Létrejöttének negyvenedik évfordulóját ünnepelte a marosvásárhelyi Szabadság úti Református Egyházközség június 4-én, Szentháromság vasárnapján, egyben a nemzeti összetartozás napján. A hálaadó istentiszteleten a gyülekezet az elmúlt év tevékenységeiért, felújításaiért mondott köszönetet, amelyeket többek között Magyarország Kormánya támogatásával valósítottak meg.

Az ünnep alkalmából Kató Béla püspök a Zsolt 50,14 és 50,23 versei alapján hirdette Isten igéjét. Hangsúlyozta, a gyülekezet nincs egyedül, bármilyen probléma is merüljön fel, hiszen egy olyan nemzetnek, egyháznak a része, aki nem engedi el tagjainak a kezét. Így újulhatott meg a templom is, az összefogás, áldozathozatal által. Az elmúlt évek minden igyekezete azért történt, hogy a gyülekezet tagjai Isten tiszteletére összegyűlhessenek. Ez az istentisztelet akkor valós – hívta fel a figyelmet a püspök –, ha nem csak hallgatni, hanem valamit meghallani gyűlünk össze, ha a részvételre a hálaadás öröme vezérel. Hálát adni azt jelenti, hogy elismerjük a törékenységünket, a múlandóságunkat, azt, hogy a legnagyobb kegyelem, az életünk, Istentől származik. Ezért cserébe Isten azt várja el, hogy szívünket megnyissuk előtte, és a templom imádságtól legyen hangos. 

📸 Kiss Gábor

Jakab István esperes a Zsolt 40,6 verssel köszöntötte az egybegyűlteket. „Az igazi ünnep hitvallás, tisztánlátás, elköteleződés és hálaadás. Az igazi ünnep az, ahol le tudunk borulni Isten előtt, ahol Isten a középpontban van.” Az esperes nyomatékosította, Isten terve valósult meg a gyülekezet életében. 

Les Zoltán helyi lelkipásztor az idő és tér végtelenségére hívta fel a figyelmet. A végtelen az, ami szerint éljük az életünket, ami távlatot ad annak, és amit, ha levetünk magunkról, részesei lehetünk Isten szeretetének. Az elmúlt negyven év Isten végtelenségéhez képest szinte semmi, fogalmazott, sokaknak azonban álmok megvalósítását, áldozathozatalt, akár egy egész életet jelent. Buzdította a gyülekezete tagjait, hogy minden egyes napért legyenek hálásak, minden nap lássák meg Isten kegyelmét, szeretetét.  

„Akiket Isten egybeszerkesztett, azokat az idő sem tudja szétválasztani.” – fogalmazott Dávid Lajos, a gyülekezet alapító lelkipásztora. Visszaemlékezett, és feltette a kérdést: mi indította a meglévő gyülekezeteket negyven éve arra, hogy egy új gyülekezetet hozzanak létre? Mint elmondta, akkoriban egy missziós lelkület ragadta meg a marosvásárhelyi lelkészi közösséget, amely arra ösztönözte őket, hogy célba vegyék azokat a helyzeteket, ahol az embereknek szüksége van Istenre. Mint kiderült, sokkal több olyan református volt, aki „az árnyékból a fényre kívánkozott”, ezért nekik is teret adva alakult meg az új gyülekezet.  

📸 Kiss Gábor

Dénes Előd és Dénes Katinka, a gyülekezet korábbi lelkipásztorai hálával idézték fel az elmúlt évek szolgálatait, hiszen, mint fogalmaztak, egy olyan közösségnek lehettek a tagjai, amelyet szeretettel és tisztelettel építettek. Hangsúlyozták, más gyülekezetbe kerülésük után sem feledték soha elbeszélni azt, hogy a Szabadság úti gyülekezetben mennyi csodát tett velük az Úr. 

Borbándi András, a gyülekezet egykori segédlelkésze a Zsid 11,23-27 verseivel szólt a gyülekezethez. Azzal az alapigével, amellyel ugyanitt első igehirdetését kezdte évekkel ezelőtt. És bár évtizedek teltek el azóta, a világ nem sokat változott, mint ahogyan egyes jellemzők nem változtak a Biblia ideje óta sem. A különbség csupán annyi, hogy az akkori helyzetben élő rabságot ma kisebbségi sorsnak nevezzük. „Egy kisebbségben lévő sorsú nép emberi számítás szerint csak akkor tud megmaradni, ha ilyen fiai vannak, akik tudnak szenvedni, ha kell.” Felesége, Borbándi Erika, aki a Szabadság úti gyülekezetből került lelkészi pályára, a szabadság érzetét hangsúlyozta: „ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” Jellemzése szerint a Szabadság úti templom konkrétan a szabadság forrása, akik oda járnak, a szabadság asztaláról esznek, Jézus szabadítását tapasztalják. 

📸 Kiss Gábor

„Ami sokaknak tragikum, az talaja legyen számunkra a reménységnek” – utalt Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok a nemzeti összetartozás napjára. Vallotta, hogy az egyháznak a jövője a Szabadság utcában van, ami egy olyan szent hely, ahol a vásárhelyiek, az erdélyi reformátusok megtalálhatják a szabadság és rend világát.  

Nagy Győző egyházmegyei főgondnok a 2Kor 4,9 versét idézte: „üldözöttek vagyunk, nem elhagyatottak, letipornak, el nem pusztulunk.” Van-e jövőnk ebben a világban? – tette fel a kérdést. Majd választ adva kifejezte, mi lenne nagyobb bizonyíték erre, mint a negyven éve épült templom? Hozzátette, nekünk, Krisztus követőiként nem csak ezen a Földön van jövőnk, a dicsőségben is ott van a helyünk.  

📸 Kiss Gábor

„A kerek évfordulók alkalmával kicsit megállni, emlékezni, új erőt gyűjteni ősi emberi igényünk. A Szentírásban erre a legszebb példa a jubileumi év” – hangoztatta ünnepi beszédében Bara Zoltán római katolikus plébános. A pünkösdöt idézve emlékeztetett: a Szentlélek egyházat, közösséget hozott létre, ezek összetartása pedig azóta sem szűnt. Az emlékezésben annak a hitnek kell újjászületnie a Szentlélek által, amely az ígéret földjét létrehozta és éltetni akarja. Ez a hit pedig nem csupán emlék, ez a hit jelen van.  

Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke azokat az értékeket és elveket vette számba, amelyek a gyülekezet alapítását inspirálták. Felidézte, a templomot 31 éve építették, amely tett annak a hírnöke, hogy a gyülekezet hisz a saját jövőjében. Hangsúlyozta, a felebaráti szeretet, a kölcsönös tisztelet, egymás elfogadása az alapja a közösségnek. De szavaival a jövőbe is tekintett, a közösségvállalás erejét kiemelve, amelyre ma nagyobb szükség van, mint bármikor.  

Benedek Klára főgondnok Fil 1. részét olvasta: „hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok.” Megköszönte Istennek a gyülekezet létezését, hozzátette, ez a negyven év áldás, ez a gyülekezet a második családunk, ez a templom pedig a második otthonunk.