Megújult a Visai Református Egyházközség templomának belseje, amelyért november 10-án adott hálát a gyülekezet. A hálaadó istentiszteletet a gyülekezet fiataljai szolgáltak zenés, verses műsorral.

A templom belseje után következhet a templom külsejének a javítása. 📸 Kiss Gábor

A hálaadó istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes az Ez 20, 11-12 verseit olvasta. Isten Ezékielen keresztül arról beszél a népének, hogy rosszul döntöttek, amikor Őt kihagyták az életükből és saját bálványaikat kezdték imádni, ezzel romlásba vitték a népet, fogságba kényszerítve őket. Döntésük ugyanis az ország irányítására is kihatott, amikor pedig Isten megszabott törvényei helyett a sajátjaikat helyezték előtérbe, nemcsak egymással való kapcsolataikat, de Istennel való kapcsolatukat, egyúttal a nép sorsát is megrontották. Egy birodalom sorsa akkor vész el, amikor megszűnik a közös akarat, helyette az egyéni érvényesül. Éppen ezért minden választás nagy felelősséggel jár, választónak és választottnak egyaránt. Választáskor mi döntjük el ugyanis, hogy kinek a kezébe helyezzük a sorsunkat, de ezek a döntések nem csak a saját, hanem a közösségünk jövőjét is meghatározzák. A politikusokkal ellentétben az egyház választottjai a rájuk bízott közösség sorsát Isten parancsai szerint igyekeznek megteremteni. Nem egyetlen párt mellett vannak, hanem mindazok mellett, akik Isten akaratát képviselik. De mit jelent ma Istenhez tartozónak lenni? A templomainkat egykor eleink azért húzták fel, hogy hálát adhassanak a mindennapi kenyérért, hogy ezt a hálaadást közösségekben tegyék meg. Isten bár a mindennapjainkban is jelen van, vasárnap közösségbe hív bennünket, amit nem szabadna megtagadnunk. Egy népnek a közösségi lelkülete attól függ, hogy meg tudja-e tölteni templomát, ragaszkodik-e ahhoz, amit ősei felépítettek, aszerint neveli-e gyerekeit. Templomaink szépsége nem muzeális jellegükben rejlik, a templom akkor lesz naggyá, ha élettel tudjuk megtölteni. Ha kitartunk Isten törvényei mellett, a megmaradást, az életet választjuk – hangsúlyozta a püspökhelyettes.  

A hálaadó istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes hirdette az igét és mondott áldást a gyülekezet életére. 📸 Kiss Gábor

Kovács Szabó Levente, a Visai Református Egyházközség lelkipásztora a templom felújításának mozzanatait idézte fel. A lelkipásztor háláját fejezte ki elsősorban az Erdélyi Református Egyházkerületnek, majd a magyar kormánynak a segítségért, amivel a templom felújítása megtörténhetett. Ennek eléréséhez nagyon sok kreativitásra és türelemre volt szükség – emlékezett vissza –, de nagyon sok segítségre is, amelyet minden kérésük után megkaptak. A hála szavát nagyon sokat nem értik, mondta, de hangsúlyozta, „mindenért, amit elértünk, hálásak lehetünk valakinek, aki segített.” Ennek a hálának elsősorban fölfelé kell irányulnia, Istenhez, másodsorban mindenkihez, aki valamilyen formában segítséget nyújtott. Tanuljunk meg hálásnak lenni, de tanuljunk meg köszönetet mondani is – fejezte be gondolatait a lelkipásztor.  

A hálaadó gyülekezet az istentisztelet után. 📸 Kiss Gábor

Máthé István, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese a Lk 12, 43 versével köszöntötte az ünneplőket: „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” Az esperes szerint a visaiak boldog emberek, hiszen egy megújított templomban kereshetik Isten szeretetét és egymás társaságát. Aki templomot újít, az a jövőjébe fektet be – fűzte hozzá az esperes.  

Oroszhelyi Attila Zsolt lelkipásztor, a Romániai Országos Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) elnöke köszöntésében a Mik 4, 1-5 verseit olvasta. Az igében elhangzik: Sion hegye, rajta a templommal kimagaslik minden egyéb közül, oda sereglenek a népek ünnepelni. Így történt ez ma Visában is, de a lelkipásztor áldását kérte arra, hogy az elkövetkező időszakban is megmaradjon a visai gyülekezet lelkesedése, hiszen itt a templomban „az élet beszéde hangzik el.”