2024. november 23-án új elnökséget választott az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiter Szövetsége, amelyen Önt választották meg a szövetség elnökének. Melyek lesznek az újonnan megválasztott elnökség főbb célkitűzései?

A nagy kiterjedésű erdélyi egyházkerület presbiteri elnöksége, figyelembe véve a szövetség működési szabályzatát, célként tűzi ki maga elé a számos szórványgyülekezetet is magába foglaló nagy földrajzi terület lefedését, az egyházmegyék közötti kapcsolat megerősítését, vagy szükség esetén, kialakítását, kerületi továbbképzők, konferenciák megszervezését, amelyek úgymond házhoz szállítják a “nagy református világtól” elszigetelt presbiterek, gyülekezetek számára is a lelki táplálékot, az összetartozás erejét, valamint a presbiteri tisztség gyakorlásához szükséges tudnivalókat.

Elnökként szeretném, hogy mindannyian kezet nyújtsunk egymásnak és megfogjuk egymás kezét, a Hit, Remény, Szeretet jegyében, hogy ez által minden egyházmegye kerüljön be az egyházkerület “vérkeringésébe”. Szeretném, hogy mindenki adja át a saját gyülekezetében, egyházmegyéjében tapasztaltakat, hogy mások is tanuljanak azokból és szétszórják a termő magokat ott, ahol azokra szükség van. Szeretném, hogy erősítsük a presbiteri küldetéstudatot, az egyházunk és népünk érdekében végzett szolgálatot.  Bízzunk Istenben, önmagunkban, szolgálattevő társainkban és minden dolgunk szeretetben menjen végbe, mert a szeretet soha el nem fogy. Hitünk és szeretetünk adja az indíttatást, a lendületet és az energiát, hogy mindannyian egyenértékű eszközként, az Úr küldötteként dolgozzunk egyházközségeink presbitereinek és gyülekezeteinek, közösségeinknek javára, Isten dicsőségére.

Nagyvárosi gyülekezetből érkezik, Bukarestből. Mit hoz magával a gyülekezetből?

A sokszínűséget, a változót, a más felekezetek iránti nyitottságot, az ökumenizmus szellemét, a rugalmasságot hozom magammal a bukaresti református közösségből, amelynek két gyülekezete és két temploma van, s mindkettőt jól ismerem hosszú évek óta, hiszen az élet szele gyermekként sodort családommal, Nagyváradról Bukarestbe, 1978-ban. A fővárosi református közösség más mint egy erdélyi nagyváros NAGY gyülekezete, sok szempontból. Mindenekelőtt nagy a fluktuáció itt, akárcsak a más felekezetű magyarok esetében is, számuk nagyon változó, nem mindenki jelentkezik be az egyháznál, aki Bukarestben dolgozik, tanul vagy ideiglenesen ide költözik.

Dr. Nagy Évát a 2024-ben tartott tisztújító közgyűlésen választottál meg a Presbiteri Szövetség elnökének. 📸 Kiss Gábor

Mit tud adni egy gyülekezeti közösség egy presbiternek? Mit adhat a gyülekezeti háttere, a gyülekezet támogatása ahhoz, hogy az új tisztségben helyt tudjon állni?

Egy gyülekezet, mint bármilyen közösség, bátorítást, támogatást, együttműködést nyújthat elöljáróinak a sikeres eredmények, a fennmaradás, a keresztény hit megőrzése érdekében.

Az egyik legégetőbb probléma a presbiterek választásakor, hogy akik egy vagy két mandátum után kiesnek, gyakran elidegenednek a gyülekezettől, hogyan látja, lehet ezen változtatni?

Szeretném, hogy ilyen esetben is felkaroljuk egyháztagjainkat, bevonjuk őket rendezvényeinkbe, megadjuk a kellő tiszteletet a leköszönő idős presbitereknek, meghallgassuk véleményüket és figyelembe vegyük tapasztalataikat, hogy ne érezzék magukat elszigetelve a legkisebb településtől a legnagyobb város esetében.

Az erdélyi reformátusok jelentős része még mindig falusi környezetben él, ahol még mindig ódzkodnak a nők presbiteri szerepvállalásától, bár van javulás ezen a téren is. Hogyan látja, milyen ütemben változik ez, és minek köszönhetően?

Igen, sajnos még mindig fennáll az a tudat társadalmunkban, hogy a nő helye a fakanál mellett van és nem közösségi vezető beosztásban, de a gyülekezetek, a közösségek világnézetétől függ ez elsősorban. A mi Presbiteri Szövetségünk is többnyire férfiakból áll, de a novemberi tisztújító közgyűlésen ők jelöltek engem egyházmegyei elnökként kerületi elnöknek, és meg is választottak. Ezúton is köszönöm a bizalmat. Ezt a felkérést viszont már egy hatéves egyházmegyei alelnöki, valamint több éves presbiteri és gondnoki komoly szolgálat előzi meg. A kerületi Szövetség kapcsán fontos még elmondanom, hogy jó irányba haladunk a női tisztségviselőket illetően (is). Ha az eddigi vezetőségben nem volt egyetlen hölgy sem, most a hét személyből kettő nő, ugyanis rajtam kívül bekerült még Haan-Deák Anikó Kovászna megyéből – a Kézdi-Orbai Egyházmegye elnöke – póttagnak. Tehát pozitívumról beszélhetünk a hat évvel korábbi választásokhoz viszonyítva, egyházmegyei és kerületi szinten egyaránt. Gondolom, hogy további munkára és türelemre van szükség, s az idő mindent megold majd.

Az újonnan megválasztott elnök szerint a szövetség célja házhoz szállítani a presbiterek a lelki táplálékot. 📸 Kiss Gábor

Gyakran tapasztaljuk, hogy egy országos szervezet távol áll azoktól, akiket képviselnie kell. Hogyan lehet az országos elnökséget közelebb vinni a gyülekezetek presbitériumához? Mit tud egy országos elnökség adni az egyes presbitériumoknak?

A szövetség elsődleges célkitűzései között említettem az egymásra figyelést, a gyülekezetek közötti kapcsolatok megerősítését. Fontosnak tartom a gyülekezetekbe való látogatásokat, a presbiterekkel való személyes találkozásokat, beszélgetéseket stb. Hangsúlyt fektettem ezekre eddig is egyházmegyei szinten, és eredményesnek bizonyultak. Remélem, hogy így lesz az egyházkerület szintjén is, és az új elnökséggel olyan szolgálatot fogunk végezni, amelyre büszke lehet majd egész közösségünk Presbiteri Szövetsége.

 A Presbiteri Szövetség alapszabályzatában azt olvashatjuk, hogy a szövetség céljai között szerepel a kapcsolattartás más bel- és külföldi társszervezetekkel. Az EREK-nek mind a Nőszövetsége, mind az Ifjúsági Szövetsége aktív, rendezvényeik látványosak, több száz, máskor több ezer embert gyűjtenek össze egy-egy rendezvényükön. Hogyan szándékszik ezt a kapcsolattartást kihasználni, tervez-e a Presbiteri Szövetség közös tevékenységeket is a más szövetségek rendezvényein való képviseleten túl?

Szeretném, hogy nyitottak legyünk az egyházkerület különböző szervezeteivel szemben, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Kárpát-medence társszervezeteivel való együttműködésre, és ne zárkózzunk el más felekezetek irányában sem. Fontos, hogy megismerjük és meghallgassuk egymást, építő jelleggel lépjünk és üljünk le egymás mellé, s ne feledjük: minden nap tegyünk valami jót, ott, ahol vagyunk, ahova a Jóisten helyezett bennünket.

Soli Deo Gloria!