Két év szünet és a személyes találkozások elmaradása után újra együtt lehettek a szeretetszolgálatot végzők a 19. Diakóniai Napokon. A találkozót november 18–19-én rendezték meg Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban.

📸 Kiss Gábor

A találkozót Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes, a Diakónia Keresztyén Alapítvány elnöke nyitotta meg köszöntőjével. Assisi Szent Ferenc történetét idézte fel, aki bizonyította, hogy soha nem elég beszélni valamiről, hanem tenni is kell az evangélium beteljesítéséért. A személyes találkozás jó alkalmat nyújt az alapítvány munkatársainak, hogy megosszák egymással a járvány idején felgyűlt tapasztalathalmazt, testi és lelki megpróbáltatásokat, ugyanakkor az előre tekintés idejét is jelenti.

A pénteki áhítaton Szegedi László Tamás generális direktor a Zsolt 55,23 vers alapján hirdette az igét: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” A mások terhének hordozása és a gondozók saját terhének könnyítése közötti egyensúly fontosságát hangsúlyozta. „Isten nem úgy visel gondot, hogy teljesen elveszi a kereszteket az életünkből. Csak annyit kér, hogy ne dobd el, ne tedd le, hanem együtt hordozd társaiddal a terhet” – mondta el az igehirdető, hozzátéve, hogy idővel a nagy terhek is könnyebbé válnak.

📸 Kiss Gábor

A találkozón jelen volt Marina Dölker, a HEKS programkoordinátora is, aki Svájci Protestáns Segélyszervezet kelet-európai és közel-keleti kapcsolataiért felel. A HEKS hosszú közös történelmen és azonos hitelveken alapuló, erős kapcsolatot ápol a két romániai református egyházkerülettel és a Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal. De a HEKS és Diakónia adminisztratív szempontból is hasonlít, hiszen mindkettő azt fejezi ki, hogy az egyház mennyire elhivatottan kezeli a szeretetszolgálatot. A HEKS segélyszervezetet a svájci református egyházak hozták létre közösen a második világháború után, amikor a világban uralkodó kétségbeesés közepette sok menekült érkezett Svájcba. A szervezet feladatának tekinti, hogy együtt dolgozzon más országok segítőivel, főleg a kelet-európai egyházakkal a súlyos problémák kezelésében – mondta el a programkoordinátor, hozzátéve, hogy az évek során több mint 30 országra terjedt ki a humanitárius tevékenységük, de továbbra is kulcsfontosságú marad az egyházakkal való együttműködés. A cél pedig a partnerség sikeres fenntartása a jövőben is, hogy az egyházak segítői munkájuk által fontos szerepet töltsenek a társadalomban.

📸 Kiss Gábor

Makkai Péter, a Munkaügyi és Szociális Védelmi Minisztérium államtitkára a Bukarestben végzett munkáról beszélt az egybegyűlteknek. Rámutatott arra, hogy Románia szociális rendszere passzív: a rászorulóknak csupán pénzt nyújt, a szolgálatások azonban elmaradnak. Az államtitkár elmondta, az elmúlt két évben igyekeztek felmérni a szolgáltatási rendszer erősítésének lehetőségeit, és fény derült az idősotthonok rendkívül nagy szükségére és hiányára. Makkai Péter továbbá pályázati lehetőségeket mutatott be szociális szolgáltatásokra.

📸 Kiss Gábor

Kiss Tibor, az Erdélyi Református Egyházkerület diakóniai és külügyi előadótanácsosa a 2Thessz 3,13 verssel köszöntötte a munkatársakat: „Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” Beszédében a szolgálat értékelésének és megbecsülésének fontosságát emelte ki, azzal biztatva a szolgálatvállalókat, hogy Isten alkalmassá teszi az elhivatottakat. A továbbiakban dr. Hegedűs Lajos, a Diakónia Keresztyén Alapítvány igazgatója Lachie Macleod, a Something for Romania segélyszervezet üzenetét tolmácsolta. A skót rendőrtiszt régi támogatója a Diakónia kolozsvári szervezete palliatív gondozásának. A 90-es években súlyos balesetet szenvedett romániai látogatásán, kolozsvári felépülésének emlékére pedig évente nyújt jelentős összegű támogatást rászoruló emberek palliatív kezelésére.

📸 Kiss Gábor

Az alkalmon díjazták az év legjobb diakóniai munkásait is: Székely Hajnalka (Zilah), Bujdos Tünde (Kolozsvár), Kovács P. Serestély Zsuzsa (Kolozsvár), Banga Fülöp Andrea (Marosvásárhely), Zsigmond Melinda (Szászrégen), Matuz Ildikó (Sepsiszentgyörgy), Kónya Emese (Írisz Ház), Sarbu Lőrincz Andrea Ingrid (Nagyvárad), Ladó Ildikó (Brassó), Hudák Zoltán (Szatmárnémeti) és Gász Judith (Kapernaum, Sepsiszentgyörgy) részesült elismerésben.

📸 Kiss Gábor

A találkozó második napja Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes áhítatával indult, majd a svájci diakonisszák által használt kötözési módszerekkel ismerkedhettek meg a résztvevők, és különböző előadásokon, műhelymunkákon vehettek részt a szervezet munkatársai.