A programban hetven gyermek vett részt, akik négy törzsbe szerveződve élték meg a közösség, a kihívás és a fejlődés hetét.

A Hun Tábor nem hétköznapi nyári program: digitális detoxikáló tábor, ahol a gyerekek teljesen elzárva élnek az okoseszközöktől, sőt még órát sem viselhetnek. Az idő múlását nem kijelzők, hanem a természet ritmusa és a közösen kialakított napi rend jelzi. Célunk az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen az, amikor valóban jelen vannak – egymásra, önmagukra és a világra figyelve.

Hétfő az érkezésről és a közösség megalapozásáról szólt. A gyerekek elfoglalták szálláshelyeiket, felállították sátraikat, és megválasztották a törzsek vezetőjét, a négy kagánt. A délután a tábor építésének jegyében telt – együtt, kézzel-lábbal, összefogással alakítottuk ki a közös életteret. Kedd és szerda a forgószínpados programoké volt, majd a gyerekek kipróbálhatták a különleges hun focit – két labdával. Íjászatot, ügyességi játékokat, valamint szerdán délután egy izgalmas számháborút is tartogatott a programkínálat. Az estéket táncház és közös énektanulás zárta, ahol a népi kultúra került reflektorfénybe. Csütörtökre egy különleges élményt tartogattunk: Telekfalvára látogattunk, ahol a gyerekek bekopogtak a helyiekhez, hogy adatokat gyűjtsenek a településről. Ez a program nem csupán a kíváncsiságot, hanem a bátorságot és a nyitottságot is fejlesztette. Délután a törzsek saját maguk készítették el a vacsorájukat – főzés, tűzrakás, logisztika: minden az ő kezükben volt. Pénteken sportos és kézműves programok következtek: métázás, nemezelés, valamint a jurta lebontása is a nap részét képezte. Mindez a közös felelősségvállalás és a gyakorlati tudás jegyében történt.

 

Szombaton elérkezett a búcsú pillanata – táborbontás, összepakolás és hazautazás. A tábor ugyan véget ért, de a gyerekek egy életre szóló élménnyel és felismeréssel gazdagodva térhettek haza. A Hun Tábor célja nem csupán a nyári kikapcsolódás, hanem az életre való nevelés is. Úgy alakítjuk a programokat, hogy a résztvevők megtapasztalják: többre képesek, mint amit önmagukról gondolnak. Ha nem adják fel, ha figyelmesek, ha hisznek – előbb-utóbb minden cél elérhetővé válik.

A tábor sajátossága, hogy a keresztyén értékeket a mindennapi feladatokban kell megélni. Az imádság, az éneklés, a rovásírás tanulása, a természetközeliség és a közösségi munka mind segítik a keresztyén és magyar alapok megerősítését. A gyerekek nemcsak tanulnak, hanem átélik és megértik ezeket az értékeket – nem elméletben, hanem cselekvésen keresztül. A Hun Tábor tehát nemcsak egy hét a nyárból, hanem egy lépés afelé, hogy a gyerekeinkből olyan felnőttek váljanak, akik hisznek az Istenben, bíznak magukban, felelősséggel fordulnak mások felé, és tudják: fegyelemmel és hittel minden lehetséges.