Közel 100 év elteltével újult meg a marosvásárhelyi Kistemplom
1830-as felszentelése után másodjára esett át nagyobb felújításon a marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezet temploma. A közösség március 26-án hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg Istennek és a támogatóknak, hogy sikerült a munkálatokat elvégezni, a templomot pedig otthonossá tenni.
A hálaadó istentisztelet keresztelővel kezdődött, Kolumbán Vilmos József főjegyző osztotta ki a keresztség sákramentumát. Ezt követően Kató Béla püspök a Mt. 21:42 alapján elmondta, hogy bár ma minden épületnél és tárgynál kopásdíjat számolnak, a keresztyén közösségek nem így építkeznek, hanem mindig a közösség maga állja a felújítások költségét. Ez az adott közösség vizsgája is, amely során megmutatja, hogy mennyire viseli szívén azt az otthont, ahol Istent dicsérheti.
A templom építésekor az alapba régi sírköveket is beépítettek, tudván, hogy a kőszikla erős alap, amely megtartja az épületet. A püspök az ige alapján azt is kiemelte, hogy a Szentírás szerint minden ember építkezik, csupán nem mindegy, hogy milyen alapra, ahogyan az sem mindegy, hogy közösségeink milyen alapra építik az életüket. Az élet maga is építkezés, amely egy közösség, egy család életét befolyásolhatja. 200 évvel ezelőtt, amikor a templom épült, még többgenerációs családokban éltek az emberek, együtt volt a város, a felekezet és a nemzet. A racionalizmus korában az emberek elkezdtek az új technológiákban, a tudományban bízni, sokan ehhez kötik az életüket, a korábbi, biztonságot adó kötődési pontok pedig eltűntek. Kató Béla igehirdetésében arra buzdított, hogy mindenki Jézust tekintse élete sarokkövének, hiszen Jézus tanítása az, amely biztonságot nyújthat az életünkben. A Jézus Krisztusba vetett hit az, amely szeretettel, megbocsátással tudja betölteni életünket, megment a gyűlölködéstől egy olyan világban, amikor egyre többek életét tölti be a gyűlölet.
Lakatos Péter, a gyülekezet parókus lelkipásztora a templom felújításának történetét ismertette a vendégek köszöntése után. A gyülekezet presbitériuma 2009 decemberében mondta ki a felújítás szükségességét, majd 2014-ben kezdődtek el a munkálatok. A tervek elkészítése után adakozást hirdettek a gyülekezetben.
„(…) a presbitérium 2014. március 27-én hagyta jóvá a munkálatok első szakaszára vonatkozó szerződés megkötését 125 ezer euró értékben. Jómagam ezen a gyűlésen azt mondtam, hogy a javítási munkálatokhoz szükséges, kétségtelenül nagy összegű pénz Istennél félre van téve számunkra, nekünk csak tudnunk kell azt kérni tőle. És ezt ma sem gondolom másképp. 2017-re az első szerződésbe foglalt munkálatoknak csak egy részét sikerült elvégezni, mert a szükséges anyagiak elfogytak, s ezért a munkálatok is leálltak. Ezekben az években is sokan imádkoztak a cél érdekében és sokan reménykedtek, nekik nagyon nagy köszönettel tartozunk. És persze voltak kételkedők, okoskodók is. Mint az, aki gyakran hangoztatta, hogy csodára lenne szükség ahhoz, hogy a terv megvalósuljon. Holott minden vasárnap azzal a könyvvel megyünk fel a szószékre, aminek a fő üzenetei éppen a megvalósult csodákhoz kapcsolódnak. És a csoda bekövetkezett. 2017-ben kaptuk azt a jó hírt, hogy Magyarország kormánya az általunk a templomunk javítására kért 80 millió forintos támogatást hiánytalanul jóváhagyta.” – folytatta beszámolóját a lelkipásztor, hozzátéve, hogy ebből a támogatásból olyan munkálatokat is el lehetett végezni, amelyekről korábban nem is volt szó, mint a fűtésrendszer, a villanyhálózat, a hangosítás felújítása, korszerűsítése. A munkálatok előrehaladtával és elhúzódásával szükség volt további támogatásra, amelyet az Erdélyi Református Egyházkerülettől kaptak meg.
Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője köszöntőjében elmondta, hogy a holnapokról, a holnapok feladatairól és azok sikereiről szokott álmodni. A főosztályvezető szerint béke tölti el, amikor azt látja, hogy Erdély-szerte templomok újulnak meg, hiszen ezek az erdélyi magyar közösség legfontosabb pillérei.
„(…) kisebbségi létünk, templomaink, iskoláink, szociális intézményeink az egyház kebelében vannak a legnagyobb biztonságban. Azért is igaz ez az állítás, mert a történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy az egyház mindig menedék, amikor külső erők megpróbálnak bennünket közösségként eltiporni.” – jelentette ki Brendus Réka hozzátéve, hogy ezen a napon nem is annyira megújult falakat, hanem a sok-sok évszázados töretlen hitünk erős közösséget ünnepeljük, amelyet kötelességünk megőrzendő értékként tovább adnunk az utánunk következő generációknak.
„Mély tartalommal feltöltött forma, amelyet minden erőnkkel óvni, megtartani, erősíteni kell. Ez a közös feladat. Betölteni a templomot, élettel feltölteni a közösséget úgy, hogy az utánunk jövő nemzedékek megtanulják óvni az örökséget és megtanuljanak értéket teremteni, ahogy ezt eddig minden nemzedék tette.” – zárta beszédét a főosztályvezető.
A hálaadó istentiszteleten a Kalotaszentkirály-Zentelki Református Egyházközség vegyeskara és a Bernády György kamarakórus működött közre.