Kiss Jenő teológiai tanár volt az első olyan lelkipásztor Romániában, aki a kontextuális lelkigondozással elkezdett mélyebben foglalkozni. A téma iránti érdeklődésének az eredménye, hogy nyolc erdélyi lelkipásztor is kontextuális lelkigondozói képzéseken vehetett részt, amely a Gyökössy Intézet neve alatt futott az emúlt évben. A képzéseket felváltva, hol Magyarországon, hol Erdélyben tartották. Az első ilyen képzés pénteken, március 21-én ér véget egy tanulmányi nappal. A Kiss Jenővel készített interjú megjelenik a Reformátusok Lapja március 23-i számában.

– Hogy került kapcsolatba a kontextuális lelkigondozással? Ha jól tudom, akkor Ön volt az első Romániában, aki a témával elkezdett komolyabban foglalkozni, és aki végül erre szakosodott is.

– 2006-ban a Juhász István Alapítvány jóvoltából részt vettem egy úgynevezett bevezető héten Lőrincz István marosvásárhelyi lelkipásztorral együtt. Ez a bevezető hét elég komoly hatást gyakorolt rám, és a Juhász István Alapítvány jóvoltából 2008-tól elkezdhettem a kontextuális lelkigondozói képzést Hollandiában, ami másfél évig tartott. Ezzel párhuzamosan bevezető heteket szerveztünk Györgyfalván, amin szintén részt vettem. 2011-ben elkezdhettem a kontextuális segítő mesteri képzést Hollandiában, ami a kontextuális lelkigondozással szemben inkább elméleti orientációjú. 

 

– Miért kezdte el foglalkoztatni a téma?

– A különböző pszichológiai irányzatok abból a kérdésből indulnak ki, hogy mi az, ami az embert leginkább motiválja, mi a legeredetibb, legősibb mozgatórugója az emberi életnek. Erre különböző irányzatok különböző válaszokat adtak. Böszörményi-Nagy Iván, a kontextuális terápia megalapítója azt állította, hogy az emberi lét legalapvetőbb motivációja a másik ember iránti felelősség. Az ember, az egyén akkor bontakozhat ki igazából, ha kapcsolatban él másokkal, és felelős emberként cselekszik ebben a kapcsolatban. 

 

– Miután belekezdett a képzésekbe, elkezdte Erdélyben is meghonosítani a kontextuális lelkigondozást a Gyökössy Intézet segítségével. Hogy néz ki ez a képzés?

– Európában csak Hollandiában honosodott meg a kontextuális lelkigondozói képzés. Miután két alapvető művet, Hanneke Meulink-Korf és Aat von Rijn Bevezetés a kontextuális lelkigondozásba című könyvét, illetve May Michielsen és mások Összetartozásban című könyvét lefordítottam magyarra, elindíthattuk a kontextuális lelkigondozói képzést a hollandiai Kontextuális Lelkigondozói Alapítvány megbízásával. Úgy gondoltuk, első lépésként jó lenne magyarországi lelkipásztorokkal közösen csinálni, éppen ezért nyolc erdélyi és nyolc magyarországi férőhelyet hirdettünk meg a Gyökössy Intézettel közösen. Az első képzés hamarosan véget ér: a héten értékeljük hallgatóink záródolgozatait és átadjuk a hollandiai alapítvány által kiadott bizonylatokat. A képzést egy tanulmányi nap zárja. A Gyökössy Intézet által szervezett esemény célja, hogy – amennyiben erre lehetőség van – népszerűsítse a kontextuális lelkigondozást Magyarországon és itthon. A tanulmányi napon előadást tart Böszörményi-Nagy Iván özvegye, Catherine Ducommun-Nagy, és megtisztel bennünket jelenlétével, illetve egy áhítat tartásával a Zsinat elnöke, Bölcskei Gusztáv is. 

 

– Azt mondta, hogy a holland alapítvány bizonylatát fogják megkapni a képzés résztvevői. Ez miért fontos?

– Nálunk még nincs olyan akkreditált intézmény, amelyik ilyen bizonylatot adhatna ki, ugyanakkor Hollandiában minden más segítő szervezet elismeri, használható munkába álláskor, elismert szakmai körökben. 

 

– Hosszú távon mi lenne a célja a képzésnek? Szándékoznak Magyarországon és Romániában is olyan akkreditált intézetet létrehozni, amely ezt a munkát folytatni tudja?

– Ez nagyon hosszú távú terv. Rövid távon ebben az esztendőben már szerepel a bevezető hét a lelkipásztorok számára felajánlott továbbképző alkalmak között, és ezt minden esztendőben szeretnénk megismételni, abban a reményben, hogy a lelkipásztorinkkal ugyanaz fog megtörténni, ami velem megtörtént: ha belekóstolnak ebbe a szemléletbe, akkor elnyeri a tetszésüket, és akkor el tudjuk indítani a hosszabb képzést is, talán már 2015-től. 

 

– Ha jól tudom, akkor az unitárius lelkipásztorok számára is meghirdették a képzést, nemcsak a reformátusoknak.

– A képzés minden protestáns lelkipásztor előtt nyitva áll. Azon is gondolkodunk, hogy más, segítő szakmában dolgozó emberek – szociális munkások, pszichológusok, pszichiáterek, család- vagy más terapeuták számára – is hozzáférhetővé tegyük. Úgy néz ki, hogy erre meg is lenne a kellő nyitottság. Azt reméljük, hogy szeptemberben, szeptember 29-én lesz az első ilyen bevezető hét, és ezen a héten, az első nap szintén előadást fog tartani Böszörményi-Nagy Iván özvegye, most már Kolozsváron. Erre a tanulmányi napra szeretnénk minél több segítő szakmabelit meghívni. 

 

– Mekkora az érdeklődés a lelkipásztorok körében? 

– Nehezen tudom megmondani, hogy a következő képzés iránt mekkora lesz az érdeklődés, az első képzésre azonban túljelentkezés volt. Abban reménykedem, hogy ezek a bevezető hetek valóban felkeltik az emberek érdeklődését, és akkor lesz majd kellő érdeklődés a hosszabb képzés iránt is. 

 

– A más segítő szakmában dolgozók bevonásáról beszélt. Ez azt jelenti, hogy hivatalosan is megkeresik akár az egyetemeket is?

– Igen, a pszichológiai és a szociális munka fakultás dékáni hivatalait fogjuk megkeresni. Ugyanakkor fel szeretnénk térképezni, hogy kik azok a segítők, akiket érdekelne egy ilyen tanulmányi nap, és őket személyesen akarjuk megszólítani és meghívni. A titkos tervünk az, hogy a román nyelvű fakultásokat is megkeressük. Reméljük, sikerül majd szimultán fordítással hozzáférhetővé tenni az előadásokat illetve az egész tanulmányi napot román nyelvű résztvevőknek is. 

 

– A hosszú távú tervben tehát az is benne van, hogy a képzésre román anyanyelvűek is jelentkezhetnek?

– A hosszú távú tervben mindenekelőtt az van benne, hogy a román nyelvű segítők ismerjék meg ezt az irányzatot, és remélem, hogy idővel majd kialakul egy olyan csapat a román anyanyelvűek között is, akik majd saját berkeikben tudják végezni a képzést. Reálisabb külön magyar és külön román nyelvű képzésben gondolkodni, de ehhez nyilván szükség lenne ennek az elméletnek, ennek a szemléletnek a megismertetésére. Ennek az első lépése lenne ez a szeptember 29-i tanulmányi nap. 

 

– Pénteken lejár az első képzés – hogyan értékeli?

– Mind a képzések során, mind az azt követő szupervízió során azt tapasztaltam, hogy a résztvevő lelkipásztorok olyan elméleti és gyakorlati eszköztárra tettek szert, ami nagyban segíti őket a szolgálatukban, a munkájukban. Én azt hiszem, sikeres volt a program, ezt különböző visszajelzések is megerősítik. A tanfolyamot a záráskor kiértékeljük, és mindazt, amit a résztvevők elmondanak, szeretnénk majd felhasználni a következő képzésnél, és amennyiben szükség lesz rá, módosítani is bizonyos pontokon. 

 

Kiss Gábor