Kállay M. Csaba Mennyei hálózat című könyvét mutatták be a Vallásszabadság Házában október 22-én. A szerzővel Kállay Dezső, a Protestáns Teológiai Intézet adjunktusa és Vitus-Bulbuk István, az Ajtoni Református Egyházközség lelkipásztora beszélgetett a könyv keletkezésének módjáról, annak stílusáról és történeteiről, a kolozsmonostori református templom felépüléséről. A bemutatót a Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium és a Gheorghe Dima Zeneakadémia diákjaiból álló Éléments Quintet nyitotta meg R. Schumann Esz-dúr zongorás kvintettjével, Incze Lilla felkészítésével.  

A könyvbemutató előtt Kállay Dezső teológiai tanár vezette fel a beszélgetést. 📸 Kiss Gábor

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők…” – a bemutató Kállay Dezső adjunktus felvezetőjével kezdődött, aki a Zsolt 127,1-2 verseivel köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében visszaemlékezett a könyvben bemutatott kolozsmonostori templom építésének idejére, hogy „emlékeket idézzenek fel azok, akik a régi időket megélték, és hogy jobban tájékozódhassanak azok, akik az új világ gyermekei.”  

Homok, cement, faalap, berendezési tárgyak, szószék… – sorolta. Mind-mind a templomépítés elengedhetetlen kellékei, amelyekre a kész építményre tekintve nem is gondolnánk. Egy templom felépítése ma is komoly kihívás lenne, a kilencvenes években pedig ez még nagyobb feladatnak számított: az engedélyeztetés, az infláció, a termelés akadozása együttesen nehezítették a folyamatot. Kállay Dezső felidézte, éppen 25 évvel ezelőtt, 2000. október 22-én, a könyvbemutató napjának dátumán szentelték fel a templomot. „A templom és a parókia felépült, sőt, meglett az orgona és a harang is. Miközben folyt az építkezés, egy önálló egyházközség és önálló gyülekezet is megszületett. Mert a nagy feladatok közösséget is formálnak.”  

Egy kor nehézségei 

A beszélgetés elején Kállay M. Csaba nyugalmazott lelkipásztor, a könyv szerzője elmondta, a templomépítés körülményeinek történetét elsősorban a gyermekeinek és unokáinak szánta, hogy hátrahagyja, milyen munkálatok és nehézségek kísérték az akkori időszakot. A könyvet végül a kolozsmonostori egyházközség kérésére fejezte be az idei évre, a közösség hármas ünnepe alkalmából: harminc éve alakult az egyházközség, huszonöt éve szentelték fel a templomot, és ugyanennyi idős az énekkar is. A címválasztásról szólva elmondta, a templomépítés körülményeinek felidézése, a történetek összegyűjtése közben döbbent rá, mennyi ismerős és ismeretlen emberrel hozta őt össze az Úr, egyfajta mennyei hálózatként kapcsolva őket össze. 

Kállay M. Csaba a könyvbemutató elején elmondta, száraz adatokkal bemutatott templomépítést maga sem olvasott volna el. 📸 Kiss Gábor

Történetekben a múlt 

„Egy templom felépítésének száraz adatokkal teletűzdelt történetét magam sem olvasnám el. Ez a felismerés késztetett arra, hogy ne is így írjam meg. Fordulatos történetekkel igyekeztem színessé, olvasmányossá tenni a kilencvenes évek küzdelmes eseményeit.” – olvasható a könyv hátulján. Kállay M. Csaba hangsúlyozta, az adatok összegyűjtésén, az építkezés történetének átadásán túl különösen figyelt arra, hogy ezeket a körülményeket történetek formájában, olvasmányosan tárja az olvasó elé. Vitus-Bulbuk István kérdésére, amely az utótörténet hiányára vonatkozott, elmondta, az előtörténetet szükséges volt megírni, a folyamat megértése érdekében, ám valahol le kellett zárni az eseményeket, így a könyv a templomszenteléssel lezárul.  

A beszélgetés során szóba került, hogy a könyvben számos név és szereplő felbukkan, akikhez az egyes történetek kapcsolódnak, néhány feljegyzés azonban név nélkül maradt. A szerző elmondta, voltak, akiknek a nevét nem tudta felidézni, másokat szándékosan nem nevezett meg, de akadtak olyanok is, akik nem járultak hozzá nevük feltüntetéséhez. 

A beszélgetés végén a szerző dedikálta a könyvet. 📸 Kiss Gábor

Kállay M. Csaba a beszélgetés során kedvenc történetét is felolvasta a kötetből. Az említett rész egy magyarországi, tízmillió forintos támogatáshoz kapcsolódik, amelyet a banki átutalás akkori nehézségei miatt szó szerint át kellett csempészni az országba. A kilencvenes évek kihívásait a beszélők egy másik részlet felolvasásával is érzékeltették: ebben egy doboznyi készpénz és annak rablóktól vagy a rendőrségtől való féltése jelenik meg. A szerző e történeteken keresztül az akkori mindennapok nehézségeit mutatja be, rávilágítva arra, hogy mennyi küzdelemmel járt még a legegyszerűbb feladat elvégzése is. Megjegyezte továbbá, mai fejjel már nem vállalna hasonló feladatot, ám fiatalon mindenre igyekezett megoldást találni, és gyakran a kiskapukat kereste. A könyvbemutató végén felolvasták a 2000. október 22-i templomszentelés egyik részletét is, amelyben elhangzik, a templom felépülésével egy álom vált valóra. A szerző végül köszönetet mondott mindazoknak, akik a könyv megszületéséhez hozzájárultak.