Istennek adott hálát templomának fennállásáért a Somogyomi Leányegyházközség 2016 november 12-én. A 87 lelket számláló gyülekezetnek 150 éves Isten háza zsúfolásig megtelt. A kis templomot 1866-ban Horváth Márton földbirtokos és családja adományából építették föl. Igét hirdetett Márk evangéliuma 4, 35-41 alapján Nt. Szegedi László Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója, a Brassói Egyházmegye esperese. Az alapigében egy csodáról olvashatunk, amikor Jézus lecsendesítette a háborgó tengert. Az esperes úr kiemelte, hogy ebben a 150 esztendőben sokszor kellett Jézusnak a háborgó vizeket lecsendesíteni, voltak viharos idők ennek a gyülekezetnek az életében is.

– Jézus aludt a hajóban. Talán ebben a gyülekezetben is némelyek úgy érezték sokszor eddigi életünk során, hogy Jézus elaludt és nem figyel rájuk. Bizonyára voltak ott a tengeren más hajók is. Mert nem mindig ugyanabban a hajóban utazunk, amelyikben Jézus is ott van. Bizonyára voltak olyan idők, amikor nem akartak vagy nem mertek Somogyomban is sokan Jézussal utazni. De áldott dolog vele együtt utazni, megtapasztalni hatalmát, hogy mennyire le és meg tudja nyugtatni életünket – szólt a hívekhez az esperes. Az igehirdetés végén Isten áldását kérte a gyülekezet életére, és azt kívánta, hogy bárcsak még 150 éven keresztül tudjanak Jézussal ebben a bárkában utazni és megtapasztalni a Gondviselő Isten hatalmát.

A gyülekezet lelkipásztora Hajdú-Nagy István igével köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. A 100. Zsoltár 4-5 versét olvasta fel: Adjatok hálát Istennek, áldjátok nevét. Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. A gyülekezet életéből pár fontos adatot emelt ki, amelyek meghatározóak voltak az elmúlt 150 esztendőben. Istennek adott hálát és mondott köszönetet, hogy ebben a nagyon lelkes kis gyülekezetben is szolgálhat családjával. A lelkipásztor minden egyes vasárnap, ezen kívül ünnepnapokon, sátoros ünnepen három nap, bűnbánati alkalmakkor a nagyhét minden napján istentiszteletet tart a somogyomi kis templomban. Mindig örömmel és mosollyal arcukon, kitárt szívvel várják a lelkipásztort és feleségét.

A meghívottak között megjelent Komáromi István, volt somogyomi lelkipásztor, Vetési László szórványmissziói előadó, aki évtizedekkel ezelőtt szolgált be Somogyomba, Kiss Csaba, Miklósi Mátyás Csaba, Dénes Előd, Dénes Katinka lelkipásztorok, Ambrus Attila egyházmegyei főgondnok, Balázs Béla, a Szeben megyei RMDSZ elnöke.

Ambrus Attila főgondnok köszöntőjében elmondta, hogy Somogyom egy olyan falu, amelyből nem sok van a világon, ahol öt templom is található. Azt írják a faluról különböző szócikkek, hogy van egy evangélikus temploma, mellette egy csinos kis református templom. Sokan a szerzők közül nem is jártak itt, és nem tudják, hogy a somogyomi templom esetében nem a külcsín a fontos, hanem a lelkiség, amely az itteni gyülekezetet jellemzi. Somogyomról először az itt született Derzsi Sándor költő, újságíró, publicista kapcsán hallott, akinek két, szülőfalujához kötődő versével üdvözölte a hallgatóságot.

Komáromi István 1978-1982 között szolgált Somogyomban, aki visszaemlékezésében elmondta, hogy 34 éve olyan fiatalok és tapasztalatlanok voltak, hogy még a rengeteg nehézséget sem vették észre. Nem vették tudomásul, hogy nehéz, és olyan közösségbe csöppent Küküllőalmáson és Somogyomban, amelytől, mint kiművelt ifjú, de mégis tanulatlan kezdő, sokat tanulhatott. Felüdítették a megtörtek lelkét, a meggyötört szíveket, ezt kapta az itt élőktől, fejezte ki köszönetét az egykori somogyomi lelkész. Ahogy utazott a falu felé, emlékeiben felidézte a harminc évvel korábbi gyülekezetet, minden egyes tagját, akik vasárnaponként várták a templomban, akiknek soha nem volt üres a helyük.

Vetési László, aki 1977-78-ban volt somogyomi beszolgáló lelkész, szintén felidézte emlékeit. Megemlékezett Péter Jenő bácsiról, aki falumúzeumot hozott létre, megírta a település történetét, majd a falu krónikása lett. Vetési Lászlónak nem volt könnyű dolga, Bürkösről járt át Somogyomba, a hosszú utakon pedig volt ideje végiggondolni egyéni és közösségi sorsunkat. És mindig arra lyukadt ki töprengései során, hogy Somogyomban szerető szívű emberek élnek. Megosztotta egy tapasztalatát: minél jobbak az utak, annál távolabb kerülünk egymástól, mert csak rohanunk, ezért arra kérte a gyülekezett tagjait, hogy adjanak időt egymásnak, adjanak időt a szeretetnek, az imádságnak. Figyelmeztette a hallgatóságot, hogy szeressék a templomukat, hogy ne jusson a szomszédságban található szász templom sorsára, amelyet jelenleg raktárként hasznosítanak.

Péter Jenő, a somogyomi leányegyházközség volt gondnoka, presbitere elmondta, hogy a reformátusok mindenben élen jártak: fafűtéssel melegítettek, villanyt vezettek be, később a gázt. Péter Jenő felemlítette a régi egyházi vezetőket, akikről csak a tisztelet hangján lehet szólni és hálát adott a Jóistennek, hogy újra egy felkészült tiszteletes úr és tiszteletes asszony került a küküllőalmási és somogyomi egyházközséghez. Köszönetet mondott Főtiszteletű Püspök úrnak és Nagytiszteletű Esperes úrnak, hogy ilyen lelkes házaspárt küldtek, akik sok színes programmal újra életet varázsolnak a gyülekezetek életébe. Egykor az anyanyelvüket nehezen beszélő magyar gyerekek most szépen, érthetően énekelnek és szavalnak.

Balázs Béla Attila, a Szeben Megyei RMDSZ elnöke felemlítette, hogy már a 13. században éltek. Itt magyarok, és visszagondolva arra, hogy 1866-ban ez a kis közösség templomot épített, vagyis az 1849-es szabadságharc leverése után tizenöt évvel, nagy dolog volt. Eme kis faluban született Somogyomi Papp Márton ’48-as főhadnagy – sírhelye az erzsébetvárosi örmény katolikus temetőben található –, akinek egy olyan tette volt Erzsébetvároson, amellyel megváltoztathatta volna az 1848-as forradalom kimenetelét is: amikor Puchner haderői Segesvár felől Erzsébetvároson keresztül Medgyes és Nagyszeben felé próbálták szorítani a honvédséget, Papp Márton pejlovai mentették meg Petőfi, Bem tábornok és más hadvezetők életét, attól az orvtámadástól, amely akkor érte őket Erzsébetvároson – emlékeztette a jelenlévőket Balázs Béla Attila a hősi cselekményre. Visszautalva az esperes úr igehirdetésére, miszerint bárkát épített a somogyomi közösség, kiegészítette annyival, hogy valóban egy bárkában kell eveznie mindenkinek, a nemzet bárkájában felekezetre való tekintet nélkül. 

A templomi ünnepséget örömtelibbé varázsolta Dénes Előd és kislánya Dorottya rövid zenés műsorral. Az ünnepség után jótékonysági vásár várta a vendégeket, amelyen a tiszteletes asszony és néhány nagylány által készített otthoni díszeket lehetett megvásárolni. A tárgyak közül majd mindegyik elkelt, a befolyt összegből egy faragott csillárt készíttetnek a 150 éves kis templomba. A kultúrotthonban szervezett szeretetvendégséget Vajda Hajnalka, a Gyöngyvirág néptánccsoport tagja és a Báthory István Általános Iskola diákjai tették ünnepélyesebbé éneklésükkel. Isten áldjon és óvjon mindannyiunkat!

Fotók: Vetési László