” A magvető példázatát magyarázva a lelkipásztor elmondta, nem mi vagyunk azok, akik plántálunk, hanem a növekedést adó Isten. A diákokat azzal biztatta Beder Imre, hogy termésre való képességgel érkeznek a kollégiumokba, ahol a közösség Isten szántóföldje. 

Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy hitvalló elődeink hűséges szolgái, támogatói és fenntartói voltak az egyháznak. A kollégiumok együttléte nem csak jelzése, hanem letéteménye is annak a hagyománynak, hogy egyházunk iskolái a Föld népének szolgálatába teszik vállalásukat. Ebben mindnyájunknak megvan a feladata, mint ahogy az ige is írja, “Aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.” Ezek a gondolatok tesznek bennünket felelőssé, hiszen egyházunkat építeni akarjuk keresztyénként alázattal, a szeretet jegyében. Dézsi Zoltán szerint a tanév új lehetőségek kapuját is jelenti, büszkén idézhetjük fel elődeinket, akik a nemzet felemelkedéséért tettek. “Tisztelve, értékelve felekezeteink érdemét, elődeink, nagyjaink fáklyavivői voltak a magyar szellemi életnek. A kollégiumok ezt a hagyományt akarják folytatni. A jövőnk általunk is befolyásolható.” – mondta a főgondnok. 

Bokor Tibor polgármester üzenetében a kollégium épületében folyó munkát méltatta. Szerinte a kollégium népszerűségén múlott, hogy több generációs líceummá vált, amely képes élettel és diákokkal megtölteni az önálló épületegyüttest. 

Fekete Fanni tizenegyedik osztályos diáklány szavalata után kiosztották a Romániai Református Egyház Zsinata által létrehozott Bethlen díjat, amelyet annak az oktatónak adnak át, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott az adott évben. 2014-ben Szőcs Ildikó, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégium igazgatója kapta a díjat, amelyet Dézsi Zoltán főgondnok és Szegedi László generális direktor adott át. Szőcs Ildikó munkásságát Turzai Melánia, a nagyenyedi kollégium igazgatóhelyettese méltatta. A díj átadása után Gajdó Szende énekelt, akit Ruszka Sándor kézdivásárhelyi kollégiumi lelkész kísért.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor