A Vásárhelyi Forgatag második napján is megtelt érdeklődőkkel a marosvásárhelyi egyházi ifjúsági szervezetek sátra. Ezúttal Sógor Árpád, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkipásztora beszélt egy saját fejlesztésű terápiás módszerről, a sakkterápiáról.

Sógor Árpád bemutatójából kiderült, saját maga dolgozta ki a módszert, egy családterápiás képzés során egy írországi terapeuta beszélt arról, hogy a hobbit, amibe általában a terapeuta menekül, lehet terápiás módszerként is használni. Így született meg a sakkterápia ötlete 3 éve, hiszen Sógor Árpád szeret sakkozni. Három év alatt több mint 100 ember próbálta ki a sakkterápiát. 

A módszert nem lehet lekoppintani, mert a terapeuta ebben találta meg saját hangját. A lelkigondozásban jobban tud hallgatni, mint beszélni, így nem csak a saját hangja, hanem egyben a saját füle is a sakkterápia. 

Ha valaki belefeledkezik a játékba, akkor leomlanak gátak, falak, amin az ember általában egy beszélgetés során nehezebben nyit kaput. A játékban mindenki megmutatkozik úgy, ahogy van. Ez nem egy csodamódszer, de sok jó beszélgetést köszönhet neki. Ugyanakkor az is fontos, hogy ez a beszélgetés nem csak ember és ember között zajlik, lehetőség van arra, hogy életünk összefüggéstelen eseményei között meglássuk Isten logikáját.

A módszer lényegében egyszerű, hiszen egy rendes sakkjátszma, miután lejár kielemzik a lépéseket, és összehasonlítják azzal, ahogy az életben meghoz bizonyos döntéseket. A végén pedig azok a sakkfigurák kerülnek fel a táblára, amelyek a kliens számára fontosak, és saját maga helyezi el őket bizonyos pozíciókra. 

A sakk az élet játéka. A 13. században egy szerzetes sakkprédikációkat tartott, megszemélyesítette a gyalogokat is. Addig tiltották a játékot, hiszen szerencsejátéknak tartották. Ez a szerzetes volt az, aki megalkotta a sakk játékszabályait is, azóta is nagyrészt ezek a szabályok szerint játsszák a sakkot. 

A sakkterápia nem egy azonnali eredményt hozó módszer, nincs gyors gyógyulás, hangsúlyozta bemutatója végén Sógor Árpád.