A Teleki László Alapítvány Rómer Flóris Tervének anyagi támogatásával megújult a harcói középkori református templom, amelyért szeptember 28-án mondott köszönetet az ünneplő gyülekezet. A hálaadó istentiszteleten a közösség kórusa szolgált, majd Kolumbán Vilmos József püspök hirdette az igét a Mt 18,19-20 versei alapján.

A források szerint a 14. században már élő gyülekezete volt Harcónak. 📸 Kiss Gábor

A püspök a Jelenések könyvében elhangzó köszöntéssel szólt az egybegyűltekhez: „Békesség nektek!” Hangsúlyozta, a békesség utáni vágyakozásnak ma egyre nagyobb jelentősége van, nemcsak azért, mert szomszédunkban háború borítja fel hittestvéreink életét, de az utóbbi időszakokban egyre inkább elterjedő, közösségeket, nemzeteket tagadó helyzet miatt is. A ma irányzatában már nem fontos a közösség, az otthon, az örökség, sem az ősök iránti tisztelet, ma az ember kerül előtérbe. Ezért értékelődik fel az évszázadok óta létező közösségi erő, hiszen ez volt az, ami a sok megpróbáltatás ellenére is megtartott bennünket. Azért maradhattunk meg, mert mindig létezett a jövőbe vetett reménység. Isten házának a megújulása pedig azt jelzi, ez a közösségi erő és összefogás még mindig él. Hiszen a templom élő templomként újult meg, olyan helyként, ahol Isten igéje szól. Az ige üzenetére reflektálva – „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” – a püspök hozzátette: Krisztus bátorítani kíván szavaival, megmutatva, a kis közösségeknek is létjogosultsága van, Isten igéjének a hallgatása ugyanis nem csak a nagy gyülekezetek privilégiuma.

A hálaadó istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspök hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka ünnepi beszédében kiemelte, a folyamatosan fogyó gyülekezetek ellenére ő nem a veszteségekre, sokkal inkább Erdély megőrzött kincseire tekint. Ilyen Harcó is, amely a megőrzött hit kincsesdoboza. „A reformátusok élő hitét látom, akik jövőbe vetett hittel állítják templomaik megújulását. Az összefogás erejét látom, azt, hogy a magyar emberek imája megindítja az anyaország szívét. Ez a jövőt megidéző hit pedig a múltból eredeztethető, úgy, mint ez a csodálatos templom is.”

„A felújított középkori templom falai évszázadok hűségét és kitartását őrzik, az 1800-as években épült harang pedig messzire vitte, és ma is viszi a hírt, itt él egy közösség, amely ragaszkodik hitéhez és kultúrájához.” – köszöntötte az ünneplőket Lánszki Regő, Magyarország Kormánya Építési és Közlekedési Minisztériumának államtitkára. A templom felújítása üzenet mindannyiunknak: amit megörököltünk, nem csupán megőriznünk kell, hanem tovább is adnunk. Így válik a templom nemcsak a múlt emlékévé, hanem a jövő biztos alapjává is. Az államtitkár köszönetet mondott azért, hogy a műemléki hűség, a szakmai igényesség és a közösségi összefogás közös egységet alkotott Harcón.

Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója visszaemlékezve az elmúlt tíz év munkálataira kifejtette, egy műemlék értéke nem a méretén múlik, mint ahogyan egy gyülekezet erőssége sem a létszámán. Elmondta, a templom felújítása tíz éve kezdődött, a gyülekezet mindvégig kitartóan állt a terv mellett, így Harcóval már összefonódik az összetartozás jelensége.

A műemlék templom a Rómer Flóris Tervből újulhatott meg. 📸 Kiss Gábor

Szilágyi-Bartha József építész beszédében ismertette a templom felújításával kapcsolatos tudnivalókat. Mint elmondta, a település legkorábbi írásos említése az 1332-es évekből származik, ehhez társul a templom létezése is, az épület félköríves szentélyzáródása őrzi ugyanis a 14. századi elemeket. A templom kis mérete ellenére több felújításon is átesett az évek során, ezt az 1746-tól fennmaradó püspöki vizitációk tanúsítják. Az 1762-es felújítás során készült el a karzat és a népi barokk bútorzat, az 1872-es munkálatok során pedig visszabontották a falkoronát és a félköríves diadalívet, de akkor készült el a kazettás mennyezet és épült meg a harangtorony is. Az 1975-ös felújítás során pedig lecserélték a zsindelyfedést, a falak cementes vakolatot kaptak – sorolta. A szentélyben és diadalívben előkerült képek származása a 14-15. századra tehetők, a legjobban értelmezhető részletek a diadalíven maradtak fent. Az építész ismertette, a templom építése nem köthető nemesi családhoz, de felújításait a Gálfalvy család nevéhez kötik az említések.  A mostani felújítás során kicserélték a tetőszerkezetet, a megrepedt falakat javították, illetve az omlásveszélyes torony sarokpilléreit is kicserélték. Az építész elmondta, a szerkezeti megerősítésen túl fontos cél volt a templom arányainak helyreállítása. A feltérképezések során az is kiderült, a templom talajrétege nem terhelhető, ami szintén lassította a munkálatokat. A jövőre tekintve ennek a talajrétegnek feljavításán is dolgoznának, illetve feltárnák a templom falai által őrzött további képeket is – hangzott el.

„Ez a templom nemcsak műemlék, nemcsak falak együttese, ez egy lelki otthon, a falu szíve, ami generációkon át vezette a közösséget bűnbánásra, reménységre, imára.” – fogalmazott köszöntésében Bodó Előd Barna, Mezőpanit község polgármestere. Felidézte, a templom túlélte a tatárjárást, a török időket, háborúkat, de mégis áll, mint a megmaradásunk emléke. Mindezért szívből jövő köszönetét fejezte mindazért a segítségért, amellyel a templom megújulhatott.

A gyülekezet jelentős része a templomon kívül, egy sátorból követte a közvetített istentiszteletet. 📸 Kiss Gábor

Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese a 2Móz 25,1-8 verseit olvasva köszöntötte az ünneplőket, szavait egyben intésnek is szánva. „Készítsetek nekem szentélyt, hogy közöttetek lakozzak.” Isten kezdeményezéséből, Isten kegyelméből épült egykor a Szent sátor, azóta ugyan így épülnek a templomok szerte a világban. Miért kell ma templomokat építeni? – tevődhet fel a kérdés, hiszen ma az ember hajléka is templommá válhat. „Ha azonban Isten egykor ezt várta el a népétől, ma is ezt mondja az Úr: legyen fontos számunkra a templom, ápoljuk és védjük azt Isten dicsőségére. Elődeink egykor felépítették azt nekünk, ma csupán ápolnunk és felújítanunk kell.”

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” – szólt Keresztesi Csaba, a harcói leányegyházközség gondnoka. Aláhúzta, minden emberi munka csak akkor valósulhat meg, ha azon Isten támogatása és áldása van.

Végezetül Máthé-Farkas Zoltán, a Székelykövesdi Református Egyházközség lelkipásztora is köszönetét fejezte ki a többszáz éves templom megújulásáért. Az évszázadok folyamán a nemzedékek vigyáztak a hajlékra, hogy ma is élet legyen benne. Ezt a kitartást és erőt kívánta a lelkipásztor a jövő nemzedékének számára is.