Új toronyóra, régi zászló – A közösség erejét ünnepelték Székelyszenterzsébeten
A falu névadóját, illetve a közösség Erzsébeteit ünnepelte Székelyszenterzsébet református gyülekezete a november 17-én szervezett Erzsébet-napi faluünnepen. A megemlékező istentiszteleten átadták a kommunizmus ideje alatt rejtegetett magyar címeres zászlót, illetve megáldották a templom új toronyóráját. Az ünnepséget a falu fiataljainak verses-zenés előadása tette magasztosabbá.
Az ünnepi istentiszteleten Pál Attila Csaba, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese a Jn 10,1–14 versei alapján köszöntötte az egybegyűlteket, ezt követően Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes hirdette az igét a Zsolt 73,28 verseit olvasva.
Az ember a kezdeti idők óta társas lény, aki úgy alakítja környezetét, hogy közel legyen embertársaihoz. Így jöttek létre egykor a falvak, városok, közösségek a templomok is. Isten házába, a templomba a közösségek elvihetik bánatukat, örömüket, és egymás erejét felhasználva felkészülhetnek az élet kihívásaira. A templom ugyanakkor azt is jelzi, hogy amikor egy közösség összefog, képes maradandót alkotni – igaz ez a szokásaikra is. Ehhez képest ma közösségeink felbomlóban vannak, a falu rendje, amely sokáig összefogta és megtartotta a lakóit, kiveszőben van. Az ideológiai támadások küszöbén azonban gondolkodjunk el azon, hogy mit kíván Isten és közösségünk tőlünk, mi az, ami vezérel és megtart minket – hangsúlyozta a püspökhelyettes. Arra biztatta a jelenlevőket, ismerjék fel, hogy az egyház közössége mindenkinek helyet biztosít, és segít a magány elleni küzdelemben. „Ebbe a közösségbe nem érdekeink szerint leszünk kiválasztva, a zsoltáros is kiemeli, hanem Isten hív meg bennünket” – hangzott el. Kolumbán Vilmos úgy véli, meg kell emlékeznünk a közösségi életről, amely Isten nevében létezett, és megtartott a kísértések közepette. Így a múlt a jövő tanítójává válik, hiszen aki érti a múltat, érti a jövőt is.
Kincses Kálmán, a Székelyszenterzsébeti Református Egyházközség lelkésze köszöntésében elsősorban az Erzsébeteket szólította meg. Szent Erzsébet erényeit hangsúlyozva a lelkipásztor kifejezte, a közösségnek szüksége van arra a jóságra, bátorságra és szeretetre, amelyet a falu névadója egykor képviselt. Éppen ezért példaként áll a közösség tagjai előtt, egy erős nő képét mutatva, akitől bár mindenét elvették, sosem látták szomorkodni, „mindig a szeretet cselekvése volt a következő lépésének titka”. A lelkipásztor a múlt felidézése után a jövőre reflektált: bemutatta a templom új toronyóráját. „Ez az óra az időt jelzi, ami nemcsak azt jelenti, hogy mennyi telt már el, de azt is kimondja, hogy még van idő. Van idő jót cselekedni, valakit felkeresni, szép szavakkal erősíteni.”
Szabó Ottó, Székelyszenterzsébet polgármestere is elsősorban az Erzsébeteket köszöntötte, azokat, akik magukban hordozzák mindazt a jóságot, amelyet egykor Szent Erzsébet is képviselt. „Szenterzsébeten nem őrizzük a hagyományt, mi itt megéljük! Amíg erre hajlandó emberek vesznek körül, nekünk, önkormányzatnak, kötelességünk ebben partnerként részt venni” – hangsúlyozta a polgármester.
A következőkben Ortó Szilárd, Bükkszenterzsébet polgármestere szólt az ünneplőkhöz, aki köszöntésében a nemrég elhunyt jó barátjára, a falu szülöttjére és egykori alpolgármester-jelöltjére, Szíjjártó Barnára is emlékezett. „A templomban beszélni a legnagyobb felelősség, hiszen azok, akik idejönnek, kitárják a szívüket egymásnak.” A testvértelepülés polgármestere annak lakói nevében hozzátette, közösségük igyekszik e kitárt szívekbe férkőzni és megnyugvást adni. A magyar zászló mindig a két falu kötelékeként szolgált, idézte fel a közös ünnepléseket a polgármester, „a fehér színben megjelenő hűséget pedig Szíjjártó Barni jelentette, hiszen ő volt az, aki erős karjaival összeölelte a két falut”. Bükkszenterzsébet nevében az elhunyt munkájára emlékezve a polgármester díszpolgári kitüntetésben részesítette őt.
Az ünnepségen felszólalt Tilki Attila képviselő is, aki a nemzeti közösségek összetartó erejét hangsúlyozta; kiemelte, a pusztító erők gőzerővel támadnak, együtt kell tennünk ellenük. Antal Lóránt szenátor beszédében pedig a magyar érdekek érvényesítésének tevékenységét nyomatékosította: „Bátran legyünk magyarok!” – fogalmazott.
A köszöntések sorát Antal Zoltán nyugalmazott esperes zárta: „Az óramutató járásával megegyező időket élünk, de néha megállnak az óramutatók, feljegyzendő emlékképeket őrizve meg.”
Az istentiszteletet követően a jelenlevők elhelyezték koszorúikat a néhai Nagy Ákos, Székelyszenterzsébet egykori lelkipásztora és feleségének kopjafája mellett, majd Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes megáldotta az emlékművet és a gyülekezetet.