Hála a negyven évért
Ünnepi istentiszteletre gyűlt össze a Székelyudvarhely-Szombatfalvi Református Egyházközség gyülekezete július 14-én, hogy hálát adjanak a gyülekezet megalakulása óta eltelt 40 évért. Az ünnepségen, ahol átadták a gyülekezet felújított közösségi házát is, a gyülekezet énekkara szolgált.
A hálaadó istentiszteleten az igét Kolumbán Vilmos József egyházkerületi főjegyző a Máté 7, 7-11 versei alapján hirdette. A főjegyző a keresztény egyház történetét felidézve a kezdeti keresztény gyülekezetek alakulását elevenítette fel. A kezdetek kezdetén a gyülekezeteket szegények, megvetettek alkották, akiket hitük miatt halálra ítélt a befolyásos közeg. Hogyan terjedt el mégis az evangélium az egész világon? A kiszolgáltatottak Istenbe vetett hite volt az, ami később naggyá tette az egyházat. Arra a tettükre ugyanis, hogy halálra ítélésük után nem pánikoltak, hanem imádkoztak és zsoltárokat énekeltek, felfigyeltek a befolyásos közeg tagjai is. A kezdeti közösségi erő pedig azóta is végigkíséri az egyházat, legyen szó üldözésekről, megvetésről. „Az imádság volt az, ami oly sok éven át megtartotta a népet. Imádkozni ugyanis csak az tud, aki bízik Istenben” – fogalmazott a főjegyző. A Szombatfalvi Református Egyházközség megalakulásának idejében is nagy szükség volt a hitre, az imádságra, de nagy szükség van rá ma is, hiszen egyházunk ismét elnyomásba került – hívta fel a figyelmet.
Hegyi Sándor nyugalmazott lelkipásztor, a közösség első lelkésze a Zsolt 65 verseit olvasva köszöntötte az ünneplőket. A felolvasott zsoltárban a zsoltáros hálát ad a testi és lelki jóért. A lelkipásztor buzdított, „legyünk mi is hálásak Isten gondviseléséért!” Isten ugyanis közel jött hozzánk, keresett minket, így kötött velünk szövetséget, és így marad hűséges hozzánk – egészítette ki.
„A negyven év az sok idő, de főleg azért sok, mert sokat jelent nekünk.” – fogalmazott Bereczki-Orbán Zsolt, a Szombatfalvi Református Egyházközség lelkipásztora. Negyven év a Bibliában a megpróbáltatások évét jelenti, idézte fel. Mi pedig negyven év után érezhetjük azt, hogy feladatunk van a világban, hogy tovább kell haladnunk, egészítette ki. A gyülekezeti ház megnyitása éppen azt jelzi, hogy a közösség továbbra is hajlamos a fejlődésre. A lelkipásztor elmondta, a jövő évben további fejlesztéseket terveznek, az épületek felújítását illetően is, de egy második lelkészi állás megszervezésére is készülnek. Végezetül köszönetet mondott az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a Magyarország kormánynak, Székelyudvarhely város önkormányzatának, Hargita Megye Tanácsának, de legfőképpen a gyülekezet tagjainak a segítségért.
Pitó Zsolt, a Székelyudvarhely-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora az 1 Tessz 3, 12 versét olvasva köszöntötte az egybegyűlteket. A lelkipásztor összegezte, a városban működő három önálló egyházközség azt mutatja, hogy Isten tevékenykedett a múltban, de terve van a közösségekkel a jövőben is, hiszen tovább akarja vinni azt, amit elkezdett a szeretet közösségében, erejét kinyilvánítva. A lelkipásztor köszönetet mondott a gyülekezetnek, szolgatestvéreinek, a presbitérium tagjainak az együttműködésükért, közös munkájukért.
Bekő István Bethlen-negyedi lelkipásztor a gyülekezet tíz évét idézte fel, amelyben ő szolgált. Ünnepi beszédében az emlékezés és köszönet együttesét tárgyalta, és háláját fejezte ki a gyülekezet befogadásáért, lelkipásztor testvéreiért, a kapott segítségért. „Aki akarja, református közösségeinkben az ma is megélheti a maga hitét. A református gyülekezetek ugyanis egy református örökséget visznek tovább. Mi megkaptuk az örökséget, Istennek pedig terve van a református néppel, maradjunk meg tehát a hitünkben és gyakoroljuk azt!” – buzdított.
Molnár Helén, a sajószentandrási testvérgyülekezet lelkipásztora a Zsolt 105. fejezetének verseivel indította ünnepi beszédét. A lelkipásztor szintén az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, az 1990-as évek elején alakuló testvérkapcsolatot idézte fel. Háláját és köszönetét fejezte ki a testvérkapcsolat létrejöttéért, amelyben közösen fejlődhetnek, imádkozhatnak, gyűjthetnek megújuló erőt. A testvéri kapcsolat fennmaradásáért kérte Istennek gondviselését.
Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere ünnepi beszédében az egyházközség alakulását felidézve elismerését fejezte ki Hegyi Sándor nyugalmazott lelkipásztornak, aki a felmerülő problémák ellenére is megszervezte és élő közösséggé fejlesztette a gyülekezetet. „A város számára fontosak az egyházközségek, ahogyan azok fejlődése, gyarapodása is. Bár a Szombatfalvi Református Egyházközség a legkisebb a városban, mégis tartalmas 40 évet tudhat maga mögött.” – fogalmazott.
„A kis közösségekben van az igazán nagy közösségi erő. Erről az elmúlt 40 évben tanúbizonyságot tett a Szombatfalvi Református Egyházközség is, hiszen bebizonyította élni akarását.” – fogalmazott Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. Az élni akaró kis közösségek mellett pedig olyan elhivatott emberekre van szükség, mint Hegyi Sándor nyugalmazott lelkipásztor, – egészítette ki – aki mindmáig szenvedéllyel szól a gyülekezethez.
Végezetül Zólya Attila főgondnok is háláját és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek az egyházközség fejlődésében. Az ünnepség végén pedig a gyülekezet köszöntötte Bereczki-Orbán Zsolt lelkipásztort kitartásáért, a gyülekezetben végzett munkájáért.