A 15. Kálvin-hét méltó és ünnepélyes záróeseményeként került sor a Gyülekezeti Napra, amelynek a Zabolai Református Egyházközség adott otthont.

A rendezvény a közösség ünnepe volt – Isten dicsőségére, a hit megerősítésére, a találkozás örömére. A nap a zászlók felvonásával vette kezdetét a cserkészek jelenlétében, amely ünnepélyes keretet adott a gyülekezésnek. A zabolai focipályán zajló megnyitón a barátosi “Ferenc Ernő” Református Fúvószenekar zenés toborzója hívogatta a résztvevőket, ünnepi hangulatot teremtve.

Balogh Zoltán esperes köszöntőjében arra buzdított, hogy nyissuk meg szívünket a mindenható Isten előtt. Emlékeztetett: bár lehetnek megtorpanások és nehézségek, a hívő ember mindig megtalálja az utat, hogy folytassa a rábízottak gondozását – mindezt Isten dicsőségének növeléséért.

Ezt követően a gyülekezet átvonult a zabolai református templomba, ahol úrvacsorás istentiszteletre került sor. Az igehirdetési szolgálatot Jakab István, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora végezte a Zsoltárok 71,5 verse alapján: „Mert te vagy reménységem, Uram, én bizodalmam ifjúkorom óta.” Az igehirdetés középpontjában a reménység állt – az a Krisztusban gyökerező élő reménység, amely nemzedékről nemzedékre megtart és továbbvezet. A lelkipásztor hangsúlyozta: a hívő ember élete nem csupán hálaadásban teljesedik ki, hanem a múltért való hála és a jövőbe vetett bizalom kettősében. A reménység nem elmélet, hanem tapasztalatból születő bizalom, amely összeköt bennünket egymással és Istennel.

Az úrvacsorai ágendát Beke Boróka lelkipásztor végezte. Szolgálatában kiemelte: „Nem könnyű hinni, ezért adott nekünk Krisztus látható jeleket.” Ezek a szent jegyek a kegyelem és a hovatartozás jelei – annak bizonyságai, hogy Jézus Krisztushoz tartozunk, aki életét adta értünk.

Az úrvacsorázás után további köszöntő beszédek hangzottak el, amelyek a közösség erejét, az összetartozást és a hála fontosságát hangsúlyozták. Ezt követően került sor a kórustalálkozóra, ahol nyolc kórus szolgált énekével: a kézdivásárhelyi Vegyeskar, a vajnafalvi Hozsánna Kamarakórus, a kézdivásárhelyi Hálaadás Dalárda, a felsőcsernátoni Vegyeskar, a pákéi Dalkör, a kézdialbisi Férfikar, valamint a székelytamásfalvi Férfikar.

A zenei szolgálat után szakácsművészeti szemle következett, ahol a résztvevő gyülekezetek mutatták be főzőtudományukat. Ezzel párhuzamosan sporttevékenységek zajlottak a sportcsarnokban, míg a legkisebbek számára gyerekfoglalkozásokat tartottak. A közös nap ebéddel folytatódott, melyet a gyülekezetek készítettek, és amely alatt keresztyén zenekarok szolgálata tette teljessé a lelki feltöltődést. Felléptek: a Kovászna-Belvárosi gyülekezet Szívmelengetők zenekara,a barátosi Életrevaló zenekar, a kézdivásárhelyi református kollégium KRK Band zenekara, valamint a berecki Reborn zenekar.

A nap méltó lezárásaként, a cserkészek jelenlétében került sor a zászlólevonásra, ezzel hivatalosan is véget ért a 15. Kálvin-hét. Ez az alkalom nem csupán emlékezés és ünnep volt, hanem a hitbeli megerősödés, a közösségépítés és a reménységben való elmélyülés napja is, amely mindannyiunk számára maradandó lelki élményt nyújtott.