Karácsonyi hangulatban érkeztünk január 26-án, vasárnap Marosludasra, az idei esztendő első Alsó-Maros menti Körzeti Ifjúsági Istentiszteletére. Mintha a ránk váró előadás címe is valami pótkarácsonyi meglepetést ígért volna számunkra: Fiatalság – Világosság avagy Ti vagytok a világ világossága. Csupa fehérség, csupa ragyogás, csupa mécses láng, csupa fénylő szem: (ha röviden összefoglalom a tegnapi nap hangulatát)  én ezt hoztam haza magammal.

Az udvarfalvi Reménység együttes töretlen lendülettel, szeretettel nyitotta meg Ifjúsági találkozónkat. A kedvelt régi dalok közé most is belopta a szívünkbe magát egy új dal ”… ne félj te kicsiny nyáj, az Isten véd…” Valóban Isten védi és őrzi kicsiny nyájunkat, már negyedik esztendeje. Vasárnap is Magyarbükkös, Csekelaka, Istvánháza, Mezőbodon, Marosbogát, Kutyfalva, Búzásbesenyő, Marosbogát, Ludastelep és Marosludas ifjúságát gyűjtötte egybe a Jó Pásztor, akinek vasárnapi szolgálatos bojtárjai a kolozsvári Teológiai Intézet II. éves diákjai közül kerültek ki.

Márton István úgy kötötte le a hallgatóság figyelmét, hogy észre sem vettük az idő múlását: előadását hol vetítőn követtük, hol komoly fizikatudást igénylő gyakorlati feladatok megoldásán törtük a fejünket, hol viccet hallgattunk s e színes előadás végére összeállt a kép: hitünk megvallásától, azaz a konfirmációtól el kell jutnunk a hitünk felvállalásáig, azaz az életünkkel kell bizonyságot tennünk hitünkről. A saját helyünkön kell mécsesekként világítanunk, így vihetjük ki Jézus fényét a templomainkból a világba.

Az előadást csoportmegbeszélés követte.  Hat csoport ötletelt: mit tehetünk ifisekként a saját gyülekezetünkben, hogyan világíthatunk?  Én bátorítanám a lelkipásztorokat: engedjük az Ifit világítani, engedjük, hogy bekapcsolódjanak a szolgálatba!

Rövid szünetet követően a csoportokra pontszerző játékok vártak a templomban. A Fél óra leteltével a Mécses, Lámpás, Szikra, Gyertya és hasonló nevükben gyúlékony és tűzveszélyes csoportok Bibliaismereti párbajban mérhették össze tudásukat. A győztes csoport tagjai egyenesen csokibombát kaptak. És mikor már végképpen robbanásveszélyessé vált volna a jó hangulat a szeretetvendégségre hívogató szelíd házigazdai hang lecsillapította a kedélyeket. Jókedvünket magunkkal vittük a gyülekezeti teremben finomságokkal megterített asztalok mellé is. Mintha Karácsony lett volna… Ha csak egyetlen fiatal szívében megszületett Jézus: Karácsony volt valójában.

Köszönjük szépen a marosludasi Gyülekezet áldozatát, az asszonyok gondoskodását és nem utolsó sorban az Ifisek tündöklését. Várjuk a februári találkozót!

Kali Tünde