Lelkipásztori szolgálatban álló nőknek szerveztek konferenciát Bécsben október elején Empowering Ordained Women címen. Az Erdélyi Református Egyházkerület részéről Barticel-Kiss Eszter Orsolya és Torkos-Demeter Henrietta vettek részt az alkalmon mint a Young Theologians in Communion fiatal teológiai hallgatókból és lelkészekből álló csoport képviselői.

A lelkipásztorok angol és német nyelvű előadásokon vettek részt.

Európa több országából érkeztek résztvevők, olyan nők, akik több vagy kevesebb ideje a gyülekezet élén és annak szolgálatában állnak. A Communion of Protestant Churches in Europe (CPCE) szervezete volt a találkozó szervezője. Ezen az alkalmon a jelenlévőknek lehetőségük nyílt megosztani egymással, hogy az adott országokban, régiókban, a kulturális háttérnek megfelelően milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az elfogadottság tekintetében. Bizonyítást nyert, hogy a női lelkészség értelmezése ma sem számít egységesnek az európai protestáns egyházak álláspontját illetően. Különböző környező országokban ugyanis egymástól igen eltérő fázisban áll éppen a lelkészi pályán elinduló nők helyzete: van, aki húsz év szolgálat után csupán az elmúlt évben válhatott felszentelt lelkipásztorrá, míg más közösségben a nők felsőbb egyházi vezetői tisztségben való jelenléte sem számít különösnek. A konferencián való találkozás által tehát a jelenlevők megismerhették egymás történetét. A kommunikáció párhuzamosan angol és német nyelven folyt. A legnagyobb teret a nyílt és őszinte eszmecsere kapta, azonban az átélt és megélt tapasztalatok megosztása mellett érdekes, a lelkésznők szolgálatának kiteljesedését segítő előadások is elhangzottak.

Európa hét országából érkeztek a konferenciára a résztvevők.

A központi téma a networking volt. Az online térben rejlő lehetőségeket és az igehirdetés ezen a csatornán történő kommunikálásának különböző perspektíváit mutatta be néhány olyan Ausztria valamely gyülekezetében szolgáló lelkésznő, aki ezen a területen jelentősebb tapasztalattal bír. A cél elsődlegesen a kapcsolatépítés, illetve a nők láthatóságának megerősítése volt mind a gyülekezetek élén, mind pedig a vezetői funkciókat betöltő személyek körében. Közös feladatként fogalmazták meg a résztvevők a jelenlétet. Ahhoz, hogy valahol valaki láthatóvá és hallhatóvá váljon, jelen kell lenni, és meg kell szólalni. A nők láthatósága tehát elsődlegesen a nők kezében van.

Ugyan már a találkozó elején lehetett konstatálni, hogy az egyenjogúság elmélete és gyakorlata sok esetben és sok helyen nem találkozik egymással, ennek ellenére minden jelenlévő lelkésznő az ellenpéldákon felbátorodva és a tartalmas beszélgetésektől feltöltődve, a reményteljes jövő képével, a hivatástudatában megerősödve térhetett vissza szolgálati helyére.

Egy olyan alkalom volt, ahol közösen úrvacsorázott 14 nő 7 különböző országból. Első találkozási lehetőség volt, mégis az ige körül elcsendesedve az ismerős vonások, a Lélek által teremtett egység körvonalazódott. Olyan esemény volt, ahol lehetett tanulni, ahol a tematikus és kötetlen beszélgetések valóban megerősítést jelentettek, ahol érezni lehetett, hogy áldás lelkipásztornak lenni, és tenni kell azért, hogy ne legyen hátrány, ha Isten ezt a lelkipásztort nőnek teremtette.