Jelentős felfedezésre jutottak a szakemberek a kalotaszegi Magyarvistán: a református templomban található 700 éves gerendák Erdély máig fennmaradt legrégibb tető-, illetve födémszerkezetét alkotják. A kutatást finanszírozó Teleki László Alapítvány, erdélyi szakemberek és a magyarvistai lelkészházaspár közös sajtótájékoztatót tartott csütörtökön november 24-én.

📸 Kiss Gábor

„A magyarvistai templomban a budapesti Teleki László Alapítvány a magyar kormány által létrehozott és finanszírozott Rómer Flóris-terv keretében végeztetett dendrokronológiai vizsgálatokat (a dendrokronológia a fák évgyűrűinek vizsgálatán alapuló kormeghatározási módszer). A kutatás alapján megállapítható, hogy a magyarvistai templomhajó egykori famennyezete és tetőszerkezete, valamint az azokat alátámasztó oszlop és mestergerenda 1330-ban épült, ezzel – mai tudásunk szerint – Erdély máig fennmaradt legrégibb tető-, illetve födémszerkezete” – tájékoztat az alapítvány, hozzátéve, hogy a felfedezés a templom értékes falképeinek kutatásában is új eredményeket hozhat. A csütörtöki sajtótájékoztatón Budapestről, Magyarvistáról és Csíkszeredából csatlakoztak be élő közvetítéssel az érintett szakemberek.

A tájékoztatót dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója nyitotta meg, majd átadta a szót Perényi Lóránt építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkárnak. „Műemlékeink megmentése nem csupán az épületeink felújító fenntartásáról szól, hanem a közös múltunk melletti kiállásról is” – mondta el Perényi Lóránt, a határon túli örökségvédelem új mérföldkövének nevezve a magyarvistai feltárást. Felhívta a figyelmet arra, hogy továbbra is veszélyeztetett helyzetben vannak a középkori templomok, ahol fogyóban van a magyar közösség, ezért is nagy a felelősség, hogy a műemlékeket méltó módon megőrizzük az utókornak. A továbbiakban Kovács Gergely művészettörténész Bizantinizáló tendenciák Magyarország I. Károly kori felfestészetében címmel tartott előadást, áttekintve a Kárpát-medence 13-14. századi értékes italobizánci falképeit.

📸 Kiss Gábor

Magyarvistáról csatlakozva a sajtótájékoztatóhoz, Felházi Zoltán lelkipásztor a falu történetét ismertette. Egyes feltételezések szerint több mint ezer éves is lehet a település, hiszen 2013-ban kelta temetőre bukkantak Vista határában. Az első írásos feljegyzés 1229-ből való, jobbágyfalu volt, püspöki birtok. 1600 körül vették fel lakosai a református vallást. A kőfeldolgozást korán elkezdték a környéken, és máig fellelhetők a hatalmas gödrök Vista határában, amelyeket mészégetésre használtak egykor. A vistaiak az Országház és bukaresti parlament építéséből is kivették részüket kőfaragókként, kőfejtőkként. A falu gazdag kalotaszegi néphagyománnyal rendelkezik, ezt igyekszik ma is ápolni a közösség. Felháziné Szatmári Klára lelkipásztor elmondta, kegyelmi időként élték meg a templom és kultúrotthon felújítását.

Csók Zsolt a templom régészeti feltárásainak eredményeit ismertette. 2013-ban a szentély északi oldalán félköríves szerkezetet találtak, amely egy rotunda része lehet, ez azonban egyelőre csak találgatás. A jövőben érdemesnek tartaná egy átfogó régészeti kutatás elvégzését a templom belsejében. Kiss Lóránd restaurátor a falképkutatásról és ezek helyeállításáról beszélt, örömét fejezve ki, hogy új felfedezésekkel bővül a középkori Erdély képe. Érdekességként kiemelte, hogy a templomban a diadalív falképe rásimul a mestergerendára, tehát a gerenda csakis a falképek előtt kerülhetett a helyére. A diadalíven a régi, kisebb szentély freskói is láthatók. A vistai templom azonban még rengeteg meglepetést tartogat, hiszen a teljes északi hajófal, nyugati és déli hajófal egy része is ki van festve. Tóth Boglárka dendrokronológus Csíkszeredából csatlakozott a sajtótájékoztatóhoz. Nagy szakmai sikernek nevezte, hogy az erdélyi dendrokronológiai kutatás mai helyzetét, hiszen a vizsgálatok olyan adatokat tárhatnak fel, amelyeket más nem pótol. További kutatásokra van szükség, hogy rekonstruálni tudják a megmaradt elemekből a 14. századi tetőszerkezetet, de a dendrokronológia a falfestmények pontosabb datálására is lehetőséget adhat.

A Weisz Attila művészettörténész által kezdeményezett magyarvistai kutatás jó példája a különböző szakterületek kutatóinak közös munkájára. Weisz Attila szintén egyetértett abban, hogy sok kutatnivaló van még a vistai templomban. Például a templomhajó keleti sarkaiban valószínű, hogy mellékoltár, cibórium volt, ami ritka a vidéken. Kőfaragványok is előkerültek a falkutatások alkalmával, és sok egyéb izgalmas leletre várnak még. A művészettörténész szerint az épület 14. századi faelemeit centiméterenként kellene átvizsgálni, mert ott is lehetnek még meglepetések, emellett a 17-18. századi festett fa berendezés restaurálása is fontos feladat.

📸 Kiss Gábor

A Teleki László Alapítvány így ír a magyarvistai református templomról és az elvégzett kutatásokról:

A kőből rakott, egyhajós, négyzetes szentélyű épület román kori nyugati kapuzata alapján a 13. század végén épülhetett. A templom gazdag festett fa berendezéssel rendelkezik, melynek kiemelkedő darabjai az átalakított, késő gótikus papiszék, a hajó fölötti kazettás mennyezet, melyet faoszlop által tartott mestergerenda támaszt, a padok, a déli és a nyugati bejáratok ajtószárnyai, a szószék és a szószékkorona. Az épület mellett 18. századi harangláb emelkedik, legrégebbi harangja Mátyás-kori, 1487-es.

Falképei stilisztikailag egy Erdélyben jól ismert stíluskörbe igazodnak, melynek közismert példája a gelencei Szent László-legenda, de számos más helyszínen is megjelenik: Csíkszentimre, Homoródkarácsonyfalva, Felvinc, Boroskrakkó, Szék, Ördöngösfüzes stb. A látványos stíluskört egyes kutatók italo-bizantinnak nevezik, de elterjedtsége miatt helyesebb egy itáliai hagyományokat használó, közép-európai gótikus tendenciáról beszélni.

📸 Kiss Gábor

E csoport falképeinek pontos keltezése problematikus (volt), mivel sem történeti adat, sem évszámos felirat vagy más jellegű információ nem állt rendelkezésre egyik épület vonatkozásában sem, így az 1310-es évektől az 1340-es évekig terjedt a szakirodalomban az emlékek datálása. Emiatt volt különleges fontossága annak a restaurátori megfigyelésnek, hogy a falkép vakolata érintkezik a mennyezetet, és azon keresztül a tetőt is támasztó mestergerendával. A faelemek kivágását ugyanis dendrokronológiai elemzéssel ideális esetben éves (sőt évszakos) pontossággal keltezni lehet. A Teleki László Alapítvány támogatásával ez az igen fontos vizsgálat is megvalósult, melyből kiderült, hogy a szerkezet egyik pontosan keltezhető fáját 1329-1330 telén vágták ki, így a szerkezet megépítésre már 1330-ban sor kerülhetett, tehát a falképek ennél nem lehetnek korábbiak.

A dendrokronológiai vizsgálatokat 2022 őszén a csíkszeredai Anno Domini Dendrolab csapata végezte el a templomban kutató falkép-restaurátorok és művészettörténész kezdeményezésére. A vizsgálat és az azt követő laboratóriumi elemzés során bebizonyosodott, hogy a templomhajóban hosszában, középen futó mestergerenda, és az azt alátámasztó faragott oszlop 14. századi, mégpedig az 1320-30-as évek fordulójáról származik. A kő oromfalakba beépített építés korabeli gerendák, valamint a mai, 17. század közepi tetőszerkezet egyes elemeinek évgyűrű-vizsgálata arra is rámutatott, hogy maga a templomhajó és korábbi tetőszerkezete is ebben az időben épült. Ez esetben évre pontos a keltezés, az egykori tetőszerkezethez 1329/1330 telén kivágott tölgyfát használtak.

A magyarvistai faszerkezet abból a szempontból is különleges, hogy mestergerendával és oszloppal alátámasztott födém megoldásának egyetlen további példája ismert eddig Erdélyben, aminek kora egyelőre ismeretlen.