Koltón szervezték meg a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) találkozóját április 12-13-án. A két napos összejövetelen helyi és anyaországi elöljárók szólaltak fel, a közösség megtartására, az összefogásra buzdítva lelkésztestvéreiket.  

Az értekezlet nyitó istentisztelettel kezdődött, ahol Dénes István Lukács nagyváradi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője a Lk 5, 1-11 alapján hirdette az igét, a siker elérésére buzdítva a közösséget. Kudarcok mindenki életében előfordulnak, de Jézus mindvégig jelen van, hogy kiutat mutasson ezekből. Erre az útra pedig három lépésben jutunk el, vázolta fel a lelkipásztor: ha Jézust beengedjük a hajónkba, meghallgatjuk szavát, illetve úgy cselekszünk, ahogyan Ő kéri.  

📸 Pilbáth Kincső

Oroszhegyi Attila Zsolt, a RORLÉSZ elnöke a Lk 24, 13-17 verseivel köszöntötte a résztvevőket, amellyel azt a békességet és örömöt kívánta mindenkinek, amelyet a tanítványok is egykor elnyertek. A két évvel ezelőtti RORLÉSZ együttlétet felidézve sajnálkozva jegyezte meg, hogy az akkor Széken szervezett találkozón egy nagyobb közösséget fogadtak. Bár ebben az évben kevesebben jelentkeztek be, az együttlét minden körülmény között kellemes – emelte ki. Ez az együttlét ugyanakkor hasznos is, hiszen az elmúlt időszak több változást hozott magával, többek között egy népszámlálási adatot is, amely jelentős csökkenést mutat. Ezek a számok elgondolkodtatásra kényszerítenek, az elhangzó előadások pedig akár útmutatást is adhatnak egy jobb eredmény elérésére. Kifejtette, a lelkészértekezlet elképzelése négy éve az volt, hogy úgy nézzünk a lelkipásztorokra, mint akikben érték van. Ezt az értéket védeni kell, e célból pedig egymás segítésére buzdította lelkésztestvéreit.  

📸 Kiss Gábor

Szőnyi Tamás, a Magyar Reformárus Lelkészegyesület elnöke elmondta, a Magyarországi Református Egyház a lelkipásztori hivatás évét tartja. Ez egy fontos hivatás, nyilvánította ki, az elnéptelenedett gyülekezetek és lelkészhiány pedig arra ösztökél, hogy ezért a hivatásért imádkozzunk, meglássuk, milyen kihívás, áldás van benne. Az esperes csatlakozott az előtte szólókhoz, egymás segítésére ösztökélt mindenkit, és áldását adta az elkövetkező előadásokra.  

📸 Pilbáth Kincső

Csendes Lajos, Koltó polgármestere köszöntésében gróf Teleki Sándor szavait idézte: „míg magyar él, e kis falu mindig geográfiai nevezetesség lesz.” A település neve Teleki révén összeforr Petőfi Sándor, Bem apó, Liszt Ferenc, Jókai Mór nevével. Ez felelősséget ró a község elöljáróira, eszerint teszi dolgát az egyház is, menti a menthetőt.  

„Olyan sorsfordító időket élünk, amikor rajtunk is múlik az, hogy hogyan és milyen módon lesz református kereszténység” – kezdte előadását Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyház püspöke. A korábban elhangzott igére reflektálva határozta meg a lelkipásztor szerepét és helyét: ez megegyezik Jézus helyzetével, aki a hajóba beszállva a parttól egy kicsit távolabb került, éppen megfelelő távolágra ahhoz, hogy mindenki lássa és hallja. Ez a lelkipásztorok helye is, a tanítás helye. A püspök hálát adott azért, hogy mi magyarok ahhoz a református fajtához tartozunk, akik meg tudták őrizni egységüket. Ez egy érték, amit ünnepelni kell – hangsúlyozta. Emellett arra a fajta lelkipásztori autonómiára is rámutatott, amibe úgy tapasztalja, jobb, ha az egyházkormányzat nem szól bele. Ez a mentalitás teljes mértékben megalapozott, túlélési stratégiának kiváló, hiszen defenzívában megoldást találni egyszerűbb közösségeken belül. De mi van akkor, amikor offenzívába kerülünk? – tevődött fel a kérdés. Ilyenkor kell egy erős vezetés, ami kijelöli az irányt.  Ha nem fogadjuk el az egyházkormányzás feladatát ilyen módon, szétszórtságban maradunk – hívta fel a figyelmet.  

📸 Pilbáth Kincső

Egy németországi példával fejezte ki aggodalmát a gyülekezettudatos egyház megmaradásának problémájáról: az ott kiképzett 17 ezer hittantanár közül senki nem tartozik egy gyülekezethez sem. Ezt a fajta hozzáállást hazai terepen is tapasztalta, több fiatal teológusnál merült fel az a helyzet, hogy nem a gyülekezetből érkezett, így természetes, hogy nem is akar a gyülekezet tagja lenni a későbbiekben sem. Ennek orvoslására egy közös feladatra kérte fel lelkésztestvéreit: együttes nyomást gyakorolni a teológiai akadémiákra, hogy a lelkészképzés gyülekezettudatos legyen, és felkészítse a szolgálatra a frissen végzett teológust.  

A Teleki kastély meglátogatása után a tanácskozás dr. János Szabolcs előadásával folytatódott, aki Petőfi Sándor verseinek olvasatait ismertette. „Petőfi korszakáig nem érte el azt magyar költő, hogy mellékhivatal nélkül, vagy legalább akadémiai tagság nélkül, szellemi munkái után megéljen; még családot is tartson” – nyilatkozta Jókai Mór a költőről. Ennek elérésére tulajdonképpen öt éve volt, ezalatt több arcát is megmutatta, legalább 3-4 költői szerepet is magára vett. Sokszínűségét tudatosan vállalta, a Dalaim című versében egyszerre sorakoztatja fel ezeket a különböző hangokat. Sajtóban való jelenléte egyfajta „irodalmi sztárrá” tette, nevét mint márkanevet használta, ugyanis hivatalosan soha nem vette fel. A koltói Teleki kastélyban töltött mézeshetein nem sokat foglalkozott versírással, mégis ez az a hely, amely ihletett adott egyik leghíresebb verse megírásához, Koltón született a Szeptember végén. E verse látszólag egyszerűnek tűnik, ám Kosztolányi Dezső a magyar költészet egyik legszebb sorát vélte felfedezni benne: „Elhull a virág, eliramlik az élet…” 

📸 Pilbáth Kincső

A tanácskozás Bardócz Csaba bikafalvi lelkipásztor igemagyarázatával zárult, aki, mint bevallotta, szintén a napindító igét választotta felolvasásra. Talán Isten akarata volt ez, hogy az igében elhangzottak valamilyen formában több előadás során is felbukkanjanak. Talán Isten ezzel kíván buzdítani mindenkit arra, hogy soha ne adják fel, hogy segítsenek egymásnak, hogy a csodát ezáltal megtapasztalhassák.  

Az összejövetel második napja a Szőnyi Levente lelkipásztor által felolvasott igével kezdődött: „Az imádkozásban és hálaadásban legyetek kitartóak és éberek.” Ezzel motiválta a résztvevőket, hiszen minden nap van valami, amiért hálád adhatunk. De ne lankadjunk az imádkozásban sem, – hívta fel a figyelmet, amit ne csak magunkért, egymásért is végezzünk el.  

📸 Kiss Gábor

Makkai Péter államtitkár a diakóniai, szociális szolgáltatások szerepéről, esetleges hiányáról tájékoztatta a résztvevőket. Mi kell ahhoz, hogy a szolgáltató egyház szolgáló egyházzá váljon? Ennek megválaszolása érdekében a romániai szociális körülményeket mutatta be először: az országban 4.300.000 ember él a kiszolgáltatottság küszöbén, ez a veszély leginkább az időseket érinti. Az idősekkel tehát kiemelten foglalkoznunk kell – hangsúlyozta. Rámutatott, az egyházközség és a diakónia közötti kapcsolatot mindenképpen erősíteni kell, hogy lehetőség adódjon államilag fizetett szolgáltatásokat biztosítani. Ezekhez a szolgáltatásokhoz ugyanis szakértőkre van szükség, minden gyülekezetnek rendelkeznie kellene tehát legalább egy diakónussal. A szolgálatot ezáltal vállalni kell, és véghez is vinni. 

📸 Kiss Gábor

Az egyházat érintő aktuális kérdéseket taglaló fórumbeszélgetésen Kató Béla és Bogdán Szabolcs János püspökök ismertették az egyházkerületükben tapasztaltakat. „Ha Isten elhív valamire, Ő adja az eszköztárat” – kezdte a beszélgetést Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök, aki új szolgálati területen tevékenykedik, az elmúlt három hónap történéseit foglalta össze. Hálát adott a munkatársi közösségért, akikkel közös céljuk, hogy szolgálatukat hatékonyan végezzék. Mint elmondta, nagy hangsúlyt fektet a velük történő kommunikációra, a lelkipásztorok fejlődésére, mindezek mellett külön hangsúlyt szeretne fordítani a fiatal teológusok lelki gondozására is.  

📸 Kiss Gábor

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgálatának utolsó évére utalva hálával idézte fel azt a gazdag és örömteli 22 évet, amelyet püspökként élhetett meg az egyházkerületnél. Majd a két egyházkerület közös fórumait ismertette. Mint arra rámutatott, az anyaország szemszögéből mindkét egyházkerület Erdély része, az egyesülés felé kell tehát szüntelen menetelni, egymás hagyományait, szokásait közösen gyakorolva. Megerősítette ugyanakkor, hogy ezért az egységért tenni kell. Ami pedig ezt az egységet összetartja, az a közös zsinat, a közös lelkészképzés, amelynek kapcsán felhívta a figyelmet, ha az egyház meg akarja tartani lelkipásztorait, itthon képezze ki őket. Hangsúlyozta ugyanakkor a közös nyugdíjintézet, az önsegélyző pénztár, a diakónia, illetve a lelkész továbbképzések fontos szerepeit. Ez utóbbi kapcsán aggodalmát fejezte ki, ami a képzések hatékonyságát illeti, érzékeltette, bizonyos fejlődésekre lenne szükség, például megoldást nyújthat a teológiai képzések arányának százalékbeli meghatározása. Mindezek mellett az iskolák, óvodák fejlesztésére hívta fel a figyelmet, amelyekre óriási szükség van, hiszen a jövő generációja ott fejlődik. Egy új korszak kezdődött el, mutatott rá, amelyben különösképpen vigyázni kell a népünkre, ennek megtartására energiát kell fektetni, hogy túl tudjunk élni.  

📸 Kiss Gábor

Grezsa Csaba kolozsvári főkonzul köszönetet mondott a református egyháznak a Főkonzulátus felé nyújtott segítségükért. Mint elmondta, céljuk közös: a közösség megtartása, az intézmények megteremtése, a nemzetmegőrzés. Fontosnak tartják, hogy a szülőföldjén bárki érvényesülni tudjon, ezért az ügyintézést házhoz szeretnék vinni, akár kisebb településeken is.  

Pataki Levente az Igehirdető főszerkesztője igehirdetésre buzdította lelkésztestvéreit, arra kérte őket, hogy segítsék munkáját, és a kiküldött levelekre igyekezzenek minél többen választ adni. Erre ugyanis az elmúlt időszakban egyre kevesebben szántak időt. 

📸 Pilbáth Kincső

Az értekezlet végén a Ecsedi Árpád, a koltói gyülekezet lelkipásztora a Zsolt. 100 alapján mondott köszöntet a résztvevőknek, hálát adva a gyülekezet virágzásáért. A lelkészértekezlet istentisztelettel zárult, ahol Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes az ApCsel. 20,28 alapján hirdette az igét, úrvacsorai ágendát Gellén Sándor lelkipásztor, nagybányai esperes végzett.