A gyülekezetépítés megfelelő módszerére kerestek választ az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség (ERLÉSZ) idei találkozóján, amelyet október 9-10-én tartottak a már megszokott helyszínen, Szovátán. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Bethlen Gábor Alap támogatásával megvalósult összejövetelre több mint 200 lelkész érkezett az egyházkerület minden szegletéből.  

Több mint 200 lelkipásztor gyűlt össze az idei értekezleten. 📸 Pilbáth Kincső

A konferencia áhítattal kezdődött, az igét Andrási Zoltán, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperesi segédlelkipásztora hirdette a Mt 13, 3 és 23 versei alapján. A felolvasott hagyaték a magvető példázatának jelentőségét hangsúlyozza, amely azt taglalja, Isten miképpen gyűjtötte össze országának állampolgárait. Ez a gyűjtés még most is zajlik az igehirdetés által, hangsúlyozta, és milyen csodálatos, hogy ennek a lelkipásztorok is részesei lehetnek, ők maguk is magvetőkké válhatnak. Ezt a magvető munkát pedig úgy lehet a legjobban végezni, egészítette ki, ha ezt az emberek közé lépve, közösségben tesszük, hiszen nem vagyunk egyedül. Ha pedig kifogyna a vetőmag, Jézus Krisztusból, a forrásból mindig fel lehet töltődni.  

Az újonnan felszentelt lelkipásztorokat az ERLÉSZ nevében Vinczi Botond lelkipásztor köszöntötte, jelképes ajándékként egy-egy doboz sót nyújtott át nekik. 

A lelkészértekezlet résztvevőit Koszta istván evangélikus-lutheránus püspökhelyettes is köszöntötte. 📸 Pilbáth Kincső

Bardócz Csaba, az ERLÉSZ elnöke a jelenlévők köszöntése után a gyülekezetek elszomorító helyzetét taglalta, ugyanis az utóbbi időszakban hiába újult meg nagyon sok templom, ezeket élettel megtölteni kihívás. Megváltozott a világ, amivel megváltoztak az emberek is, akikhez lelkipásztorként muszáj igazodni, muszáj felismerni, mik az elvárásaik. Sokféle gyülekezet létezik, éppen ezért nagyon nehéz egy konkrét gyülekezetépítő módszert megfogalmazni, de a konferencia célja, hogy ehhez irányt, ötleteket adjon – közölte. „Szolgálatunknak a nehézsége és a szépsége is egyben az, hogy milyen gyorsan tudunk váltani. Egyik pillanatban ugyanis sírunk a sírókkal, a másikban örülnünk kell, ha épp egy keresztelőt jelent be valaki” – sorolta a lelkipásztor. Ne felejtsük el azonban, fő feladatunk Isten szeretetének az átadása.  Mindezek után ismertette az értekezlet életének elmúlt évi eseményeit: egyik kiemelkedő momentuma az elmúlt időszaknak egy izraeli tanulmányi kirándulás volt, emellett sikerült egy új lelkészigazolványt is elkészíteni, amely nem tartalmazza a lelkipásztor szolgálati helyszínét, így gyülekezetváltás esetén nem szükséges újítani. A lelkipásztorokat arra bíztatta, használják ezt külföldi templomok belépőjeként is.  

Koszta István püspökhelyettes a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nevében köszöntötte az egybegyűlteket az 1Kor 12, 4 verseivel. Isten üdvözítő szeretete minden ember számára ugyan az, mint ahogy Isten kegyelmének megnyilatkozása is; egy a keresztség, egy a lélek – mondta. Mi mindannyian ezt a lelket kapjuk, ez ébreszt hitet, ez világosít meg, és bár minden hívő ember számára fontos a maga hitvallása, de egy egyház vagyunk. – tette hozzá.  

📸 Pilbáth Kincső

Oroszhegyi Attila, a RORLÉSZ elnöke az 1Pét 2, 5 versét olvasta. A konferencia témájára reflektálva megjegyezte, ahhoz, hogy építeni tudjunk, először magunknak kell megépülni, közösséggé alakulni. Az éves összejövetel ebben segít, de nagyon fontos ezen kívül is alkalmat találni, lelki házzá épülni, és hagyni, hogy Krisztus közösséggé alakítson. 

A konferencia előadásainak sorát Püski Dániel és Kovács Gergely debreceni lelkipásztorok indították, akik a Tim Keller New York-i lelkipásztor munkásságából kinövő Cititocity mozgalom működését, felépítését ismertették. Felvezetőként egy kérdés tárult a lelkészek elé: Miért van az, hogy az egyház nem tudja úgy megragadni az evangéliumot, hogy ez életformává váljon mindenkinek? Tim Kellernek ez valahogy sikerült, megmozdította a várost, olyan elemi erővel prédikált, hogy naponta ezrek hallgatták. A Gyülekezet a központban című könyvében három nagy fejezetet taglal: evangélium, város, mozgalom. Az előadók elsőként a mozgalom fejezetet mutatták be, ennek megértéséhez kétféle gyülekezeti tagot jellemeztek: egyet, aki segítőkész, és mindenképpen igyekszik jó ember lenni, és egyet, aki tisztában van a bűneivel, nem akar mindenáron jónak tűnni, de arra, ami a kereszten történt, hálával gondol. A két példa segít Isten elhívására válaszolni, ugyanis bár mindkettő jó gyülekezeti tag, de amíg egyik igent mond Isten akaratának, addig a másik érzi is bűneinek súlyát. Ezt Keller moralista és evangélium szerinti elhívásnak nevezte. A gyülekezeti tagok motiválása ugyan így szintén lehet moralista és evangélium szerinti. Amikor azt mondjuk valakinek, hogy ne tegyen rosszat, mert annak következménye lesz, azzal moralista motivációt adunk – ezzel azonban félelemre vagy épp büszkeségre szítjuk, Istent csak eszközként használjuk, de nem jelenítjük meg a közelségét. Evangéliumi módon úgy motiválhatunk, ha ezt nem tekintéllyel, hanem Krisztus tetteinek bemutatásával tesszük, és azt mondjuk el, hogy ami a kereszten történt, az kihat az életünkre.  

A lelkészértekezlet a gyülekezetépítés módszereit kereste szovátai találkozóján. 📸 Pilbáth Kincső

A várost taglaló fejezetben az előadók azt tárták fel, hogyan lehet az evangéliumot úgy átadni, hogy az az adott helyen ne csak elhangozzon, de meg is szülessen. A változó világra, változó közösségekre reflektálva hangsúlyozták, a kontextualizáció egyre inkább a lelkész feladatává válik, akinek folyamatosan figyelnie kell arra, hogyan gondolkodnak az emberek a gyülekezetében, hogy ahhoz igazítsa az evangélium átadásának módját. Így tette ezt már Pál apostol is, minden közösséghez másképp szólt, felismerte, ki hogyan éli meg az evangélium szavát. Az előző fejezetben tárgyalt motivációk módjára reflektálva az előadók szorgalmazták, hogy a lelkipásztor ne a vallásosságot, hanem az evangélium átélésének módját igyekezzen átadni a gyülekezetének.  

A Citytocity mozgalom segít mindezen készséges elsajátításában, amit az előadók röviden ismertettek: a képzés rövidebb változata 5 alkalmat kínál, egy alkalom két órát tart, és az evangélium témája köré épül. A lelkiséget jobban elmélyítő képzés heti rendszerességgel, egy éven keresztül működik, ahova a lelkész gyülekezeti tagokkal együtt jelentkezhet. A mozgalom fő feladata pedig az incubator képzés, amely két évig tart, és havi rendszerességű találkozásokat ígér.  

Az előadások után az egyházat érintő aktuális kérdéseket taglaló fórumbeszélgetés következett Kató Béla püspök részvételével. A püspök elsősorban a vizitációs körút végéről számolt be, a 15 egyházmegye látogatásai során tapasztaltakról tájékoztatta a jelenlévő lelkipásztorokat. Mint mondta, a látogatások után összességében pozitív tapasztalatokkal maradt, eltekintve a gyülekezetek lélekszámától, a helyzetük „nem olyan rossz.” A lelkipásztorokhoz szólva azonban hangsúlyozta, merjenek és tudjanak segítséget kérni. Az erdélyi reformátusok lélekszáma csökkent, egy millió magyarból ötszázezer vallotta magát reformátusnak, de az Erdélyi egyházkerület még mindig a legnagyobb számmal büszkélkedhet. A magyarországi népszámlálási eredményekre reflektálva hozzátette, a számok drasztikusak, ott csupán egy millió reformátust számoltak. „Isteni kegyelem, ha a gyülekezeti tagokat megtarthatjuk, ezt használjuk ki!” A püspök az év végén esedékes presbiter választásokat is bejelentette, amelynek kapcsán aláhúzta a jegyzőkönyvbe foglalás fontosságát, a rendet ugyanis a református egyház saját magának szabta, alapvető elvárás ezt minden esetben követni és betartani. Ez érvényes a január 1. utáni új ügyviteli törvény betartására is. Jövő év őszén egyházmegyei, decemberben pedig kerületi választásokra is sor kerül. Október 18-19-én pedig zsinatot tartanak Kalotaszentkirályon, ahol az egyik legfontosabb programpont egy olyan passzus bevezetése, amely megszabja, hogy egy választási esztendőben csak egy választás lehessen. A püspök a gyülekezetek közötti szakadékokra hívta fel a figyelmet, mint fogalmazott, magányos dolgozók lettünk, nem tekintünk a szomszéd gyülekezetek felé. Ezért nagyon fontos azon dolgozni, hogy nagyobb legyen az összetartozás ereje úgy lelkipásztorok, mint gyülekezetek között, és az elkövetkezőkben több olyan összejövetelt szervezni, ahol ez megvalósulhat. Kató Béla az iskolák, óvodák helyzetét is bemutatta. A tavalyi bánffyhunyadi eset után ezúttal Koronkán történtek megszorítások, ahol egy román és egy magyar óvodai csoport indítására kaptak csupán engedélyt. A Marosvásárhelyen idén felavatott bölcsődében pedig a tervezett öt csoport helyett csak kettő indítását engedélyezték. „Amikor a bizonytalanság csődként jön, legyen hitünk, és a közösség erejét használjuk ki! A közösségeinkben felbukkanó félelmet, tanácstalanságot pedig lelkigondozással segítsük, hiszen ez a feladatunk, az emberekhez fordulás!” – bátorított. A gyülekezetekbe való nevelés hiányos, mint ahogyan az énekeskönyvek használata is – mutatott be egy újabb problémát a püspök, arra intve, hogy több dinamikusabb ének tanítására, esetleg hangszerek bevonására lenne szükség. A gyermekek nevelésére fordítva a szót pedig elmondta, a vakációt ki kell használni, és a nyárból legalább egy hónapot a nevelésükre szánni.  

A nap Andrei Imelda segesvári segédlelkész áhítatával zárult, aki a 2Móz 32, 7-14 és 30-35 verseit olvasta. „Az én gyülekezetem, az én hívem, az én konfirmandusom. Az enyém, mert rám bízta az Isten.” De valójában kié is a nép? Kié a gyülekezet? Elsősorban talán Istené, mégis, lelkipásztorként magunkénak érezzük. Hiszen mi vívunk harcokat értük, mi ismerjük az életüket, miénk a felelősség. Hasonlóan érezte ezt Mózes is, a felbukkanó feszültséget azonban nem ő, nem is a nép, hanem Isten oldotta fel. Ő csak közbenjáróként volt jelen Isten és a nép között. „Így tehát, nem az én gyülekezeti tagom, nem az én hívem, hanem az Istené. Az, hogy hol van a felelősségem, azt Isten válaszolja meg, az az Isten, aki engem elhívott. Nekem egyetlen feladatom van, az, ami Mózesnek is volt: a nép vezetése.” 

A szovátai találkozó hagyományos programpontja a Kató Béla püspökkel tartott fórumbeszélgetés. 📸 Pilbáth Kincső

A konferencia második napja a megszokott módon áhítattal kezdődött, ahol az igehirdetés szolgálatát Gábor Tímea Mária alpestesi lelkipásztor végezte a 2Krón 2, 12 versét olvasva: „Nem tudjuk mit tegyünk, csak rád tekintünk.” Valóságos emberi cselekedet az, hogy tanácstalanságban először önmagunkhoz fordulunk, és csak utána Isten felé. A lelkipásztor azonban hangsúlyozta, nem kell mindig mindent tudnunk, Isten lelke által szóljunk inkább. Hiszen nem a lelkipásztoré az egyház, hanem Istené, mi csak szolgák vagyunk benne, akik Istent képviseljük. 

Az áhítatot Orbán Lajos vajnafalvi lelkipásztor előadása követte, aki a gyülekezetépítést mint feladatot mutatta be a lelkipásztoroknak, stratégiai lépéseket elemezve. A stratégia, a tervezés életünk mindennapi részét képezi, így jelen van a gyülekezetépítés terén is. Tegyünk fel hát magunknak három fontos kérdést: hol vagyunk, hol kell lennünk, hogyan jutunk el oda? Ezek megválaszolására elszántságra van elsősorban szükség, és arra, hogy a változó világban inkább a változás mestereivé akarjunk válni, mint annak áldozataivá. A gyülekezetépítés felé fordulva szükségünk van egy vízióra, hiszen nem lehet gyülekezetet építeni, ha nincs egy álmunk, egy megálmodott jövőképünk, egy olyan világlátásunk, amely felé éppen tartunk, hiszen az Úristen is adott nekünk egy képet az országáról. Orbán Lajos ennek a víziónak ismertette pár lépését: elsősorban alakítsunk ki a gyülekezetben egy olyan családi légkört, amelyben jól érzi magát; ezután mutassuk meg, hogy alázatos, hiteles és bölcs vezetők vagyunk; a gyülekezet struktúrája legyen átjárható; biztosítsuk Isten jelenlétét; a gyülekezeti tagoknak mutassuk meg, hogy mindenki számít, mindenki értékes.  

Csoportkép a lelkészértekezlet résztvevőivel. 📸 Pilbáth Kincső

Az előadások sorát Sohajda Levente gönczruszkai lelkipásztor sikertörténetének bemutatása zárta, akinek „küldetése” lehetetlennek bizonyult, mégis sikerült a szórványgyülekezet életét megváltoztatnia. „Lelkipásztorokként a lehetetlenre vagyunk hívva” – kezdte előadását. Mint az felidézte, 2004-ben Gönczruszkának nem volt lelkipásztora, erre a feladatra senki nem is vállalkozott. Feleségével azonban voltak annyira bátrak, hogy a 63 lelket számláló gyülekezetet a kezükbe vegyék, ugyanis, mint ahogyan fogalmazott, Isten nem a kenyérnek ígért növekedést, hanem a magnak. Az idejében meghozott bátor döntés pedig elhozta a kiteljesedést – tette hozzá. A település akkoriban kihalófélben volt, nem volt iskolája sem – emlékezett vissza a lelkipásztor. Amint erre pályázati lehetőség adódott, rögtön lecsaptak rá, azonban a létszám miatt nem kaptak zsinati engedélyt. Nem hagyták annyiban, egy nonprofit kft-t működtetve, saját forrásaikat kihasználva létrehoztak egy méhészeti általános iskolát, ahova 16 gyermek iratkozott. Ebből nőtte ki magát a Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskola, ahol ma 250 gyermeket tanítanak, óvodától nyolcadik osztályig, a túljelentkezés évente háromszoros. Az iskola közössége egy nagy családot biztosít a gyermekeknek, amelyet kezdetben egy asztalközösséggel, közös ebéd elfogyasztásával szorgalmaztak, vigyázva arra, hogy mindenki egyenlő legyen. Ez az asztalközösség is kinőtte magát, ma a gyermekek a Tejjel Mézzel Étteremben fogyaszthatják el az ebédjüket. Az étterem természetesen mindenki számára nyitva áll, fő célkitűzései közé tartozik az evangélium terjesztése, így minden kiszállított étel mellé a napi igét is kiküldik. Hogyan sikerült mindezt megvalósítaniuk? Az egész a hozzáállás kérdésén múlik, és azon, hogy elég bátrak vagyunk-e belevágni abba, amire Isten elhívott. A lelkipásztor a feleségével együtt meglátta a lehetőséget, tudtak a gyülekezet nyelvén szólni, az evangéliumot úgy átadni nekik, hogy annak az életükben nyoma maradjon. „Nem vagyunk tökéletesek, nincsenek profi munkatársaink, csak olyanok, akik keresik az Úr útját” – egészítette ki az elmesélteket Sohajda Levente felesége.  

A szovátai lelkészértekezlet idén is közös úrvacsorával zárult. 📸 Pilbáth Kincső

A két napos konferenciát Jakab István, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperesének igehirdetése zárta, aki az Esdrás könyvéből olvasott fel. Krisztus nagykövetei lévén legyünk elérhetőek a gyülekezeteink számára – hangsúlyozta. Hozzátette, mindig olyan tanáccsal szolgáljunk, amelyet mi magunk is megtennénk. Az összejövetel úrvacsoraosztással zárult.