Templomot újított, orgonát restaurált és harangot öntött Székelyvaja református gyülekezete. Az anyaországi támogatás mellett jelentős összegű adomány érkezett a helybeliektől, elszármazottaktól és a testvérgyülekezetek részéről is. A hármas hálaadást vasárnap, október 23-án ünnepelte meg a közösség.

Sikerült az 1793-as orgonát is restaurálni. 📸 Kiss Gábor

Székelyvaján 2019-ben tetőcserével kezdődtek el a nagy munkálatok, 2020-ban pedig a parókia fedelét is rendbe tették. Idén megtörtént a külső festés a templomon, restaurálták a 1793-ban Segesváron épült orgonát, és új nagyharangot öntöttek Székelyudvarhelyen. A régi harangot az első világháború után öntötték Bukarestben, miután az előző a háború áldozata lett. A megrepedt harangot javítani is próbálták, az anyag minősége miatt azonban nem sikerült helyreállítani, így egy új harang öntése bizonyult megfelelő lépésnek. A munkálatok összértéke 75.500 euró, főleg a magyar kormány Erdélyi Református Egyházkerületen át eljuttatott támogatása tette ki, a harang öntésére pedig 9 ezer eurónyi összeg a székelyvajai hívek, elszármazottak, valamint az anyaországi vásárosfalui és vajai testvérgyülekezetek tagjainak adományaiból gyűlt össze – számolt be a részletekről Pápai László Miklós székelyvajai lelkipásztor.

Az ünnepségen Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes az ApCsel 20,28 vers alapján hirdette az igét: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” Pál apostol megfordult a római és görög világ legnagyobb központjaiban, az alázatot és odafigyelést hirdetve a gyülekezeteknek. Figyelmeztette a keresztyéneket arra, hogy gyülekezetük minden egyes tagjára figyeljenek oda. Üzenete ma is érvényes: „Nem várhatjuk el senkitől az Istennek tetsző életet, ha mi nem élünk úgy. Nem várhatjuk el az engedelmességet és alázatot, ha mi nem gyakoroljuk. Elöl kell járni a példamutatásban, szolgálatban, és hátul kell maradni, amikor a dicsőségről van szó, hiszen ez csak Istent illeti meg.” A főjegyző továbbá elmondta, a reformáció nagy üzenete volt, hogy nemcsak a vezetőktől, hanem a gyülekezet minden tagjától elvárta, hogy felelős legyen magáért és a közösség tagjaiért. Jézus is sokszor használta a hasonlatot, hogy ahogyan a pásztor foglalkozik a nyájjal, a tanítványoknak is úgy kell foglalkozni a gyülekezettel. A nyájról való gondoskodás pedig azt jeleni, hogy hirdetni kell Isten igazságát. „Az igazi keresztyéni hitgyakorlás az, hogy belsőleg felismerjük az evangélium üzenetét, világosságát, és ezt adjuk tovább a reménnyel együtt” – hangzott el az igehirdetésben.

Kedves műsorral készültek a vallásórás gyerekek az ünnepségre. 📸 Kiss Gábor

Czirmay Csaba Levente, a Marosi Református Egyházmegye esperese a Zsolt 63,2–4 versekkel köszöntötte az ünneplőket, felhívva a figyelmet arra, hogy nem lehet Istent dicsőíteni, ha nincs bennünk alázat. Ha csak a magunk életének eredményeit számolgatjuk, nem válik láthatóvá, amit Isten elvégez életünkben. Arra biztatta a gyülekezeti tagokat, hogy látható legyen életükön, hogy Isten gyermekei. Bencze Tamás vajai lelkipásztor az Ám 5,4 verset idézte: „Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” Hangot adott észrevételének, hogy a székelyvajai gyülekezet élni akar, mert az Urat keresi.

A templom felfrissülve várja a híveket.📸 Kiss Gábor

Zöld György, a gyülekezet egykori lelkipásztora régi emlékeket idézett fel a közösség életéből. Elmondta: gyorsan és sokat változik minden, de Jézus Krisztus mindenkor ugyanaz, így hozzá bármikor fordulhatunk kérdéseinkkel. Andrási Zoltán lelkipásztor, a falu szülötte szerint a felújított templom, orgona és az új harang mind azt üzenik, hogy Isten találkozni akar a gyülekezettel, ezért meg kell ragadni a felénk nyújtott kezét. Vásárosfalu gyülekezetének nevében Török Győzőné gondnok és Bedi Lászlóné alpolgármester szólt az egybegyűltekhez, majd Menyhárt József székelyvajai főgondnok mondott köszönetet a támogatásokért és rengeteg munkáért. Rámutatott: a gyülekezet Isten munkatársává vált, hiszen élő eszközökként rendelte ki a segítőket az Úr. A hálaadó istentiszteleten a helyi gyerekek, fiatalok és asszonyok szolgáltak énekekkel, szavalatokkal.