Tartalmas és kellemes együttlét jellemezte az elmúlt héten lezajlott erdővidéki református gyülekezetek ünnepét, melyet az egyházmegye 360 éves fennállása és a Kálvin-évek lezárása alkalmából szerveztek. Hétfőn Erdőfülében presbiteri, csütörtökön pedig nőszövetségi konferenciát tartottak, szombaton, Baróton zajlott a záró esemény.

Az Erdővidéki Református Egyházmegye ugyan 360 éve, 1654-ben jött létre Benkő József Filius Posthumus című egyháztörténeti leírása szerint, 1954-ben, a megye 300. évfordulóján az új állami területi rendezések következtében a Sepsi Református Egyházmegyéhez csatolták, és csak az 1989-es rendszerváltást követően alakult újra.

Hétfőn Erdőfülében több mint 100 presbiter vett részt a számukra megtartott konferenciát, melyen Kolumbán Vilmos teológiai professzor a presbitérium kialakulásáról és történetéről beszélt, hangsúlyt fektetve a Kálvin János idejére. A reformátor híres volt szigorúságáról, ennél fogva igen komolyan tartották be abban a korszakban az egyházi törvényeket, ahol a presbiteri szolgálatnak igen jelentős szerepe volt, ez mára enyhülőben van, de most is meghatározó szerepe van az elkötelezett világi vezetőknek az egyház életében – emelte ki a professzor.

Csütörtökön Középajtára a nőszövetségek tagjait várták, akik több mint 140-en jöttek el az egyházmegye minden gyülekezetéből. Az ünnepi istentiszteleten Berszán István helybéli lelkész, az egyházmegye esperese szolgált, melyet előadások és úrvacsora követett. A lelkész prédikációjában a hétköznapokról beszélt, amikor belefásulunk a szürkeségbe, hangsúlyozva, hogy törekedjünk a tartalmas, tiszta lelkiismeretű életre, hiszen minden nap egy ajándék, amelyet istentől kapunk. 

A konferencia vendége volt Baczoni Szilárdka volt kisbaconi lelkipásztor is, aki az 1990-es évek nőszövetségeinek újraalakításáról beszélt. Az elfogult hangvételű előadásában „meseország asszonyainak” nevezte a megjelenteket, és örömmel vette tudomásul, hogy a húsz évvel ezelőtt elkezdett munka nem volt hiábavaló, az általa vezetett nőszövetségi Historia Domust pedig átadta Farkas Erzsébet jelenlegi elnöknőnek. A meghívott előadó Bernád Ilona bába, népi gyógyász, szakíró volt, aki munkásságáról, gyógynövényekről és a népi immunerősítésről beszélt. A nőszövetségi vándorzászlót egy évig a középajtai gyülekezet őrzi, jövőben pedig Bibarcfalván szervezik meg a konferenciát. A közös együttlétet ebéd, és a helybéli gyerekek néptáncos műsora zárta.

Szombaton a baróti református templomban zajlott az ünnepség, amelyen ft. Kántor Csaba püspökhelyettes hirdetett igét, elmondva: „a hit megtartó ereje hordozta ezt az egyházmegyét nemzedékről nemzedékre, és ez a hit által élünk ma is, így lehetünk a református anyaszentegyháznak tagjai”.

Berszán István erdővidéki református esperes köszöntőjében kifejtette: „a kálvini örökségnek ma is aktualitása van, ezt nekünk kell továbbvinni, ebből a mostani világból sem hiányozhat a szív és értelem páratlan egyensúlya, az élet értelmét kereső, szenvedélyes, de mindig józan református gondolkodás”.

A számos falunappal és egyéb programokkal telített erdővidéki hétvége folyományaként a vártnál kevesebb résztvevőről szólva Bíró Béla Dávid egyházmegyei főgondnok úgy fogalmazott: „ünnepi beszédemet nem tudom felolvasni, hiszen amit írtam, azt egy ünneplő gyülekezetnek, és egy tele templomnak fogalmaztam meg, így nem tehetem meg, hogy árvízről beszéljek ott, ahol szárazság van”. 

A több mint 100 jelenlévő azért tartalmas előadást hallhatott dr. Buzogány Dezső teológiai professzortól, aki 2014-ben fejezte be Kálvin János legfőbb műve, az Institutio újboli magyarra fordítását, Szegedi László generális direktor pedig a kálvini idők hétköznapjairól szólt, melyet kiállítás formájában is megjelenített, dr. Darkó Jenő budapesti történész, Benkő József polihisztor egyenes ági leszármazottja pedig a tudós által írt Filius Posthumus című munka megalakulásáról, körülményeiről beszélt. Az ünnepségen Moroianu Anna szavalata is elhangzott, valamint fellépett a baróti Zathureczky Gyula református kórus.