Testvéri kötelék és intézményi összekapcsolódás
Ünnepi istentisztelet keretében írt alá testvérintézményi szerződést a Székelyudvarhelyi Református Diákotthon és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona a Székelyudvarhely-Bethlen-negyedi Református Egyházközség templomában április 12-én. Az ünnepséget a diákotthon diákjainak zenés-verses műsora tette felemelőbbé.
Kolumbán Vilmos József püspök a Préd 12,1-8 versei alapján hirdette Isten igéjét az ünnepi istentiszteleten. Minden hiábavalóság, minden elmúlik, ami ezen a Földön van, ebben a múlandóságban pedig az ember mindig a maradandót keresi – szól a prédikátor a felolvasott igében. Az örökké változó világban egyetlen változatlan dolog van, amit érdemes keresni: maga Isten – teszi hozzá. Aki benne él, megtalálja a múlandóságban azt az erőt, ami az elmúlás ellenére is tettekre buzdítja. Ne feledjük el, mindennek rendelt ideje van ebben az életben; ne pillanatokként éljük meg ezeket, mint akit utolér az emberi nagyság eme része. Gondoljunk a Teremtőre, ésszel használjuk ki lehetőségeinket, virágvasárnapra készülve pedig vegyük számba azt is, hogy az, akire várunk, megbékélést hoz az életünkbe, a születést és elmúlást az élet természetes rendjeként mutatja meg – mint ahogyan a prédikátor is ezek természetességét hangsúlyozza.
Juhász Ábel, a Református Diákotthon Alapítvány igazgatója a 2Pét 1,5 verseivel, az alapítvány választott igéjével köszöntötte az ünneplőket. A mai ünnepi alkalmon a hit, a jócselekedet és a tudomány fonódik össze, amelyek mentén az intézmények kívánni formálják a jövő nemzedékét. Az újonnan megkötött kapcsolat nem csupán intézményi, húzta alá, annál sokkal mélyebb: olyan kapcsolat, amely közös gyökerekből, hitből, de a jövőbe vetett közös reménységből is táplálkozik. A mai világban ez egy különleges, értékes törekvés, ami jócselekedetekre és a tudás gyarapítására irányul, ami nem csak a jelenről szól, de a jövőre is irányul.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntésében a Rhédey család 1911-es végrendeletét idézte fel, amely a Debreceni Református Kollégium tulajdonába került Rhédey-ház bérleti bevételének iskolaüggyé alakítását tartalmazta. Az épület bérleti díjának bevételéből az elmúlt években az Erdélyi Református Egyházkerület fenntartásában működő iskolák is részesültek, 2020-tól pedig a Református Diákotthon Alapítvány működési költségeire fordítják a támogatást – sorolta a püspök. Ennek apropóján szorgalmazták, hogy a Székelyudvarhelyi Református Diákotthon és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona között testvérintézményi kapcsolat, pedagógiai és szakmai együttműködés jöjjön létre. A testvérkapcsolat célja, mutatott rá a püspök, hogy az intézményi és személyes kapcsolatok egyaránt fejlődjenek, hogy diákcsere programokat, pedagógus továbbképzéseket szervezzenek. A püspök a diákokhoz szólva jókívánságait is megfogalmazta: „Azt kívánom, legyen mit átvenni és hordozni örökségként, de legyen gyülekezet is, aki ezt az örökséget átadja. Legyen ez az együttműködés hosszútávú, sok generáción áthidaló.”

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a szerződéskötés előzményeit ismertette. 📸 Gábor Lajos
„Ez az istentisztelet hálaadás azért, hogy az Úr teremtett olyan embereket, akik komolyan veszik felszólítását: tegyetek tanítvánnyá minden népeket!” – szólt az ünneplőkhöz Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka. Kétszeres örömét fejezte ki, hiszen az Úr nemcsak erdélyi embereket, anyaországi embereket is küldött, hogy Isten parancsát teljesítsék. „A magyar reformátusság, a magyar nemzet ugyanis csak akkor marad fent, ha az anyaországiak és azon kívüliek együttesen összefognak, közösen tesznek az ifjúság neveléséért.”
A testvéri kötelék és intézményi összekapcsolódás, amely ma létrejött, ünnepre szólítja fel nemcsak az intézményeket, de a városokat is – köszöntötte a résztvevőket Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere. Két olyan intézmény között jött létre ez a kapcsolat, amelyek a magyar keresztyén oktatás kiemelkedő bástyái, amelyek a hit és tudomány szolgálatában állnak. A polgármester elismerését és jókívánságait fejezte ki, kívánva, hogy a kapcsolat minél több barátságot, minél több városlátogatást, minél több közös eseményt eredményezzen.
Antal Lóránt szenátor a felolvasott igére reflektálva tette fel a kérdést: tényleg hiábavaló a mindennapi küszködés? Hiszen egy nap tetteink, teljes létünk feledésbe merül majd. De ha elismerjük azt, hogy közösségünk mindig meg kellett harcoljon azért, hogy egységben maradjon, ha megnézzük a mai helyzetünket, kimondhatjuk: nem hiábavaló a küszködés, az akadályokat egységben győztük le, tudva az irányt, amerre közösségünk tart. „Fiatalok egymásra találását ünnepeljük ma – olyan kapcsolatot, amely során testvér a testvérrel a jövőt kezdi intézményesen építeni.”
Bekő István Márton lelkipásztor, a Református Diákotthon Alapítvány elnöke háláját fejezte ki a református diákotthon támogatásáért, mindazért a segítségért, amellyel működését segítették. A templom történetét felidézve elmondta, építése 1995-ben kazánházként indult, feladata a test fűtése lett volna. Ma a lelkeket fűti. Így vált ma a környék 200 településének reformátusainak otthonává, mint ahogyan a diákotthon is, amely Erdély vidékeinek különböző településeiről gyűjti össze a diákokat – fogalmazott.