Az Összetartozás temploma nemcsak Bözödújfalu emlékét őrzi, hanem mindenkiét, aki az elmúlt évtizedekben, évszázadokban kényszerből el kellett hagynia szülőhelyét. Az újjáépített templomra Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Péter Arthur római katolikus főesperes és Kovács István unitárius püspök mondott áldást augusztus 3-án. Az ünnepséget Molnár Levente operaénekes előadása tette felejthetetlenné.  

Az egykori római katolikus templom helyén épült fel az elárasztott falunak emléket állító torony. 📸 Kiss Gábor  

Kató Béla püspök az elmúlt években megáldott templomokat idézte fel, hozzátéve, a mai is egy közülük, ám valamivel mégis több, hiszen egy olyan tornyot áldhat ma meg, amely körül nincs már élő gyülekezet. „Az újjáépített templomtorony nemcsak Bözödújfalu emlékét őrzi, hanem mindenkiét, akinek az elmúlt évtizedekben, évszázadokban kényszerből el kellett hagynia szülőhelyét” – mondta. 

Bözödújfalu meghalt. De mit is jelent a halál egy ember számára? Először az elutasítás érzése kerekedik felül, hiszen felfoghatatlan az a tény, hogy egy falu eltüntethető. Aztán felszínre tör a harag, a düh, a fájdalom, majd bekövetkezik a halál. A falu végleges halála akkor jött el, idézte fel püspök, akkor, amikor a víz belepte a romjait, házait, és csak a templomtornyok maradtak állva. Miután azonban a torony is ledőlt, végzetes búcsút kellett venni a hazától. A gyász során azonban van egy következő lépés, hangsúlyozta bíztatóan a püspök, amikor az ember tovább kell lépjen. Természetesen a kapott sebekkel együtt, de új életet kell kezdeni. „Ki kell békülnünk Istennel! A nagy lelki törések alatt bár megbicsaklik a hitünk, Istent vádoljuk, de a megbékülési folyamat részeként mégis hozzá kell visszatérnünk. Ez a templomtorony a víz közepén olyan, mint egy felemelt ujj. Isten ujja ez a torony, és akik erre járnak, mindig erre a jelre kell odafigyeljenek.”  

Kató Béla püspök beszédében kiemelte, ritka alkalom, amikor olyan tornyot áld meg, amely körül már nincs gyülekezet. 📸 Kiss Gábor

„Bözödújfalu útban volt a kommunistáknak, megpróbálták eltörölni a föld színéről, és ami épületeit illeti, sikerült is. Az árvíz csak ürügy volt, az igazi cél a hagyományos közösség felszámolása volt” – mondta el beszédében Kelemen Hunor, a Románia Magyar Demokrata Szövetség elnöke. De Bözödújfalu pusztulása nemcsak erről szól – tette hozzá. A vízgyűjtő tóból két évtizeden át kimagasló és mégis árválkodó templomtorony nemcsak egy barbár diktatúra emlékét idézte, a kimagasló templomtorony egyben figyelmeztető jel is volt, amely arra figyelmeztetett, hogy bár az épületeket víz alá lehetett temetni, de a hitből kinövő reményt és életet nem, mert az isteni eredetű. „Bözödújfalu története az egész erdélyi magyar közösség sorsára is figyelmeztet: ha nem küzdünk a közös jövőnkért, összeomlunk, mint a víz mosta templom tornya.” 

Beke Mihály András, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője Bözödújfalu tragikus sorsára gondolva kifejtette, sokan kilátástalannak ítélhetik a jelent és a jövőt. Az itt történtek azonban nemcsak a pusztulásról és reménytelenségről, de a hitről és élni akarásról is szólnak. A közös erőfeszítéssel újjáépített torony pedig az egész magyarság élni akarását tanúsítja.  

A torony megáldására több százan érkeztek, nagy számban azok is, akik az elárasztott faluban laktak valamikor családjaikkal. 📸 Kiss Gábor

Sükösd Árpád, Bözödújfalu szülöttje felidézte, az éves találkozó ötlete 34 évvel ezelőtt született meg, amikor eldöntötték, hogy minden augusztus első szombatján megemlékeznek falujukról. Ezt mindmáig szívügyüknek tekintik – hangsúlyozta, azóta emlékparkkal és kopjafafaluval is gazdagodtak – egészítette ki. Sükösd Árpád köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a templom felújításához, amely évekkel ezelőtt csak egy álom volt számukra. Külön köszönetét fejezte ki Csibi Attila Zoltánnak, Erdőszentgyörgy polgármesterének, aki az ötlettel egykor előhozakodott.  

„Itt ezen a helyen egy közösség élt, amely évszázadokon át őrizte kultúráját. Ma ennek a közösségnek állítunk emléket.” – szólt végül az ünneplőkhöz Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere. Felidézte, a közösség tagjai a történtek után évekig magukra maradtak, mégis kitartottak, új otthonokat építettek, értéket teremtettek maguk körül. A lelkük egy darabja azonban a víz alatt maradt. „Bár visszaadni nem tudjuk azt, amit a kommunista falurombolás elvett tőlük, de ma már vannak felelősök, akiknek fontos a múlt emlékének megőrzése.” Polgármesterré választásának évét felidézve elmondta, 2012-ben egyben a közigazgatásilag nem létező Bözödújfalu polgármestere is lett. Az elkövetkező években pedig, miután egyre több élettörténetet ismert meg, eldöntötte, tennie kell azért közösségért, akik ennyire ragaszkodnak múltjukhoz. Miután az utolsóként fennmaradt omladozó torony is vízbe merült, a polgármester ígéretet tett az egykori falubelieknek, hogy „soha nem látott módon, kellő tisztelettel és alázattal fogja gondozni Bözödújfalu megmaradt örökségét.” Az ígéretét először 2015-ben bizonyította, amióta minden ház, templom és iskola emlékét egy-egy kopjafa őrzi az emlékparkban. Ezt követte egy nagyobb cél kitűzése: újjá kell építeni a leomlott templomtornyot. Mint felidézte, Kanadától a Kárpát-medencén át Ausztráliáig mindenhonnan kaptak támogatást, a cél pedig beteljesült, a torony áll és őrzi a falu és az egykor ott élők emlékeit. A polgármester pedig ígéretet tett, bárhová is sodorja őt az élet, mindig Bözödújfalu őrzője és segítője marad.