Több mint húszévi munkáért adtak hálát Magyarfenesen
A templom külső és belső megújításáért, valamint a környező ingatlanok építéséért és megújításáért tartottak hálaünnepet Magyarfenesen szombaton, július 16-án. A gyülekezet a járvány miatt nem ünnepelhette meg eddig temploma építésének 200. évfordulóját, de nem mondtak le a hálaadásról, így kissé megkésve bár, de együtt ünnepelt a közösség.
Az alkalmon Kató Béla püspök hirdette az igét a Zsolt 118,22–23 versek alapján: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” Az igehirdetés során a szegletkő jelentőségét és szimbolikáját emelte ki a püspök. Felhívta a figyelmet arra, hogy széteső világunknak szegletkőre lenne szüksége, hiszen népek, közösségek, családok szétbomlása jelzi, hogy baj van a sarokkővel. A változó világban azonban van egy állandó, stabil szegletkő. „Nálunk helyén van-e ez a szegletkő? Felismerjük-e Jézus Krisztusban ezt a követ, és merjük-e méltó helyre állítani?” – hangzottak a kérdések. Kató Béla elmondta, csak Jézus tudja összetartani ezt a széthulló világot: „Ha beépítettük életünkbe az Istentől kapott szegletkövet, Jézust, megtapasztaljuk, hogy ő megtart bennünket.” A magyarfenesi gyülekezet pedig azért tud örvendezni, mert az Úr által rendelt alapon áll.
A továbbiakban dr. Bibza Gábor esperes a Kolozsvári Református Egyházmegye nevében köszöntötte a gyülekezetet és a meghívottakat. „Amikor egy gyülekezet kétszáz éves templomára tekint és a húszévnyi munkára, amely szorgalmas igyekezettel, szépítéssel, templomfelújítással, gyülekezeti ház építésével, parókiajavítással telt el, akkor ez igazi ünneppé válik az egész közösség számára” – mondta el az esperes, hangsúlyozva, hogy az élni akaró közösség tesz is templomáért, épületeiért. Ez látszik meg a megmetszett rózsáktól a rendezett kockaköveken át az ünnepi öltözetekig.
Lengyel István lelkipásztor a 127. zsoltár szavait idézve köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertette az elmúlt évtizedek munkálatait. 2000 óta szolgál a gyülekezetben, már megválasztásakor felmerült, hogy szükség lenne egy imateremre. Kiderült, hogy az óvoda épülete 1952-ig az egyházközségé volt, amit csak használatra adtak át az államnak, így visszaperelhették. A falubeliek adományaiból pontosan a perköltség összege gyűlt össze. A restitúciós folyamatban segített a helyi önkormányzat is. 2001-ben kutat ástak, 2002–2004 között előtanulmányokat végeztek, és elkészültek az új épület tervei. Közben kicserélték a padokat és a templom padlóját. 2005–2008 között elkészült a gyülekezeti ház.
2006-ban garázst építettek, 2008-ban lakhatatlanná vált az 1883-beli parókia, a következő években ezt újították fel. 2013-ban vették újra használatba a 130 éves parókiát. Eközben az óvoda épületét, a temető és a parókia kerítését is rendbe tették. 2014-ben a templom tornya következett, teljesen kicserélték a torony faanyagát és kupoláját. 2015-ben villanyhálózatot cseréltek, újrafedték a templomhajót, következő évben a templombelsőt javították (utoljára 1987-ben történt belső festés). 2017-ben a külső falakat javították, új ablakok kerültek a toronyra, 2018–19-ben teljesen megújult az orgona a magyar állam támogatásával, ezután automatizálták a harangokat, és kiépítették a templomhoz vezető utat.
2020-ban a templom két portikusát és a parókia bejáratát burkolták kővel, majd a nőszövetségi tagok és a presbiterek rózsatövekkel és levendulával szépítették a templomkertet. Az asszonyok kültéri padokat adományoztak, kalotaszegi kézimunkákat készíttettek, majd 2022-ra az óvoda, a gyülekezeti otthon és a templomkapu is felfrissült. Mindezek mellett még számos munkát végeztek, „de abban biztosak lehetünk, hogy nem lehetett volna ennyit építkezni, ha az Úr nem építette volna a házat” – mondta el Lengyel István, aki háláját fejezte ki az elmúlt 22 évért, a szerető és segítő szívekért.
Az ünnepségen a gyülekezet kórusa szolgált Fábián Apolka vezényletével.