Kívül-belül felújították a márkodi református templomot, amiért vasárnap, szeptember 25-én adott hálát a gyülekezet. Az ünnepi istentisztelet jó alkalmat teremtett a kétéves folyamat áttekintésére, a hálaadásra és elcsendesedésre.

40 méteres toronnyal uralja a falu látképét a református templom.📸 Kiss Gábor

Márkod a régi idők óta templomszerető népnek ad otthont. Az 1332-es pápai tizedjegyzékek szerint Berekeresztúr leányegyháza volt, nevét Márk evangélistáról kapta. 1568-ban lett református falu, 1792-ben pedig önálló egyházközséggé vált. Az 1756-os esperesi vizitáció egy falun kívül fekvő fatemplomról ír, ezt 1779-ben görgőkön gurították le a falu közepére, ahol kibővítették, haranglábot építettek mellé, majd néhány évvel később újra fahengereken költöztették tovább.

Végül 1824-ben kőtemplom építésébe kezdtek, ez a hajlék áll ma is. Azóta több beavatkozás is történt, de a legnagyobb felújítást 2020–21-ben végezték el: a falak teljesen felfrissültek, új villanyhálózat került a templomba, emellett új ajtók és ablakok készültek, és 40 méteres torony is megújult – számolt be a munkálatokról Szigeti Árpád helyi lelkipásztor. A gyülekezet különös hangsúlyt fektetett a vízelvezetésre és megfelelő padló készítésére, hogy a gombásodás és nedvesedés ne okozzon gondot a továbbiakban. A kivitelezést, fából faragott bútordarabokat, díszítőelemeket, énekeskönyvek borítóját helyi és környékbeli hívek vállalták.

A hálaadó istentiszteleten a gyülekezet kórusa szolgált. 📸 Kiss Gábor

A nagyszabású munkálatokat főleg a közel 300 ezer lejnyi anyaországi támogatásból végezték el, de elszármazottak, más gyülekezetek tagjai, Székelybere község önkormányzata és a magyaroroszági kiskinizsi testvértelepülés is a márkodiak mellé állt az ügyben. A helyiek ragaszkodását bizonyítja, hogy a faluból minden család adakozott a templomáért, 30 ezer lejt gyűjtve össze – emelte ki Szigeti Árpád.

Az ünnepi alkalmon Kató Béla püspök a 126. zsoltár alapján hirdette az igét. A régi kalákákat idézte fel, amikor egymásnak segítve építkeztek az emberek. „Ahol így épít az ember, ott közösséget is teremt. Isten azt szeretné, hogy lelki közösség legyünk, és megerősödjenek köztünk a szálak” – hangsúlyozta, majd hozzáfűzte, hogy minket, református keresztyéneket nemcsak a nyelv, a lakhely köt össze, hanem az is eggyé formálhat, hogy élő, hatalmas Istenünk van, aki elfogad és szeret minket – erre kell hogy emlékeztesse a falubelieket a templom, ha nap mint nap elhaladnak mellette. Kató Béla szerint a gyülekezet csak akkor nevezhető hívő közösségnek, ha a reménység naponta áthatja.

A templom kívül-belül teljesen megújult. 📸 Kiss Gábor

Igehirdetés után Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese köszöntötte a gyülekezetet, majd Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes az 1Kor 1,18 verset bízta az egybegyűltekre, rámutatva, hogy minden templomnak lehet muzeális értéke, de valódi célja az, hogy az élet helye legyen, és hétről hétre megteljen.

A köszöntések rendjén Benedekfi Csaba polgármester arról beszélt, hogy az erős hit mellett összefogás, közös munka is szükséges, hogy a gyülekezet kitartson temploma, lelkésze, egyháza mellett – ezt bizonyították a márkodiak, hiszen nap mint nap együtt dolgoztak templomukért. Orosz Márta, Kiskinizs polgármestere a testvértelepülések között 17 éve tartó jó kapcsolatot idézte fel, és úrasztali terítő ajándékozott a gyülekezetnek.

A rengeteg munkáért, kitartásért és önzetlen támogatásokért Marton Szabolcs főgondnok mondott köszönetet az egyházközség nevében. Az ünnepségen a gyülekezet kórusa és a helyi fiatalok szolgáltak.