A fehéregyházi csata előtti éjszaka tábortűzénél találhatták magukat mindazok, akik részt vettek a Marosvásárhelyi Alsóvárosi Református Gyülekezet ifjainak március 15. alkalmából bemutatott misztériumjátékán. Megelevenedett a minden áron kardot ragadó Petőfi, aki szembeszállt a diplomatikus Széchenyivel, és a jelen is megvillant egy jelentben.

Igehirdetéssel kezdődött az ünnepély a Ludasi utcai templomban, amelyen Lőrincz István, a gyülekezet lelkipásztora prédikált. Az áldozat volt a fő témája az igehirdetésnek, szó volt a mártírok áldozatáról, de a mai ember hétköznapjaiban felbukkanókról is. Vannak bujdosók és megalkuvók, de aki a hitéért és a hazájáért kész meghalni az valódi áldozatot vállal. Mindazok pedig, akik ezt az utat választják, tudják, hogy a halál után örök élet vár rájuk. Az istentisztelet után a gyülekezet ifjai előadták az Imreh Jenő beosztott alsóvárosi lelkipásztor által írt misztériumjátékot, melynek címe Vallomások a fehéregyházi tábortűznél.

Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el – hangzott el a közismert dal, miközben a hétágú gyertya köré gyűltek a fiatalok, akik a negyvennyolcasokat keltették életre. A lelkük valóban összeért a gyönyörű tűzfénynél, különböző véleményeik ellenére, hiszen egy dolgot akartak: szabadságot a magyar nemzetnek. A misztériumjáték színpadra emelte a forradalmárokat, többek között Kossuthot, Széchenyit, Petőfit. Beszédeikben határozott felszólítások, motiváló kijelentések váltogatták egymást.

A cikk folytatása a Székelyhon portálon olvasható.