Kívül-belül felújították Kisesküllő 1894-beli református templomát. A 25 lelkes, főleg idősekből álló gyülekezet életében meghatározó pillanat, hogy sikerült rendbe tenni a templomot. A lelkesedés meg is látszott, hiszen a helyiek odaadóan vettek részt az épület és környéke rendezésében, takarításban, a hálaadó istentisztelet előkészítésében. A gyülekezet szombaton, október 15-én tartott ünnepi istentiszteletet.

A kis templom 1894-ben épült. 📸 Kiss Gábor

A leányegyházközségként működő kisesküllői gyülekezet előbb a festésre és belső javításokra nyert pályázatot, később a külső tatarozásra is megkapta az anyaország Erdélyi Református Egyházkerület által nyújtott támogatását. Az épület körüli udvart, járdát, kaput is rendbe tették, villanyhálózatot cseréltek, és villamosították a harangokat. A helyi önkormányzat utóbbiak adminisztrációs hátterének rendezésében segítette az egyházközséget – számolt be a folyamatról Gáspár Károly lelkipásztor, aki hét egyházközségért felel a szamosháti szórványban: Bodonkút, Magyarfodorháza, Magyarmacskás és Ördögkeresztúr társegyházközségként működik, Kisesküllő leányegyházközség, Magyarderzse és Páncélcseh pedig szórványként van számontartva.

Október 15-én tartott hálaadó istentiszteletet a gyülekezet.📸 Kiss Gábor

Az ünnepi alkalmon Kató Béla püspök hirdette az igét a Jsir 3,22–24 alapján: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” A püspök először is felhívta a figyelmet arra, hogy sajnos világunkban eluralkodik a gonoszság, háború, az ellentétek, félelemben élünk, és amikor Isten felé fordulunk, sokszor csak kétségbeesésünknek tudunk hangot adni. De fontos belátnunk, hogy a világ sorsát nem mi döntjük el, és nem a hatalmasok, háborút szítók kezében van a hatalom, hanem Isten kezében. A kis gyülekezet túlélése, több évszázados megmaradása bizonyítja, hogy az isteni szeretetet nem lehet senkitől megvonni. Ő azt akarja, hogy éljen a világ, és nem mond le rólunk, a legkisebbekről is gondoskodik – hangsúlyozta Kató Béla, hozzátéve, hogy nagyobb a remény a megmaradásra, ha a közösségnek van temploma, amely köré oda tud gyűlni.

A gyülekezetnek csupán 25 tagja van, nagyrészt idősek. 📸 Kiss Gábor

Az igehirdetést követően Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese köszöntötte a gyülekezetet. Visszaemlékezett egy öt évvel ezelőtti alkalomra, amikor még csak reménykedett a kis közösség a templom javításában, de Isten gondoskodott a gyülekezetről, és kirendelte az eszközöket az építkezésre. Kőrösi Viktor Dávid konzul szerint a templom erős, felfrissült falai a közösség erejét jelzik, és biztatta a jelenlevőket, hogy ne feledjék, nincsenek egyedül: az egyházi, civil és politikai szervezetek továbbra is a kis gyülekezet mellett állnak. Az ünnepi együttléten továbbá Antal Géza Kolozs megyei tanácsos, prof. Gheorghe Șanta ortodox lelkipásztor, valamint Ana Chighir, a község polgármestere szólt az egybegyűltekhez.

A községvezető és Gáspár Károly lelkipásztor néhai Pap Károly bácsira, a gyülekezet egykori gondnokára emlékeztek, akinek nagy álma volt a templom rendbetétele, és sokat is harcolt érte. A stafétát mára Török Lenke és Károly bácsi lánya, Pap Erzsébet vette át. Az alkalmon Gáspár Szilárd szavalatát hallgathatták meg a jelenlevők, majd szeretetvendégségen vettek részt. Az ünneplés a magyarfodorházi templom átadásával folytatódott.