200 éves a kolozsi református templom
Hálaadó istentiszteletet tartott a Kolozsi Református Egyházközség temploma építésének 200. évfordulóján augusztus 31-én, újkenyér vasárnapján.
Az ünnepi alkalmon Kolumbán Vilmos József a Zsolt 90,1 versével szólt az ünneplőkhöz, rámutatva, az igevers Mózes szavait foglalja össze, annak az embernek a szavait, aki 40 évig vezette a népet a pusztában. Mózes az idézett igeszakaszban kiemeli, a hosszú vándorlás alatt az Úr volt a hajlékuk mindvégig. Hiszen nem volt kőhajlékuk, sátorban húzódtak meg – ekkor értette meg Isten népe, mit jelent Isten hajlékéban lenni, vele együtt lenni a sátorban. A püspök kiemelte, egy közösség, gyülekezet vagy település életében 200 év nem hosszú idő, sőt egy templom is megmaradhat évszázadokon át. Nem pusztán azért, mert erős falakkal építették, hanem azért, mert van benne közös élet – húzta alá. Ennek az életnek és a templom fennállásának egy másik közös alapja a láthatatlan, de munkájában nagyon is látható Isten. A múltba tekintve ugyanis kijelenthetjük, a történelem viharaiban az egyetlen reménységet mindig Isten szava jelentette, amely megmutatta, hogy van amiért élni, dolgozni és a jövendőbe fektetni. Hiszen a templomok nem a múltnak, mindig a mának és holnapnak épülnek. Hogy legyen egy hely, ahol egymásban megláthatjuk a testvért, egy hely, ahol Isten szavát hallhathatjuk, egy útmutató a nemzedékek és közösségek számára.
A püspök felidézte, az utóbbi években Erdélyben a közösségek templomokat, iskolákat, óvodákat és bölcsődéket építettek és javítottak. Ez nagyon fontos, hiszen amikor egy közösség eldönti, hogy a jövő számára olyan épületeket hoz létre, amelyek a közösség javát szolgálják, az nemcsak azt jelenti, hogy van élet, de a közösség élni is akar. Ha pedig a nyugati társadalmak egyháztól való eltávolodását tekintjük, ennek az élni akarásnak egyre nagyobb és nagyobb jelentősége lesz. „Nálunk még értéke van a lélekben kimondott imádságnak, Isten embert megszólító szavának. Éppen ezért ma ne a felépített falakra tekintsünk hálával, hanem figyelmünket arra az Istenre irányítsuk, akinek kegyelméből felépülhetett ez a templom, illetve a közösségre, aki egykor megtartotta, illetve arra is, aki ma is igyekszik megtartani az eljövendőnek.”
Az istentisztelet keretében az úrvacsora sákramentumát is kiszolgáltatták, úrvacsorai ágendát Kósa László, a Nyíregyháza-Sóstói Református Egyházközség lelkipásztora mondott. A liturgiai rész lejárta után Fábry Szabolcs János kolozsvári konzul és Debreczeni József, a Kolozsi Református Egyházközség főgondnoka köszöntötte az ünneplő gyülekezetet.