Egy tűz pusztítása után 48 évnek kellett eltelnie, hogy a mezőkölpényiek újra tudják építeni templomukat. Az új épületet 200 éve szentelték fel, erre emlékeztek 2018. július 29-én a település lakói. A hálaadó istentiszteleten, amelyen Kató Béla püspök hirdette az igét a Zsolt 103,2 alapján, Istennek és a támogatóknak is megköszönték, hogy az ősök hagyatékát sikerült kibővíteni, szebbé tenni. 

Kató Béla püspök prédikációjában hangsúlyozta, hogy a zsoltáros saját magát biztatja az Isten áldására. Az Isten dicsőítése nem egy megszokott, természetes tevékenység, gyakran a másik embert sem értékeljük. A dicsekvés viszont kézenfekvő, saját tetteinket szeretjük kiemelni, a hálaadást azonban nem gyakoroljuk. Aki Isten tetteit felismeri és áldást tud mondani, azt Isten megáldja. Akit Isten áldásban részesít, az elkezdi áldani az Istent. Isten áldása a világ legtermészetesebb módján kell az ember életét betöltse és az embert áldásmondásra késztesse. A mindennapi életünk azonban nem tűnik minden percben alkalmasnak arra, hogy Isten nevét áldjuk. Isten bennünket szelíden, csendesen kér arra, hogy áldjuk Őt. Isten áldását és magasztalását meg kell tanulni, ezt a templomban sokszor hirdetjük, s bár a tanulásnak sok módja van, az ige arra figyelmeztet, hogy el ne feledjük, hogy Ő mennyi jót tett velünk. Ha csak a közösség múltjára tekintünk, egyenként fel kell sorolnunk mindannyian azt a sok jót, amelyet Isten velünk tett. Amire emlékezünk, az meghatározza, hogy kik vagyunk. Isten dicsőítése azt is jelenti, hogy ezen az ünnepen hálaadással emlékezünk az előttünk járókról, örülünk a jelen eseményeinek. Az elégedetlenség űzött vadként hajt bennünket a világba, azonban Isten sok ajándékot adott nekünk a magunk helyén, ezért kell hálát adnunk. 

Jakab István esperes szerint az emberek mintha elfelejtettek volna az ige tükrében ünnepelni, Istennek hálát adni, de van mit ünnepelni Mezőkölpényben, s az a boldog nép, amelyik tud ünnepelni. 

Zongor Réka három szavalattal járult hozzá az ünnepséghez, majd Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány elnöke, dr. Szabó Tibor, Martonvásár polgármestere mondott köszöntőt. 

Imreh Jenő a II. Krónikák 7,10 verseivel köszöntötte a gyülekezetet. Arra figyelmeztette a gyülekezetet, hogy a templomi együttlét után az otthonokban kell az ünnepnek továbbélnie. A mezőkölpényi gyülekezet sok áldást kapott Istentől: Bocskai István erdélyi fejedelem úrasztali kelyhet ajándékozott a gyülekezetnek, amelyből azóta is kiszolgáltatják a sákramentumot. Szintén a fejedelem egy erdőrészt adományozott a közösségnek, majd a szolgálatot végzők nehéz időkben templomtornyot, haranglábat, kúriát, lelkészi lakást és közösséget építettek. 1770-ben egy tűz a templom jelentős részét elpusztította. 48 év alatt tudták a mezőkölpényiek visszaépíteni a templomot, a régi hajó mellé egy legalább akkora részt akartak építeni. 1818-ban szentelték fel a megújult, kibővített templomot, a kétszáz éves örökséget a gyülekezet új kerítéssel toldotta meg. Az ünnepségen a gyülekezet ifjúsága tett bizonyságot.

Kiss Gábor