Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperesének áhítatával kezdődött meg március 29-én, szombaton 10 órakor a Kolozsvári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének közgyűlése a Kolozsvár Tóvidéki Református Egyházközség templomában. Az alkalmon közel 50 presbiter vett részt, ugyanakkor jelen volt az Erdélyi Református Presbiteri Szövetség országos elnöke, Pályi József is. 

Bibza Gábor áhítatában azt hangsúlyozta, hogy csak egyetlen út létezik a keresztyén ember számára, az élő Úr. Ha az Úr nevében cselekszünk, akkor az Úr velünk van, Isten jelenlétének pedig következményei vannak: ahol isten ott van, ott nem az ember akarata érvényesül, hanem az Úré. Az esperes szerint hármas következménye van annak, ha Isten folyamatosan jelen van a cselekedeteink szintjén is. Istennél nincs hamisság, ami a döntéshozatalkor nagyon fontos. Istennél nincs személyválogatás, ami az egyházi testületekben sem kéne megengedett legyen. Az ige ugyanakkor azt mondja, hogy ne fogadjunk el ajándékokat, azaz ne legyünk megvesztegethetőek. Az egykori bírák és a presbiterek között úgy lehet párhuzamot vonni, ha azt vesszük figyelembe, hogy mindegyiküket Isten választotta ki és hívta el erre a feladatra. A bírák és a presbiterek között azonban az a különbség, hogy míg a bírák hatalommal rendelkeztek, azaz ítélkezhettek emberek fölött, addig a presbiterek nem rendelkeznek ilyen végrehajtói hatalommal, hiszen az ítélethozatalra egyedül csak Isten jogosult. 

Daray Attila, a találkozó előadója, a Tóvidéki Református Egyházközség presbitere elmondta, 2006-ban lett presbiter, rövid ideig gondnoka is volt az egyházközségnek, azonban erről a tisztségről lemondott. A presbiter szerint nagyon sok olyan kihívás éri az egyházat, a presbitériumokat, amivel egyelőre nem tudnak mit kezdeni. „Nem azt akarom mondani, hogy fel kellene adni a reményt a megújulásra, mert akkor az Úr Isten mindenhatóságát vonnám kétségbe. Azonban reálisan kell látni az egyház, a presbiterek helyzetét és helyét, hogy tudjuk, hogy miből indulunk ki, és jól tudjuk meghatározni azt az útvonalat, amelyet be akarunk járni.“ – mondta Daray Attila előadásában. 

Az előadó kitért arra is, hogy a presbiterség, mint olyan, a reformátori egyetemes papság elvéből indul ki. A presbitériumok kialakulása a 16. század elejére tehető, azonban sokáig nem voltak olyan összegyházi vonatkozású törvények, amelyek elősegítették volna ezeknek a kialakulását, emiatt Erdélyben az első működő presbitériumok a 18-19. században kezdtek el kialakulni. „Sok küzdelem, amiben ma a presbitérium van, nem új keletű. Nincsenek olyan modellek, amelyekhez vissza lehetne térni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon gyorsan változnak az idők, amelyek újabb problémákat vetnek fel. Nagyon nagy feladat áll előttünk.“ – mondta az előadó. 

Daray Attila szerint három kérdést kell alaposan végiggondolni, amikor presbiterekről és azok feladatairól beszélünk: Mi és milyen az egyház, amiben a presbiterek szolgálatát reméljük? Ki és milyen presbiter, akitől a szolgálatot reméljük és várjuk? Mi és milyen szolgálat az, amit a presbiterektől várunk? 

Az egyház Krisztus teste, az elhívottak közössége, nem lakhely és nemzetiség szerinti gyülekezet, attól lesznek közösséggé, hogy Isten elhívta őket. A nagy küldetés nagy elhívással kezdődik. A presbitérium egy teológiai megalapozású intézménye az egyháznak. A legnagyobb hibája, hogy gyakran demokratikus szerveződési formának tartja magát, és ennek az a veszélye, hogy a presbitérium megpróbálja átvenni a hatalmat a gyülekezet és a lelkipásztor fölött. Azonban a presbitérium egy hatalomnak alávetett intézmény, ez a hatalom pedig Isten igéje. Az előadó szerint ugyanakkor gyakran az is megtörténik, hogy a lelkipásztor akarja a presbitériumot a kezében tartani, vagy éppen nem képes arra, hogy fejlessze, tanítsa őket arra, hogy felelős presbitérium legyenek. A presbiter szolgálata a családban kezdődik. Bár nagyon keveset beszélnek a református egyházban arról, ami a családban történik, mégis fontos egy gyülekezetet vezetni hivatott presbiter esetében, hogy otthon hogyan éli az életét, milyen férj/feleség, nevelő. Itt lehet leellenőrizni, hogy az a presbiteri munka, amit a gyülekezetben hirdetnek, tulajdonképpen hogyan is történik. 

Daray Attila előadása végén néhány pontban fogalmazta meg a presbiterképzés prioritásait. Prioritásként kell kezelni a szolgáló tagok nevelését, a szolgálati területek tisztázását, hiszen az egyház fel kell nevelje a tagjait. Fontos ugyanakkor az igére való odafigyelésre való tanítás, a személyes bizonyságtétel, a laikusok igei szolgálata, amely ugyancsak inspiráló lehet. A gyülekezetépítés szempontjából továbbá fontos, hogy helyesen mérjék fel a gyülekezeti tagságot, és hozzanak létre kis közösségeket. 

Floriska István, a Kolozsvári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke elmondta, ezen az alkalmon terjesztették a közgyűlés elé a Kolozsvári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége működési elvének a tervezetét, amelyet minden presbitérium külön fog tárgyalni, a javaslatokat össze fogják gyűjteni, a végső formáját pedig a következő közgyűlésen fogják elfogadni. Az elnök szerint az elmúlt egy évben elég sok nehézségbe ütköztek, de a terveiket sikerült megvalósítani, az egyházmegyét négy körzetre osztották, minden körzetben megtartották a presbiteri konferenciákat. „Az idei tevékenységünk sokkal sokoldalúbb lesz, ha az egyházmegye közgyűlése is elfogadja. Nagy terveink vannak a presbiterekkel, az egyháztagokkal és az egyházmegye gyülekezeteivel. Az egyházmegye vezetése mindenben a segítségünkre sietett, bármilyen gondunk volt, bizalommal fordulhattunk hozzájuk.“ – nyilatkozta az Agnus Rádiónak Floriska István. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor

A közgyűlésről március 30-án közvetít összeállítást 13 óra 20 perctől az Agnus Rádió, amelyet Kolozsváron a 88,3 MHz frekvencián, illetve interneten a www.agnusradio.ro oldalon lehet hallgatni.