Tőkés István A Romániai Magyar Református Egyház élete 1944-1989 című könyvét mutatták be a közelmúltban a kolozsvári Protestáns Teológián. Rezi Elek rektor köszöntőjét követően dr. Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesületek Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez. Rendhagyó könyvbemutatót tartott, melynek során a magyarországi lelkipásztor elmondta: a régi rendszerben is az egyháznak az lett volna a kötelessége, hogy az embereket felkarolja, segítse, hitben megtartsa. Ám ez nem történt meg, az egyház nem vezető szerepet töltött be, hanem alkalmazkodott, feladta célját és kullogott a sor végén. Tőkés István könyve bemutatja – mondta Tót Albert –, hogy miért nem lehetett gyülekezetépítő munkát végezni, és miért kellett kiszolgáltatni magunkat az egyházellenes, bolsevik hatalomnak. A kicsinyhitűség és hitetlenség miatt, a félelem és bizalmatlanság, valamint az egymástól való rettegés miatt. 

A megdicsőülés hegyére a tanítványok közül csupán hárman mentek fel, vagyis a tanítványok egynegyede. Ez a százalék volt jellemző az akkori időkre is: a lelkipásztori társadalom csupán egynegyede végezte (végzi ma is?) következetesen, céltudatosan és lelkiismeretesen, krisztusi szenvedéllyel a munkáját.

A könyvbemutató során Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor, aki idén augusztusban tölti 98. életévét, arról beszélt, hogy a kommunista időben az egyház a gyülekezetekben élt, a vezetőség, az egyházkerületi adminisztráció más vonalon volt elkötelezve. – Akik olvassák a könyvet, látni fogják, hogyan élt és küszködött az egyház a nehéz, sanyarú körülmények között. A professzor ezt követően a népegyház és a hitvalló egyház fontosságáról beszélt.  

A könyvbemutatót követően a szerző dedikálta a kötetet mindazok számára, akik vásároltak belőle, majd szeretetvendégségre került sor. 

Somogyi Botond