“…hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” 

Máté 4,6

A fentebbi bibliai igevers kissé a kontextusból kiragadva, de üzenetében nagyon is valóságosan jelzi a Nagyszebeni Szórványkollégium udvar-felújítási munkálatainak indítékát. 

Az 1696-ben, Fieltsch Tamás szelindeki lutheránus lelkész házával együtt elkészült udvar, a XVII-ik század történelmiségét és patináját hordozza magán.

Az épület az udvarral együtt 1784-ben a Nagyszebeni Református Egyházközség tulajdona lett, majd ennek tetőterében épült ki 2004-ben a Szórványkollégium. Az udvar a négy évszázaddal ezelőtt divatos macskakő-folyami kő kombinációjával volt kirakva, egy sajátos mintázat szerint elkészítve. Sajnos az idők múlásával a folyami kő egyre egyenlőtlenebbé válott és a szórványkollégium diákjai állandó potenciális sérülési gondokkal néztek szembe. Emellett a megfelelő lefolyás irányulásának hiányában  az épület állaga is idővel romlott.

Ezeknek a gondoknak a kivédésére, az udvar biztonsági és esztétikai szempontból való helyrehozatalára, támogatott meg bennünket az anyaországi Bethlen Gábor Alap. Bár 2007-ben a SC Arhimus SRL tervező iroda már elkészített egy tervet a felújításra, akkor, pénzhiány miatt, a kivitelezése nem vált lehetővé. Ugyanaz a tervező iroda, hét évvel később, a tervet átdolgozta, a Műemlékvédelmi Bizottság jelenlegi elvárásai alapján aktualizálta és engedélyeztetésre kész fázisba hozta. 

A gyakorlati kivitelezés 2013. november közepén kezdődött el és 2014. február végén fejeződött be. A Kolcsár Ferenc mérnök irányítása alatt dolgozó építkezési vállalat szakszerűen és a Műemlékvédő Bizottság illetve a tervező meghagyásai alapján végezte a munkálatot.

A bazalt alapú macskakövet Alsórákosról szállítottuk le és az udvar mintázatának kialakításánál ugyanazt a XVII-ik századi mintázatot vették alapul, melyből mintegy 8 m2 megőrződött az udvar első felében. A tényleges munkálatok a régi, egyenlőtlen folyami kő felszedésével kezdődtek. Ezek kiválogatásra kerültek és csak azok lettek újra felhasználva az újonnan megvalósuló kövezésben, melyeknek legalább egy egyenes felületük volt. A munkások gondot fordítottak a föld gépekkel való megdöngölésére, majd homokágy elkészítésére. Ezen alkalommal megoldódott a csatornák vízelvezető-rendszerbe való bevezetése is. Ezzel párhuzamosan az udvar közepére egy bazalt kőből elkészített medres lefolyót kellett kiképezni, mely eséssel az esővizet a kanálisba vezesse. Az udvar teljes hosszúságában elkészített lefolyó jobb és bal oldalán, 1-1 méter szélességben, folyami kő lett lefektetve, a szabályosabb oldalával felfele. Ennek ugyancsak esést adtak a munkások az udvar közepe fele és a vízelvezető-rendszer irányába. Ezt követte a bazalt kő elhelyezése. Úgy, mint a folyami követ, a bazalt követ is homokágyba fektették, melyhez 7%-ban lehetett  a meghagyások   alapján cementet keverni. A szélesebb kövekből (15X15X7) kockakereteket alakítottak ki, ezekbe jött a kisebb kőből (9X9X7) megvalósított mintázat. Legvégén egy függőleges gépdöngölővel egyenesítették az összfelületet.

Végkövetkeztetésképpen elmondható, hogy a Nagyszebeni Szórványkollégium illetve parókiális épület udvara visszanyerte régi patináját. Rengeteg kompromisszum és szakemberekkel való konzultáció után sikerült egy olyan megoldást találni, amely reményeink szerint figyelembe vette úgy az esztétikai, mint a biztonsági elvárásokat. Tiszteletben tartottuk az udvar történetiségét, egykori mintázatát és anyagait, de ugyanakkor fokozottabb biztonságot tudtunk nyújtani szórványkollégiumunk diákságának, az itt működő oktatási központ tanulóinak és a gyülekezeti tagoknak egyaránt. Ezzel együtt lehetőség nyílott az itt történő szabadtéri rendezvények rendszeresebb megtartására.  

Hálás köszönetünket fejezzük ki a Bethlen Gábor Alap irányába a munkálatok megvalósulása érdekében biztosított hathatós támogatásáért.

Varró Sándor, a Nagyszebeni Szórványkollégium lelkész-igazgatója