Gyülekezeti napot tartottak Gyerővásárhelyen

Gyülekezeti napot szervezett a Gyerővásárhelyi Református Egyházközség július 28-án. Az alkalom istentisztelettel kezdődött, amelyen Kató Béla püspök hirdette az igét a Fil 4, 12-13 versei alapján, majd interaktív kiállításon nyílt lehetőség betekinteni a település és a gyülekezet múltjára, a gyerővásárhelyiek mindennapjaiba.

A hálaadó istentiszteletre a gyülekezet fiataljai magukra öltötték a kalotaszegi népviseletet. 📸 Kiss Gábor

A püspök elmondta, hogy szívünk tele van kívánságokkal. Olyan ez, mint egy szekrény, amelynek fiókjaiban kívánságok vannak elrejtve. Ezekben a fiókokban olyan kívánságok kapnak helyet, amelyek lehetnek szükségesek az élethez, hasznosak a mindennapokban, vagy éppen csak a szemünk kívánja az adott tárgyakat. A püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy amiatt, hogy mások gazdagságát, javait kívánjuk, képesek vagyunk másokat megbántani. A szükség szembefordíthat embert emberrel, az apostol azonban arra figyelmeztet, hogy tanuljunk meg szűkölködni. Még nagyobb gond, amikor a szükség Istennel állít szembe. A keresztyénség első gyülekezetétől kezdődően a szűkölködő, segítségre szoruló ember mindig jobban kereste Isten közelségét, mint az, aki gazdag. A szükség emberekhez is közel tud vinni, hiszen ma is  sokan mozdulnak meg, amikor valaki nehéz körülmények közé kerül. Bármilyen helyzetben legyünk, mindenért Istennek kell hálát adni, hiszen az igével valljuk, hogy mindenünk Istentől van.

A piciny közösség templomát helyben lakók és Gyerővásárhelyről elszármazottak töltötték meg zsúfolásig. 📸 Kiss Gábor

Gyerővásárhely első írásos említése a 13. század végéről származik. Források szerint magyar lakossága a reformáció óta református. A település előző templomát lebontották, 1831-ben épült a ma is használatos épület Balázs András lelkipásztor idejébenAz előző templomból átkerült a szószékkorona és a kazettás, festett mennyezet. A famennyezet hatvannyolc tábláját idősebb Umling Lőrinc készítette 1752-ben. 1770-ben az ifjabb Umlingok újították, bővítették a faberendezést, festették a további tizennégy kazettát. Az 1771-es évszám mellett újabb kolozsvári mester, Asztalos Tamási János neve bukkan fel. Ugyancsak átmentették és a templom falába építették az 1578-ból való sírkövet is, mely Gyerőffy Gáspárné Mikola Erzsébetnek állít emléket. Az épületet Kerekes Márton kolozsvári építész vezetésével 1868-ban felújították és 1869-ben, Ágoston György lelkész idején bádoggal fedett tornyot építettek hozzá. 1926-ban Kós Károly tervei alapján, Bakos János mákófalvi vállalkozó vezetésével újabb felújításokat végeztek a templomon. Ekkor alakították elöljátszóssá az egykor a kolozsvári szász egyháztól vásárolt orgonát. Ebből az időből származó harangját repedése miatt 1957-ben kicseréltek. Az épületet a második világháború óta sokszor javították, mai formáját 2000-ben, a gyülekezet önerejéből és Mihály János lelkipásztor vezetésével, a belső részek javításával és festésével nyerte el.

A felújítás előtt álló templom kazettás mennyezet. 📸 Kiss Gábor

Lukács Margit Melinda, a Gyerővásárhelyi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntőjében elmondta arra próbálják a választ együtt megkeresni, hogy miért, mi az oka és mi a célja a közös ünneplésnek, amelyre összegyűltek. Kettős válasz létezik a kérdésre, elsőként azért, hogy együtt imádkozzanak az itt élő kicsiny gyülekezetért. Ha együtt vannak, hangosabb a kiáltás. A közös imának, valamint az otthon elmondott ima eredménye, hogy Isten velünk van. A második célja az ünnepnek pedig, hogy erősítse az együvé tartozást.

Lukács Margit Melinda két éve szolgál a gyerővásárhelyi gyülekezetben. 📸 Kiss Gábor

Póka András György, a Kalotaszegi Református Egyházmegye főgondnoka Vincze Minya István esperes köszöntését olvasta fel, amelyben az esperes is áldást kívánt a gyerővásárhelyi közösségnek. A főgondnok beszédében azt kérte, hogy a gyülekezet éljen Isten szerinti életet és ne legyen úrra életükön az elégedetlenség.

Szeretetvendégség és interaktív kiállítás a parókia udvarán. 📸 Kiss Gábor

A gyülekezeti nap istentisztelet után interakítv kiállítással folytatódott a parókia kertjében, amelyen a helyiek és hazaérkezettek a gyülekezet és a közösség múltjába tekinthettek be a kiállított fényképek alapján, majd végül közös ebéddel zárták a napot a kultúrotthonban.