30 éves ballagási évfordulóját ünnepelte május 17-én a Kolozsvári Református Kollégium Asszisztensképző osztályainak az első évfolyama. 1995-ben 56 lelkes fiatal fejezte be hároméves tanulmányait. Bevallásuk szerint több mint 50-en, még mindig az egészségügyben dolgoznak.

Az induló évfolyam kihívásait és örömeit elevenítették fel a személyes beszámolók során.

Az első évfolyam hajdani tanárai is részt vettek a találkozón.

A kommunizmus után újra induló többi egyházi intézménnyel összhangban a Kolozsvári Református Diakonissza Intézetnek is (amint akkoriban hívták) az elején lelke volt, de teste még nem. Gyülekezeti termekben és templomokban tartották az első órákat, a tanári gyűléseket Dr. Csiha Kálmán püspök lakásán és az első időszakban, Kolozsvár nagynevű orvosai és professzorai önkéntesként végezték az oktatási szolgálatot. A kezdeti nehézségek ellenére, az egykori diákok arról tanúskodtak, hogy sokkal többet kaptak, mint egy megbecsült szakmát, hiszen Isten lelke hidalta át az egykori református diakonisszaképzés kommunizmus idején szünetelő néma évtizedeit és kötötte össze az újonnan indult évfolyammal.

Kezdetben gyülekezeti termekben és templomokban tartották az első órákat.

Az első évfolyam osztályfőnöke, Dr. Lőrinczy László és három hajdani tanár, Dr. Molnár Géza, Dr. Mócsy Ildikó és Dr. Bódis György jöttek segítségül a találkozón megjelent egykori 30 ballagónak a nehéz, de mégis megannyi örömmel és jókedvvel fűszerezett diákévek felidézésében.

Isten és az egyház iránti hála érzése fogta össze a találkozás örömét és az emlékek áradatát, melynek alaphangját Pál apostol Rómabeliekhez írott levele 11 rész 36. verse adta: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”, Nagy Tibor Sándor tanügyi referens igei köszöntésében.

Az első évfolyam 30 végzőse a 30 éves találkozón.

A Kolozsváron és Marosvásárhelyen működő református asszisztensképzés keretében tanuló diákok mindmáig arról tanúskodnak, hogy az a többlet, amit Isten jelenléte hoz a betegápolás szolgálatában olyan érték melyet Erdély kórházaiban nagyra becsülnek a páciensek és munkaadók egyaránt.

Isten áldása legyen azokon, akik hálával ünnepltek és azokon is, akik a következőkben fogják a református egészségügyi oktatást választani.