„Szükség van időnként egy püspöki vizitációra, nagyon sok biztatást, bizalmat és szeretetet kapunk egy ilyen alkalommal, másfelől, főleg egy ilyen kis gyülekezet valóban megérezheti, hogy az egyházkerület vezetősége is figyel rá, törődik a nehézségeivel, a problémáival, igyekszik segítségére lenni, ezt egy ilyen alkalommal is kimutatja a vizitációs bizottság.“ – meséli kicsit fáradtan, a vacsora után Bíró László székesi lelkipásztor. Hosszú nap van mögötte, alig egy évvel az esperesi vizitáció után a Generális Vizitációs Bizottság is meglátogatja a gyülekezetet. Ünnep ez a gyülekezet számára, hangsúlyozza Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki azt is elmondja, amit később maga a lelkipásztor megerősít, hogy egy ilyen látogatás megerősítés a közösségnek, hogy nem magára hagyatott, hogy egy több mint háromszázezres református család tagjai. 

A gyülekezet aktív tagjai száz százalékosan részt vettek az előkészületekben. A bizottság, az ellenőrzésen túl egy napra ennek a gyülekezetnek a tagja lesz. Furcsa állapot ez, hiszen megfigyelőként érkeznek, ellenőrizni, de közben a gyülekezeti élet sodrása akaratlanul is beszippantja őket, nincs menekvés. Fiatalok alig vannak, három konfirmált ifjú ül szemben a püspökkel, és azt taglalják, hogy mivel nyújt nekik többet a hitben élés. Még az is kiderül a beszélgetés folyamán, hogy egyikük teológiára készül, ennyire Isten szolgálatában képzeli el a jövőjét. Tanulságos beszélgetések ezek, mind a fiataloknak, mind a bizottságnak. 

A bizottság helyszínen csatlakozó tagja az esperes, Lőrincz János, aki a Marosi Református Egyházmegye espereseként itt kezdte az esperesi vizitációkat. „Örülök ennek a napnak. Izgalom volt bennem, hogy a Generális Vizitáció hogyan fogja értékelni a mi vizitációnkat. Úgy érzem, hogy jó volt visszajönni ezekbe a gyülekezetekbe, jó látni, hogy az esperesi vizitáció is tudott mozdítani dolgokat, volt, amit az esperesi vizitáció meghagyott és ezekben haladást láttunk, jó volt látni, hogy, noha két kis gyülekezetről van szó, de a lelkesedés az nagy, főleg a székelykáli gyülekezetben.“ – mondja a nap végén az esperes, aki azt is elmondja, hogy nagyon jónak látja, hogy a bizottság a polgármesterekkel való találkozást is beiktatta a programjába, ezt megszívlelendőnek is találja.  

Miért éppen a székesi és a székelykáli gyülekezet? Erre a kérdésre este mindenki választ kap. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke könnyeivel küzd, amikor a fiatalokkal történt beszélgetéséről számol be. A templomban jelen lévő lelkipásztorok bólogatnak, valószínű ritkán látják püspöküket sírni, ritkán hallják erőteljes hangját elcsuklani. „Nagyon becsülöm a püspök úrban, hogy kimutatta az érzéseit, és választ adott a kérdésemre, hogy miért éppen Székest választotta a vizitáció helyszínéül. Fokozott odafigyelés tapasztalható a püspök úr részéről a lelkipásztorok és családjai iránt. Ez a vizitáció erről is szólt.“ – mondja Lőrincz János

Bíró László szerint nem véletlen, hogy a gyerekek és az ifjúsággal való foglalkozás kapcsán érzékenyült el Kató Béla. „Úgy hiszem, hogy ő maga is látja, amit én is, hogy a gyülekezet jövője az éppen azon múlik, hogy mennyire tudjuk őket megszólítani és az egyházhoz közel hozni a fiatalokat. Annyiban van jövőnk, amennyiben valóban meg tudjuk őket szólítani és be tudjuk őket vonni az egyházi életbe. Ez nem csak Székesen, hanem minden kis gyülekezetben egy égető kérdés kell legyen.“ – mondja a lelkipásztor. 

A Generális Vizitációs Bizottság sötétedés után indul haza. A napot Gyarmathy István székelykáli főgondnok összegzi tömören: „Ma győzött a szeretet!“ 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor

A vizitációról készült képgaléria az Erdélyi Református Egyházkerület facebook oldalán tekinthető meg.