Temploma felszentelésének 170. évfordulóját ünnepelte a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség vasárnap, október 10-én. A Kétágú templom 22 év alatt épült fel 1829–1851 között.

Az 1851-ben átadott hajlék az egykori kolozsvári várfal köveit is magában rejti, a templom pedig valóban bástyája, oltalma lett a helyi reformátusoknak, magyaroknak, különösen a kommunizmus időszakában – mondta el Adorjáni László lelkipásztor az Agnus Rádiónak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a templom két tornya Mózes imára emelt karjait jelképezheti, amelyeket a gyülekezet segít a magasban tartani, mint Áron és Hur.

A templom tágas tere a járvány időszakában különösen hasznosnak bizonyult. 📸 Kiss Gábor

Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét a Zsolt 102,13–23 alapján. Elmonda: a dicsőítés közben oda kell figyelnünk, hogy adjunk hálát az Örökkévalónak, amiért birtokba vehetjük a boldogságunkra felépített templomot. A 21. században feltevődik a kérdés, hogy szükség van-e még ezekre az épületekre, de ha Atyánk megmaradásra biztat, akkor nekünk küzdenünk kell az ehhez szükséges tárgyi és humán feltételek megteremtéséért – a templomok is ide tartoznak.

Az egyháznak különösen vigyáznia kell arra, hogy ne csak a napi működésre törekedjen, hanem a léleknek is helyet adjon

– tette hozzá a püspök. Elmondta: csodának tekinthetjük minden építményünket, hiszen az emberi hit, szorgalom, kapcsolatrendszer mögött mindig ott állt Isten, aki felépíti a templomot, nekünk pedig munkatársainak kell lennünk ebben. Mindez a javunkat szolgálja, hiszen pörgő, szédült világunkban különösen nagy szükségünk van a templom csendjére, a befele fordulásra, az Istennel, egymással és önmagunkkal való találkozás élményére.

Az istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

A templom és a gyülekezet történetével dr. Sipos Gábor főgondnok összeállításából ismerkedhettek meg az egybegyűltek. Kolozsvár Külmagyar utcájában a Kétágú a reformátusok harmadik temploma: az első templom 1672-ben már állt a városfalon kívül, a Magyar utcába vezető kapubástya közelében, a Protestáns Teológiai Intézet helyén. A kőalapra fagerendákból épült hajlékot 1697-ben tűzvész pusztította el. A második templom ugyancsak kőalapra helyezett fagerendákból, zsindelyfedéllel épült a mai templom telkének északi részén 1695 után. 1808-as bővítése után latin kereszt alaprajzúvá vált, fő hajója 42 méter hosszú volt, két karzat is növelte a befogadóképességét. Főbejárata nyugatra nézet, és külön haranglábja volt.

Adorjáni László lelkipásztor a legújabb befektetésekről számolt be. 📸 Kiss Gábor

Az új, harmadik templom építését nemcsak a régi fatemplom megrongálódása tette szükségessé, hanem a kolozsvári reformátusok növekvő lélekszáma is. 1826–27-ben megkezdték az új templom építésének előkészítését. 1828-ban fogadták el az épület Winkler György által, a debreceni Nagytemplom mintájára készített tervét. A templom alapkövét 1829. október 3-án tették le a Kolozsváron ülésező zsinat tagjai jelenlétben, az építkezés azonban pénzhiány miatt lassan folyt.

1845-ben a másfél évszázada használt fatemplomot bezárták, mivel életveszélyessé vált, és minden erővel az új templom boltozásán, belső rendezésén dolgoztak.

Az új templomot 1851. október 12-én szentelték fel

Bodola Sámuel püspökhelyettes jelenlétében. Herepei Károly ünnepi beszédet tartott, és Csiszár Sámuel első pap imát mondott. Az új templomba áthozták a régi fatemplomból a Szilágyi Sámuel akkori lelkipásztor által készített úrasztalát, valamint egy régi padot is, a déli karzatba pedig az 1774-beli orgonát helyezték el.

Az alkalmon a Bethlen Gábor Dalkör szolgált. 📸 Kiss Gábor

1903-ban a nagy kolozsvári egyházközség négy parókiális körre oszlott (Belváros, Alsóváros, Felsőváros, Hidelve), mindegyik saját templommal és parókiával rendelkezett. A Kétágú templom az Alsóvárosi parókiális kört szolgálta. Nagyjából ekkortól számítható az alsóvárosi gyülekezet önálló története is. Az első világháború után a templom tatarozását már nem lehetett halasztani. Az anyagiak fedezésére gyűjtést szerveztek, és rengetegen jelentkeztek közmunkára. 1921–26 között készült el a templom teljes felújítása, és augusztus 22-én fel is szentelték az épületet. 1941-ben a pécsi Angster cég építette meg az új orgonát az északi karzatra.

Dr. Székely József lelkipásztor áldással bocsátja el a gyülekezetet. 📸 Kiss Gábor

1946. január 1-től a négy parókiális kör gyülekezetei önálló egyházközségekké váltak. Az 1948 utáni évtizedeket a sokféle szenvedés mellett a gyülekezet osztódása is jellemezte: a hatalmas alsóvárosi gyülekezetből született a Pata utcai, tóvidéki és Bulgária telepi önálló egyházközség. Kelemen Etelka 1980-ban házat adományozott a gyülekezetnek a Napkelet utcában, amely 1983-tól imaházként működött. Az 1970-ben elkezdődött bontások a hóstátiak házait és földjeit is érintették, a közösség nagyon nehezen dolgozta fel a traumát. Az erőszakos városfejlesztés éveiben az egyház maradt az egyetlen lelki támasz.

A templom tornyai imára emelt kezekként magasodnak a város fölé. 📸 Kiss Gábor1989 óta látványos változások, javulások következtek be: a templom rég esedékes javítása 1999-ben kezdődött el, emellett a csökkenő lélekszámú gyülekezet építésére is odafigyelnek. A templom koncerteknek, előadásoknak, kulturális eseményeknek is otthont adott, felmutatva közösségformáló erejét.

A megemlékező alkalmon a Bethlen Gábor Dalkör és a gyülekezet vegyeskara szolgált, valamit az egybegyűltek megtekinthették a gyülekezet életének elmúlt évtizedeit ábrázoló fényképekből, gyülekezeti tagok vallomásaiból, visszaemlékezéseiből alkotott kiállítást.