Nagy erőfeszítések árán teljesen restauráltatta a kolozsvári Házsongárdi temetőben található impozáns Behlen-kriptát a Házsongárd Alapítvány. A síremléknél pénteken, augusztus 19-én tisztelegtek a nagy család és gróf Bethlen Béla előtt a leszármazottak és emlékezők a Kolozsvári Magyar Napok keretében.

Kívül-belül restaurálták az impozáns Bethlen-kriptát. 📸 Kiss Gábor

Kívül-belül rendbe tetette a Házsongárdi temető 1884-beli Bethlen-kriptáját az Erdélyi Református Egyházkerület égisze alatt működő Házsongárd Alapítvány. A magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárság által nyújtott 30 millió forintos támogatásának köszönhetően szakszerű vízelvezetés, szigetelés, tetőcsere, kőrestaurálás történt a családi sírbolton, helyreállították az ajtót, ablakokat, járólapokat helyeztek el, belül pedig restaurálták a kőből faragott családi címereket és a családtagokról készült színes zománcképeket. Az országosan védett műemlék épületbe utoljára 1979-ben gróf Bethlen Bélát temették, aki az egyház gondjaira bízta a kriptát.

Gergely Erzsébet szívén viseli az elhagyott kripták, síremlékek gondozását, több évtizede munkálkodik a Házsongárdi temetőért. 📸 Kiss Gábor

A Házsongárdi temetőben tartott emlékező alkalmon Kató Béla püspök a 2Móz 13,19 verset, az egyiptomi kivonulás és pusztai vándorlás egyik momentumát idézte fel: „József csontjait is magával vitte Mózes, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal!” Felhívta a figyelmet arra, hogy az utódok hűséggel vitték ősatyáik csontjait a több évtizedes, nehéz útra. Kató Béla továbbá felidézte, hogy Erdélyben egykor 23 grófi és 24 bárói család élt, közöttük kiemelkedő volt a Bethlen-család. A pénteki alkalmon különösen Bethlen Bélára emlékeztek, aki a megpróbáltatások ellenére megtalálta az életben a szépséget és biztatót. A továbbiakban a család leszármazottai, Szilágyi Péter államtitkár, valamint Grezsa Csaba főkonzul helyezte el az emlékezés koszorúját, a család részéről pedig Bethlen Farkas és Aczél Ferenc, Bethlen Béla unokái szóltak az egybegyűltekhez. Gergely Erzsébet, az alapítvány vezetője köszönetet mondott a nagylelkű támogatásért és a tervezők, kivitelezők munkájáért.

Kató Béla püspök a meghurcolt erdélyi arisztokrácia sorsát idézte fel emlékező beszédében. 📸 Kiss Gábor

A temetőben lezajlott alkalom előtt Ember az embertelen időkben: Gróf Bethlen Béla (1888–1979) címmel a Vallásszabadság Házában tartott előadást dr. Murádin János Kristóf történész, egyetemi oktató. Az erdélyi magyar politikum egyik legfontosabb személyiségének nevezte Bethlen Bélát, aki hihetetlenül sokat tett az erdélyi magyarság összetartásáért kortársai, Bánffy Miklós, Teleki Béla és Bethlen György mellett. Bethlen Béláról keveset tudunk, mivel sosem magát helyezte előtérbe, a háttérbe húzódva tett a magyarságért. Egész életében élt benne a nemes értelemben vett népszolgálat gondolata.

Bethlen Béla édesapja bethleni gróf Bethlen Bálint, Torda-Aranyos vármegye főispánja, édesanyja uzoni gróf Béldi Berta volt. Fiatalon Pozsonyban és Berlinben tanult, Kolozsváron jogi doktori oklevelet szerzett, emellett agrártudományi szakot is végzett. Bécsben teljesített katonai szolgálatot, majd hazatért Erdélybe. 1914-ben, a világháború kitörésekor azonnal jelentkezett, és hadnagyi rangban teljesített frontszolgálatot. A négyéves háborút egy géppuskás szakasz élén harcolta végig, és sebesülés, fogságba esés nélkül élte túl. Bár többször dönthetett volna magyarországi vagy nyugati letelepedés mellett, természetes volt számára, hogy itthon kell lenni, és részt venni a magyarság önszerveződésében. Az ingatag helyzet ellenére fenntartás nélkül tért haza az ellenséges közegbe.

Gróf Bethlen Béla életét dr. Murádin János Kristóf történész mutatta be a temetőbe való kivonulás előtt. 📸 Kiss Gábor

Hazatérése után fél évvel feleségül vette gönczruszkai gróf Kornis Klárát, akivel élete végéig szoros kapcsolatban maradtak, támogatták egymást – ez is a titka annak, hogy nem lehetett megtörni, biztos háttere volt otthon. Négy lányuk született. Bethlenben nem a nagy kastélyban, hanem a kisebb, otthonosabb udvarházban telepedtek le, és a gróf belevetette magát a közszolgálatba: a kolozsvári városi törvényhozási bizottságban tiszteletbeli szolgabíró, a Széki Református Egyházmegyében főgondnok volt, az Erdélyi Református Egyházkerületnél pedig igazgatótanácsi tag. Közben a régi arisztokraták 19. századi életét élte, vadászott, lovagolt, vezette gazdaságát.

A román állam meglepő erővel csapott le a magyar nemességre, az 1921-es földreform Bethlenéket is megfosztotta földjeik nagy részétől. A maradék ezer hold azonban elég volt arra, hogy a gróf előre lépjen, példát mutasson. Ugyanazt vallotta, mint kortársa, Teleki Béla: „ha azt akarjuk, hogy a közösség megmaradjon, erőssé, önellátóvá kell tenni”. Megválasztották az Erdélyi Gazdasági Egylet vezetőjének, a Szentbenedeki Elektromosművek Rt. vezetőjének, és Erdélyi Bank igazgatósági tagja lett.

Alapos munkával restaurálták a kriptán levő kődíszeket, címereket is. 📸 Kiss Gábor

Amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, Désen és Kolozsváron részt vett a magyar bevonulás ünnepségén, emiatt később sok meghurcoltatás érte. A visszatért Észak-Erdély 12 vármegyéjéből négyben már akkor román többség volt, egyben viszonylagos, hétben pedig abszolút magyar többség. 1940–44 között a román többségű régiókat, Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék vezetését bízták rá egy olyan időszakban, amikor a legnagyobb volt a feszültség a román és magyar állam között. „Csodálatos látni azt, hogy még a Securitate is elismerte később, hogy a tevékenysége humánus volt” – tette hozzá Murádin János. Bethlen a zsidóüldözés idején a gestapóval is szembeszállt, mély, humánus, testvéri együttműködésre építő gondolkodás jellemezte, a transzilvanizmusban többletet látott román és magyar oldalról egyaránt. Nézetei miatt Budapesten sem kedvelték.

A kripta egyik belső falán a családtagokról készült színes zománcképek láthatók. 📸 Kiss Gábor

Bethlen Béla a magyarok és románok körében egyaránt közmegbecsülésnek örvendett. Munka, magatartás, emberség számítottak neki. Tudatában volt felelősségének, átélte azt, hogy az akkori Magyarország legkényesebb pontján van, és igyekezett megoldásokat találni. Autóbuszos főispánnak nevezték, mert naponta busszal járt Dés és Beszterce között. Iskolák, községházák, közutak, vasútvonalak építése kötődik tevékenységéhez, elérte azt, amiért odaállították, eredményes munkát végzett. Az 1944-es német megszálláskor tiltakozásképp lemondott hivataláról. „Idegen fegyverek árnyékában nem vagyok hajlandó az ország szuverenitásának paródiájában részt vállalni” – írta visszaemlékezésében. A pozíciót tehát kötelességből vállalta, nem hatalomvágyból, és csupán arra használta, hogy a társadalmat segítse. Megszervezte az ukrajnai németek és erdélyi szászok menekülését. A németek Berlinig juttatták a nevét nemkívánatos személyként, de nem riadt vissza a szembenállástól, éreztette azt, hogy nem akar részt venni az általuk okozott szörnyűségben.

Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a támogató magyar kormányt képviselte az eseményen. 📸 Kiss Gábor

1944-ben Észak-Erdély polgári kormánybiztosává nevezték ki, és újra kötelességből, kényszerű helyzet miatt vállalta a feladatot. Mindent megtett a polgári lakosság védelméért, sikeresen megmentette a tervezett deportálástól a tordai zsidókat, kiengedte a bebörtönzött politikai foglyokat, és megpróbálta menteni a városok közüzemeit, gyárakat, ipari vállalatait. Egyik legnagyobb eredménye, hogy Kolozsvárt nem érték el a front szörnyűségei. Mindeközben az oktatásról sem feledkezett meg: háromhavi fenntartási költséggel, 2 millió pengővel támogatta a Ferenc József Tudományegyetemet.

Bethlen Farkas, Verőce polgármestere nagyapjára, Bethlen Bélára emlékezett, akivel hét évig élt Kolozsváron. 📸 Kiss Gábor

Ezután menekülések, letartóztatások, vallatások, börtön következett, mégis újra vállalta a hazatérést. 1945 márciusában a maradék földjeit és kastélyát, bethleni birtokait is elvették. A Bethlen család sírboltját feltörték, kifosztották. Hontalanná válva került Kolozsvárra, a Farkas utca 8. szám alatt húzta meg magát családjával. 1946-ban koholt vádakkal, kirakatperrel öt év börtönbüntetést, vagyonelkobzást mondtak ki, a nagyenyedi börtönben töltött évek alatt azonban még a börtönőrök is megkedvelték, tisztelték. 1952 tavaszán, szabadulásakor Budapestre mehetett volna, de újra Erdély mellett döntött, ezért további 36 hónapra börtönbe került, de elviselte és kiállta a próbát. 1954-től a Farkas utcai lakásában egy szoba jutott a családnak saját konyha és fürdő nélkül. Húsz évig folyamatosan figyelte a Securitate, féltek tőle. Rakodó, gyári segédmunkás, raktáros volt 75 évesen, de a nemesi tartás megmaradt benne. 1959-ben rehabilitálta a kommunista hatalom, 1964-től nyugdíjat is kapott. Emlékiratait többször is elkobozták, de végül sikerült kijuttatnia Budapestre.

Dr. Murádin János Kristóf szerint többet érdemelne Bethlen Béla emlékezete. 📸 Kiss Gábor

1979. november 6-án, 92 évesen hunyt el. A temetést nem szervezhették meg, ezért is volt nagy jelentősége annak, hogy a felújított kripta mellett rá emlékezhettek. Halotti címere a Farkas utcai templomban látható, de sokkal többet érdemelne az emlékezete – zárta előadását Murádin János Kristóf. Gróf Bethlen Béla emlékiratainak teljes kiadása 1919-ben Visszaemlékezéseim címmel jelent meg, az érdeklődőknek ezt ajánlott elolvasni, figyelembe véve, hogy korábban csonka kötetben a feljegyzéseknek csupán töredéke látott napvilágot.