Új templomot épített a bátonyi református gyülekezet
Régi vágya teljesült a kis bátonyi református gyülekezetnek: takaros kis templomot építettek, amely szinte teljesen kalákában készült el. Az új hajlékért vasárnap, november 13-án adtak hálát az anyaegyházközség, Bálványosváralja templomában, majd az új bátonyi hajléknál folytatódott az ünneplés.
A Bálványosváraljai Református Egyházközség szórványaként élő 24 lelkes bátonyi gyülekezet ezelőtt házaknál gyűlt össze istentiszteletet tartani, imádkozni, míg az egyik gyülekezeti tag, néhai Márton Dénes saját telkét ajánlotta fel a templomépítésre. Így kezdődhetett el az építkezés a Dés közelében fekvő településen. A magyar kormány Erdélyi Református Egyházkerület közreműködésével nyújtott támogatása mellett a helyi önkormányzat, valamint a dési egyházmegye is a gyülekezet segítségére sietett. Az egyházmegyei nőszövetség 3000 lejt gyűjtött össze a templomépítésre, az egyházmegyei tanács pedig harangot adományozott az új hajlékba – mondta el Orbán Csaba, a bálványosváraljai, bátonyi és daróci gyülekezetek lelkipásztora.
Az 1596-os harangot megszűnt gyülekezetekből sikerült megmenteni: a szintén Dés környéki Némában, és azelőtt Kodorban hívogatta a templomba járókat – derült ki Vetési László beszámolójából. Újabb szép gesztus, hogy a szószéket a mezőpaniti gyülekezet adományozta a kis közösségnek, az orgonát pedig az angliai Ashley baptista gyülekezete ajánlotta fel egy Bátonyból elszármazott házaspár, Pádár Olga és Lóránd közbenjárásával. Orbán Csaba a hálaadó istentiszteleten arról is beszámolt, hogy a templom szinte teljesen kalákával épült fel, a tornyon kívül a bálványosváraljai presbitérium vállalta az építését, felosztva egymás között a munkálatok különböző fázisait.
A bálványosváralján tartott hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét a Fil 4,12–13 versek alapján: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Az igehirdetés a felolvasott versekben említett szűkölködésről és bővölködésről tanított. Kató Béla elmondta, a szűkölködés embertársainkkal és Istennel is megronthatja a kapcsolatunkat, keserűségünkben lázadunk, pedig ilyen helyzetekben közelebb kerülhetnénk Istenhez. Ha a nyomorúságban megerősödne Istennel a kapcsolatunk, nagyobb hittel és erővel tudnánk kérni is tőle. A nélkülözésnek és hiánynak az emberekhez is közelebb kellene hoznia, hiszen ilyenkor ébredhetünk rá, hogy mennyire szükségünk van egymásra, a kölcsönös támasz által pedig gyarapodhatna a közösségünk. De bővölködni is tudnunk kell: ne értékeljük túl a vagyonunkat, ne rendeljük alá életünket az anyagiaknak, és ne gondoljuk, hogy bármire is feljogosít a bőség – hangzott el. Isten azért ad többet, hogy azt megoszthassuk, és mások életét segítsük, gazdagítsuk.
Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperese az 1Kir 9,1–3 versekkel köszöntötte a gyülekezetet. Csodának nevezte, hogy a rendkívüli templomfelújítási projekt keretében az elmúlt években olyan gyülekezetek is építkezhettek, akik önerőből nem újíthatták volna fel templomaikat, imaházaikat. A bátonyiaknak is sikerült a templomépítés, mert lelkület is volt hozzá. Ezt bizonyítja néhai Dénes bácsi adománya is: az építkezéshez szükséges telket egy esperesi vizitáció alkalmával ajánlotta fel a gyülekezetnek.
A köszöntések rendjén Mureșan Ildikó polgármester a lelki templom és a kapcsolatok építésének fontosságát hangsúlyozta, majd Csoma Botond parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez. Elmondta: az közelmúltban sok helyen látta a gyarapodás jeleit, és úgy véli, az elmúlt évtizedek nehézségei dacára a kilátásban levő szűkösebb éveket is túléli a magyar közösség. Fülöp István főgondnok köszönetet mondott a támogatásokért, munkáért, a váraljai gyülekezeti tagok segítségéért, hangsúlyozva a helyi önkormányzattal fenntartott jó kommunikációt.
A bálványosváraljai ünnepségen a helyi presbiterek és ifjak énekeit és szavalatait hallgathatták meg a jelenlevők, majd az új bátonyi templomnál is hálát adtak Isten áldásáért. Kató Béla az eltévedt juhról szóló példázatot bízta a gyülekezetre, hangsúlyozva, hogy bár jelen van az egyedüllét, elhagyatottság érzése a szórványban lakók szívében, az ige megnyugtat: az emberek elhagyhatnak, szétszóródnak, de Isten hűséges marad, és az egyet is keresi. Amikor a bátonyi gyülekezet bejelentette a templomépítés szándékát, a bálványosváraljai gyülekezet, az egyházmegye, az egyházkerület, sőt a magyar kormány is a közösség mellé állt és támogatta – így lett az összefogás jelképe az új hajlék.