Ezzel a szlogennel indult az első erdélyi Konfi+ Konferencia, amelyet az Erdélyi IKE szervezett meg Marosvásárhelyen november 7 – 9. között a Bod Péter Diakóniai Központban. Hogy miről szólt az egész, s mire volt jó, azt a kedves Olvasó azonnal összerakhatja.

Előszöris Szontágh Szabolcs, a Magyar Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának munkatársa rakta össze számunkra azon felmérés eredményeit, melyet 2012-ben az ifjúság körében végeztek. Megér egy misét elgondolkodni azon, hogy amíg a fiatalok túlnyomó többsége az egyház szerepét az erkölcsi útmutatásban látják, mégis a lelkipásztor az utolsó személy, akit erkölcsi ügyekben felkeresnének. Kiderült az is, hogy azért nem értik meg az egyházunkat, mert nem látják azt át. Van ebben némi igazság, ha mondjuk a paritásos alapú egyházkormányzati választások labirintusán szeretne egy kívülálló átlátni. A felmérés legfontosabb konklúziója viszont az volt, hogy a közösségépítés mikéntjére kellene a lelkészeknek odafigyelniük, mert minden fiatal legfőbb vágya, hogy személyesen figyeljenek rá.

Ezzel a gondolattal tökéletesen összecseng Uzsalyné Dr. Pécsi Rita három tömör és célratörő  előadásának mondanivalója. Az anyaországban élő neveléskutató  az óvódától kezdve a multinacionális cégeken át az egyetemi katedráig mindenhol tapasztalatot szerzett. Saját bevallása szerint legfontosabb feladatának tekinti azt, hogy úgy tanítson és neveljen hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító tapasztalatot és tudást adjon át. A résztvevőknek elég sok emberismereti alapot kellett összerakniuk ahhoz, hogy rájöjjenek: a hatékony nevelés kulcsa az érzelmi intelligencia fejlesztése. Miután közösen átnéztük a serdülő ifjú életszakaszait és jellemzőit, a jelenlevő és leendő apák azon szerepükön gondolkodhattak el, hogy apának lenni nagy lehetőség és szent feladat. Ezeken a vitaindító előadásokon a kérdezők sorát meg kellett szakítani, hogy az alternatív alkalmakra is sor kerülhessen.

A lelkipásztoroknak és vallástanároknak szóló Konfi+ célja volt az is, hogy a két egyházkerület alkalmazottjai munkatársakként találkozzanak és beszélgessenek azon lehetőségekről és nehézségekről, amelyek mindannyiuk konfirmációi munkáját jellemzi. A szervező csapat fontosnak tartotta, hogy egy fórumon megvitassák a leggyakrabban előforduló kérdéseket (ezeket különben az előzetes regisztráció alkamával gyűjtötték össze). Itt a gyülekezeti integrációtól elkezdve a szülő – konfis kapcsolatig minden előjött. A résztvevőknek ezeket igazából a műhelymunkák ideje alatt sikerült részletesebben tárgyalniuk: a programorientált és kapcsolatközpontú ifjúsági munka modelljeit Lukács Vilmos István teológiai hallgató ismertette; az élmények határát és hatását az élményközpontú ifjúsági munkában Mikló István Boldizsár és Fazakas Ferenc Sándor királyhágómelléki lelkipásztorok feszegették; a cserkészetet, mint nevelésközpontú ifjúsági munkát Bardócz Csaba lp. ajánlotta a résztvevőknek; a konfirmandus táborok esélyeiről Kötő Ferencz Barna gyakornok lp. mesélt, míg a konfirmandusoknak és szüleiknek szóló foglalkozásokról Fekete Márton lp. ötletelt. Hogy ezek a műhelymunkák ne csak egyirányúak maradjanak, Cosma István terapeuta kommunikációs és csapatépítő gyakorlatokat végeztetett a résztvevőkkel.

Ötletből nem volt hiány. Mindenkinek lehetősége volt ötféle alternatív áhítatformán találkozni Istennel és elcsendesedni (narratív, meditatív, életút, klasszikus, imasétás áhítatok). Bőven nyújtott kreatív és alkalmazható tanácsokat az esti ötletbörze is. Veress Csaba IKE-titkár a finn konfirmációs modellt ismertette, amikor kiderült, hogy 2007-ben 27.000 konfisból 18.000 valamilyen formában bekapcsolódott gyülekezeti munkába vagy ifjúsági szervezetbe. Ez 55%-os hatékonysági fokot jelent, a legnagyobbat Európában. A Philothea Klub részéről Belényesi Gabriella számolt be arról, hogy mekkora szükség lenne az iskolamisszióra mint szexuális és pályaorientációs felvilágosításra a fiatalok körében. Dénes Katinka lp. a saját gyülekezetében kidolgozott és alkalmazott kátéórai modellt tárta a kíváncsi szemek elé, hogy majd Cosma István a nonformális eszközös használatáról győzzön meg bennünket. A Lőrincz Csilla lp. által előkészített rövidfilmes beszélgetésekre időhiány miatt nem kerülhetett sor, az előadó azonban minden érdeklődőt szeretettel vár egy rövidfilmes tea vagy kávé mellé, s még filmlistát is kaphatunk.

Különben akinek nem sikerült minden előadást vagy ötletet meghallgatni, az a könyvstandnál meríthetett az előadók vagy akár más szerzők szakmunkájából is. Aki pedig e könyvstandról is lemaradt, annak valószínűleg nem sikerült elérkeznie a Konfipluszra. Ez a kérdés a szervező csapatot is nagyon foglalkoztatta: miért csupán 40-45 érdeklődő jelent meg erre az országos szintű alkalomra. Jövőre ne hagyd ki!

Ha egyébért nem is, de egy mondatért érdemes volt nekem jelen lenni, amelyet paradigmaváltásként magammal vittem: én a konfirmandusokért vagyok felelős, nem az átadott kátéanyagért. Na ezt rakd össze!

Jári Zsolt, blp. Brassó Belváros