A Diakónia Keresztyén Alapítvány Koordinációs Irodája idén is megszervezte fiókszervezetei, azok munkatársi közösségei számára a már hagyományos Bethlen Kata Diakóniai Napokat a kolozsvári Bethlen Kata Diakónia Központban november 14-15-én, ahol az év alkalmazottait is díjazták. A 22. alkalommal megszervezett találkozó célja az volt, hogy lelki és szellemi feltöltődést nyújtson a diakónusoknak, illetve, hogy új módszerek bemutatásával gazdagítsa tudásukat.

A kétnapos alkalmat Jakab István generális direktor áhítata nyitotta meg. 📸 Pilbáth Kincső

Az összejövetelt Jakab István generális direktor, a Diakonia Keresztyén Alapítvány elnöke indította az ApCsel 15,28 versével. Áhítatában felidézte azt a döntést, amelyet az apostolok kétezer éve, a Jeruzsálemi Zsinaton hoztak meg, s amely máig meghatározza nemcsak az egyház küldetését, hanem a diakóniai szolgálat lényegét is. Mint mondta, ezt a döntést a Lélek szavára figyelve, Isten munkatársaiként, egymást támogatva és a Lélek egységében hozták meg, és ugyanezek az elvek vezérlik a szeretetszolgálat tevékenységét is. „Amikor egyedül vagyunk, akkor sem vagyunk magunkra, hiszen a Szentlélek a közös cselekvés szolgálatára hív, amelyben egymást segítve tevékenykedünk, amelyben Isten mindig velünk van” – bátorította a jelenlevőket Jakab István.

Tussay Szilárd, a Diakonia Keresztyén Alapítvány Koordinációs Irodájának igazgatója arra buzdította a résztvevőket, hogy a találkozó két napja alatt szívvel-lélekkel kapcsolódjanak be a programokba, hogy hazatérve megújulva és feltöltődve folytathassák mindennapi szolgálatukat.

Kádár Annamária pszichológus előadása a szakmaiságból kiszakadásra ösztönözte a hallhatóságot, miközben építő nézőpontokat nyújtott munkájukhoz. Az előadás során Kádár Annamária a mesehős útján keresztül közelítette meg, hogy hogyan lehetünk hősei saját élettörténetünknek, hamuban sült pogácsaként pozitív gondolatokat hordozva, hogy utunk végén feljuthassunk az égig érő fánk tetejére, elérve életcélunkat. Kiemelte, ennek első feltétele egy erős múlt pozitív hozzáállás, amikor képesek vagyunk átkeretezni saját történeteinket, és a bennük rejlő építő elemek felé fordulni. Emellett fontos a jelen mérsékelt hedonizmusa is, hiszen lényeges, hogy rá tudjunk hangolódni a megélt pillanatokra. Végül pedig érdemes kialakítani egy mérsékelt, célorientált jövőképet, amelyben a hit ereje lendületet adhat az elinduláshoz, és ahhoz, hogy következetesen végigjárjuk a saját utunkat.

Idén is díjazták az év alkalmazottait, minden fiókszervezet egy munkatársa kapta meg az elismerést. 📸 Pilbáth Kincső

A Diakóniai Napok második napját Tóth Anna lelkipásztor, a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókja igazgatójának áhítata indította, amely során az ApCsel 8,26-40 versei alapján Fülöp diakónus példázatán keresztül beszélt a diakóniai szolgálat nemes feladatáról. Arra bíztatta a közösséget, hogy a nehézségekben Fülöpként álljanak helyt a szolgálatukban, olyan segítőként, akiket az Úr lelke mozgat.

A nap további részében az intézményvezetők gyűltek össze, hogy megosszák egymással az elmúlt év tapasztalatait. Ezzel párhuzamosan a munkatársak számára Nagy Zsolt tartott bemutatót, amelyben ismertette a szolgálatban használt Noster 2.0 program technikai alapjait, segítve annak egyszerűbb kezelését és könnyebb hozzáférhetőségét.

A test a lélek temploma

Az összejövetelen bemutattak egy új kezdeményezést is: a gyülekezeti prevenciós alkalmat, amelynek célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a gyülekezet közösségét és a diakóniai szolgálatot. Virág Tímea-Helga rezidens orvos elmondta, a projekt célja az egészségmegőrzés mellett a mentális egészségügy támogatása, a szociális kapcsolatok erősítése, tájékoztatás és edukáció, illetve a biztonságérzet átadása. Ezeket olyan előadások során lehet a gyülekezet fiataljai és idősei elé egyaránt tárni, ahol az elsősegély alapjait, a krónikus betegségek vagy függőségek kezelését, a sebkezelés folyamatát mutatják be nekik, különböző szakemberek bevonásával. A várható eredmények közé az előadó a résztvevők egészségmegőrzésről való ismereteinek bővítését, a nők egészségtudatos magatartását, a testtudat kialakulását, a közösségi összetartozás erősödését, illetve az elszigetelődés érzésének csökkenését sorolta. Az előadást követő szabad beszélgetés során kiderült, a gyülekezetek többsége már szervezett hasonló, tájékoztató előadást, amelyek során elsősorban a gyülekezetük időseit avatták be különböző betegségeket megelőző tevékenységek alapjaiba. Az előadó ezek folytatására bátorította a jelenlevőket.

A két nap alatt lehetőség volt beszélgetésekre, tapasztalatcserére is. 📸 Pilbáth Kincső

Ekkehard Höver németországi nyugdíjas lelkipásztor a palliációs képzésről beszélt, amelynek tizedik évadára 2026 őszéig lehet jelentkezni. Mint elmondta, a 2008 óta működő képzést munkatársai, Mátyás Judit, Dénes Kinga és Gyűjtő Katalin segítségével tárta a gyülekezetek elé, hogy anyanyelvükön vehessenek részt annak elsajátításában. Az előadás során elhangzott, ez a képzés nemcsak a halálra való felkészülést tartja szem előtt, ezen túlmenően a beteg emberi méltóságának megőrzését segítheti, hogy ne csak páciens legyen a haldokló, hanem maradjon önmaga. „Ez egy emberközpontú segítség, a fizikai fájdalom, lelki gondozás és emberi kapcsolatok, de a hit megőrzésének folyamata is.” Az előadók a halálra való felkészülésről is szót ejtettek, a család tagjai mellett felsorolva azokat a személyeket, legyenek azok ápolók, orvosok, akár szociális munkások, akik a beteg mellett vándorok lehetnek az úton. „A palliáció nemcsak arról szól, hogy enyhítjük a fájdalmat, hanem arról, hogy maradunk, amikor sokan mások elmennek, figyelünk, kérdezünk és fogjuk a kezet.”

Végezetül Monoki Ibolya Ápolási rendek című előadásában a diakóniában egykor tevékenykedő diakonisszák munkásságát mutatta be, a diakonisszákat megelevenítő babakiállítást is bemutatva.