Ha valami megoldhatatlannak tűnik, vonj be másokat és megoldódik
A Keskeny út sátor pénteki napját Jónás Norbert hatodéves teológus áhítata nyitotta meg. Isten szava figyelmeztetett, hogy a hívő ember is eshet kétségbe, a hívő ember is kételkedhet, de a keresztyén ember számára ott van Jézus, aki bármilyen mélységből ki tud vezetni.
Ez a nap a színészek napja volt a Keskeny út sátorban. Délben Pál-Varga Márta székelyudvarhelyi színésznővel beszélgetett a sátor házigazdája Hivatás vagy család? avagy hogyan egyeztethető össze a kettő? – témák kapcsán.
Pál-Varga Márta színésznő beszélt a brassói és bibarcfalvi gyerekkoráról. Mindkét helyszínen sokféle hatás érte. Brassóban már gyerekként megtapasztalta, hogy akár bántódás is érheti, ha magyarul beszél. Ebből a szempontból Bibarcfalva jelentette a gyerekkor biztonságos szigetét. Brassónak köszönheti azokat a hatásokat, amik életét a hivatása, a színészet felé irányították. A beszélgetés rendjén betekintést nyerhetett a hallgatóság a színész életének mindennapjaiba. A kívülálló a végterméket, az előadást látja csupán, de azt a szellemi és lelki munkát, ami az előadásokat megelőzi nem látja és nem is vesz róla tudomást. Kiderült, hogy az előadásig rengeteg oldal szöveget kell elsajátítani a színésznek, ezután kezdődik az igazi kihívás, megtalálni a karaktert önmagunkban. Ez a feladatsor rengeteg egyéni munkát és közös próbát feltételez.
Édesanyaként egy négy gyerekes családban rengeteg feladata van a szülőnek – derült ki a Pál-Varga Mártával folytatott beszélgetésből. Két gyerekes családban viszonylag könnyebb megoldani a logisztikai feladatokat, négy gyerekkel már bonyolódik a helyzet, és a szülők tudomásul kell vegyék, hogy mindenhol már nem tudnak ott lenni. Egy harmadik terület, amit érintett a beszélgetés az a nőiesség volt. Nőként is van az embernek és a társadalomnak is elvárása. Csak ezt a három területet figyelembe véve nehezen értjük, hogy hogyan lehet beleférni a sok-sok teendővel a napi 24 órába. Segítséget kell kérni és elfogadni – ez a titok. Talán éppen ez volt a beszélgetés egyik nagy tanulsága, egyszerűen kérjünk segítséget, vonjunk be másokat, mert az emberek szívesen segítenek.
Egy beszámolóban nem lehet érinteni azokat a lelki mélységeket, amiket érintett a beszélgetés. A színésznek is vannak nehéz napjai, vannak veszteségei. A beszélgetés egyik legmeghatározóbb tanulsága az, hogy minden mélységből van kiút. Isten ki tud vezetni minket bármilyen nehéz helyzetből, és ha ez egyszer egy hihetetlen helyzetben már megtörtént velünk, akkor felvérteztük magunkat azzal a tudással, hogy a következő helyzetben is ez a megoldás, a járható út.
Az előadást követően az, „Én vagyok az út, az igazság és az élet” című, Bardócz Tímea által írt láthatatlan színházra várták a betérőket. A korlátozott időkeret miatt sajnos nem minden érdeklődő vehetett részt a programon.
A 20 éve működő Keskeny út sátor ez évi programját Marosán Csaba Intés az őrzőkhöz című előadása zárta. Különböző korú, stílusú és hangulatú versek alkották az előadást, amelyek a hazáról, hitről, kitartásról és helytállásról szóltak. Marosán Csaba küldetése – saját bevallása szerint –, hogy az irodalom segítségével időtálló üzeneteket adjon át hallgatóságának. Az esemény méltó zárása volt a 20 éves Keskeny út misszió tusványosi programjának.