Bányai Csaba rettegi lelkipásztor, dési esperes szerint a szórvány egyházmegyékben fontosak a missziós tevékenységek. Mind a nőszövetség, mind a presbiteri szövetség elkezdte a munkát, de az ifjúságnak is szerveznek alkalmakat. Prioritásként éli meg azt, hogy az egyházmegyében a lelkipásztorok közösségét erősítse, ugyanakkor az esperesi vizitációkat sem egy adminisztratív teendőnek látja, szerinte ez is egy jó alkalom arra, hogy a gyülekezettel, presbiterekkel találkozzon, a gondjaikra megoldást találjanak. Kiss Gábor interjúja.

 

Mi történt a Dési Református Egyházmegyében az elmúlt egy évben?

Megalakult a presbiteri szövetség, elnökséget választották, továbbképzések voltak. Az egyházmegyét négy körzetre osztottuk fel, szamosújvári körzet, dési körzet, Bethlen körzet és besztercei körzet, mindegyiknek központja van, de különböző gyülekezetekben tartják a presbiteri találkozókat. Megmozdult a nőszövetség is, nagy hangsúlyt fektettünk a misszióra, szórvány egyházmegye vagyunk, nagyon fontos, hogy minél több embert és minél több gyülekezetet érjünk el. A nőszövetségi közgyűlést Sajószentandráson tartottuk, 130-an vettek részt. Az Észak-erdélyi régió találkozója alkalmával Kalotaszentkirályra látogatott egy 80 tagú bizottság. Az egyházmegyei testvérkapcsolatra is hangsúlyt fektettünk. Volt egy majdnem húsz évvel ezelőtt elkezdett kapcsolatunk a Bács-Kinkunsági Református Egyházmegyével. 10-12 évig szunyókált ez a kapcsolat, most újraélesztettük. December folyamán vendégeink voltak a testvéregyházmegye esperese és nyolc lelkipásztora, tárgyalásokat folytattunk arról, hogy hogyan tovább. Kialakult egy kép, három lépésben szeretnénk a terveinket megvalósítani, február végén Mátraházán vehet részt 8 lelkipásztor egy egész hetes konferencián, csendes napokon. Májusban visszavárnának bennünket az ő egyházmegyéjükben, ahol szolgálnánk, és gyülekezetekkel ismerkednénk. Harmadik lépésként gyülekezetek közötti testvérkapcsolat kialakítása lenne a végső cél. Azt szeretnénk hogy akár presbiteri, akár nőszövetség, akár ifjúsági szinten a kapcsolatok, a tapasztalatban, hitben való gazdagodás megerősödjön. Ifjúsági találkozót tartottunk Felőrben, ott is egyházmegyei ifjúsági találkozó volt 80 résztvevővel.

2012. szeptemberében voltak választások, október elsején foglaltam el az esperesi széket. Kiszámítottam egy átlagéletkort, ez 43 év, ez azt jelenti, hogy fiatalos, de érett lelkipásztori közösség áll mögöttem. Ezekkel a lelkipásztorokkal sok mindent meg tudunk valósítani, eltűnt valahol az esperes és „alattvaló” közötti különbség, közéjük tartozom, sokak számára nem esperes vagyok, hanem továbbra is Csaba. Azt hiszem, hogy ez a hozzáállás a bizalomnak és a közeledésnek a jele. A Dési egyházmegye szórvány egyházmegye, a 82 egyházközségben 23 700 lélek van, 45 anyaegyházközségünk van, ezekben a munkát 42 lelkipásztor, segédlelkész és gyakornok lelkész végzi. Négy gyülekezet üres, ide beszolgáló lelkész jár szolgálni.

 

Kétszer is említette esperes úr, hogy szórvány egyházmegyéről van szó. Anyagiakban is megmutatkozik ez 

Érdekes módon nem mutatkozik meg. A realitás talaján élünk, olyan gyülekezetekben, ahol kevesen vannak, elég nagy pénztáregyenlegeket, vagy éppen banki letéteket találtunk. Ezek az összegek egyfelől a hívek adakozó készségéből származnak, másrészt a földekre, az európai támogatásból befolyt összegekből folytak be. Ott, ahol kevesen vannak, ahol érzik, hogy más nem segít rajtuk, megtörtént, hogy saját erőből, anélkül, hogy máshova folyamodtak volna, felújítottak parókiákat, imatermeket, templomokat. A szórvány nem azt jelenti, hogy erőtelenek vagyunk, az, hogy kevesen vagyunk, az tény, de lélekben erősek az emberek. Ez feldobott bennünket, sokkal nagyobb gyülekezetben dolgozó lelkipásztorok úgy éreztük, hogy az ő példájukon keresztül épülünk.

 

Mi tartozik bele ön szerint egy esperes feladatkörébe?

A Kánon meghatározza az esperes munkakörét, de sajnos, megszokták, hogy az esperes egy adminisztrátor. Ez rendjén is van, van egy ilyen feladatkör. De azt is meg kell tanulni, hogy a munkát le kell osztani. Közösen kell terveket megvalósítani. Azon kívül, hogy az esperes koordinálja a missziós munkákat és tevékenységeket, le kén venni a válláról bizonyos terheket. Nem biztos, hogy mindegyik esperes a legjobb lelkigondozó. Meg kéne találni azt az idősebb, vagy tapasztaltabb lelkipásztort, aki igazán lelkigondozó tud lenni. Megpróbálok én is mindenhol helytállni, de érzem, hogy bizonyos területeken vannak hiányosságaim.

 

Ezek szerint Ön is úgy látja, hogy jobb megkeresni a megfelelő szakembereket ezekre a speciális feladatokra?

Igen. Nagyon örvendünk a nemrégiben beindult mediátor képzésnek is, az egyházmegyénkből is jelentkeztek erre lelkipásztorok. Már most is bevonhatóak. Egyelőre úgy dolgozom, hogy a sarkalatos kérdéseket testületekben hozom meg.

 

Mit tapasztalt a gyülekezetekben a vizitációk során? 

82 gyülekezetről van szó, évente 22 gyülekezetet látogatunk meg. Ez szinte egy teljes hónapot vesz igénybe, hiszen olyan helyeken, ahol sok a szórvány, akár két napba is beletelik, amíg végiglátogatjuk őket. Vannak olyan helyek, ahol nagyon várják a vizitációs bizottságot, nyilván, új arcok vannak a választások után, egyfelől a kíváncsiság is működik, másfelől elvárják a gyülekezeti tagok, hogy kézzelfogható dolgot tegyünk le az asztalukra. Vannak kérdéseik, amikre nem tudják a választ, ezt tőlünk várják el, de az is megtörténik, hogy a mi megerősítésünket várják. A presbiteri szövetséget említettem. Az elnökség és a közgyűlés eldöntötte, hogy presbiterenként egy lejjel hozzájárul egy segélyalaphoz, sok helyen elvárják, hogy mi mondjuk el, hogy a presbiterek is tudják, hogy ez nem egy teher, hogy tudják, hogy miről szól, érettük van. A gyülekezeti tagoknak nagyon jól esik, amikor a vizitációs bizottság kiszáll. Heten vagyunk a bizottságban, néha többen is, mint azok, akik összegyűlnek egy-egy szórványban. Ezek jelzésértékű látogatások, mert érzi a gyülekezet, hogy érettük megyünk ki, hogy segítsünk rajtuk.

 

Fiatalos lelkipásztori közösséget említett, milyen alkalmak vannak, amelyek a lelkipásztori közösség erősítését szolgálják? 

Sokat beszélünk a lelkipásztorok, az egyház krízishelyzetéről. Sokszor megtörténik, hogy lelkipásztorok között feszültség van, eltávolodnak egymástól. Úgy gondolom, hogy a negyedévente megtartott lelkészértekezleti alkalmak erősítik a közösséget. Egy utazás alatt is létrejöhetnek barátságok, jó beszélgetések, hiszen egy kocsiban többen is utazunk. Ilyenkor nem csak az értekezlet témájáról van szó, gyülekezeti gondokat is meg tudnak beszélni egymással. A missziós tevékenységekbe is be vannak vonva, mindenkinek megvan a feladata, ezek is erősítik a lelkipásztorok közötti jó viszonyt.

 

A gyülekezeti munkában már nem elég csak az istentiszteletek és a bibliaórák megtartása. Van aki azt mondja, hogy új eszközökre van szükség a gyülekezeti munkában, hogy olyanokat is el tudjunk érni, akik már eltávolodtak az egyháztól. Használnak más módszereket is az emberek elérésére?

Van egy gyülekezeti mag, aki eljön az istentiszteletekre, de van egy másik réteg, aki távol marad, és ez sajnos a többség. Egyházmegyei szinten a gyülekezeti tagok 20 százaléka jár templomba, ez azt jelenti, hogy ötből egy ember jön el. Hol a többi? A gyülekezetünkben olyan rendezvényeket vezettünk be, mint az ötven évvel ezelőtt konfirmáltak találkozója, eskütétele, bizonyságtétele. Ezt egy közös együttlét követte, Kolozsvárról elhívtuk a Tarisznyás együttest, és egy szabadtéri nyári műsort szerveztünk. Erre olyan emberek is eljöttek, akik nem jönnének el a templomba. Ilyen eszközökkel próbáljuk elérni ezeket az embereket, megmutatni, hogy nyitottak vagyunk, tárva vannak a kapuk.

 

Melyek lesznek a következő év prioritásai?

Szeretnénk a megkezdett munkát folytatni. Azt tervezzük, hogy az egyházkerületi presbiteri szövetség továbbképzését, azt az egyházmegyénkben tartjuk meg Besztercén. A másik nagy rendezvény a nőszövetség Észak-erdélyi találkozója lenne, amit Magyarnemegyén tartanánk meg.

 

Az interjú meghallgatható az Agnus Rádió honlapján, vagy alább, a beépített lejátszóban:  

 

Fotó: Diaszpóra Alapítvány

Sorozatunk következő részében Jakab Istvánnal, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperesével beszélgetünk az egyházmegye elmúlt évi tevékenységeiről.