A Református Diákotthon Alapítvány végzős diákjait - a vírushelyzet miatt két év kényszerű kihagyás után immár ismét - a régi megszokott rendben tudták elbúcsúztatni társaik.

Az előző két évben sajnálatos módon csak a virtuális térben, vagy csak nagyon szűk körben búcsúztak a végzősök, de az idén  június 2-án a régi hagyományok szerint búcsúzott el 11 végzős diák. A végzős diákoknak díszsorfalat álló alsósok, ünnepi módon vezették fel az ünnepelteket. Az ünnepséget Szatmári Szilárd a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye főjegyzőjének áhítata nyitotta meg. A Lukács 17:20-21 alapján arra figyelmeztette a végzős diákokat, hogy kilépve a nagybetűs életbe, soha ne feledjék el, az Isten országa mindig bennük van, ez a lelkület kísérje őket további útjukon. Az áhítatot követően Kabai Péter ifjúsági elnök köszöntőjében felelevenítette azt a négy éves utat, amit a most búcsúzók megtettek mióta 9. osztályosként beköltöztek a Református Diákotthon falai közé. Egy bölcs mondás szerint: ”A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az az út, amelyen odaérsz”. Bár most ez az út a végéhez közeledik, köszönetet mondott a közösen eltöltött időért, valamint a sok száz közös emlékért.

Márton Zsanett énekét követően, Bencze Attila Aranyosi Ervin: Útravaló című versével köszöntötte a végzősöket. Ezt követően egy vetített képes bemutató következett, amelyben az elmúlt négy esztendő eseményei, közös emlékei jelentek meg, és közben minden végzős diákot külön-külön egy alsós szobatárs köszöntött. A nevelők képviseletében Zsombori Zoltán lelki útravalója hangzott el, melyben figyelmeztette a diákokat, hogy a világba kilépve ezer veszély leselkedhet rájuk, de a nevelők által elvégzett munka megfelelő vértezet lehet számukra. Bokor Petra és Huszár Levente zenei szolgálata után, Kelemen Delinke a Ballagásodra című verset szavalta el.

Juhász Ábel igazgató a Prédikátor könyve 12 rész 1 versével köszöntötte a végzősöket. Elmondat, hogy a Diákotthon mindig is többet akart adni, több akart lenni, mint egy egyszerű bentlakás, ahogy a nevében benne is van otthonná kívánt válni. „A Református Diákotthonban nemcsak a tanítási órák ismereteivel igyekeztünk formálni titeket. A mi nevelésünk ennél távlatosabban kell, hogy felkészítsen, és ha sikerült kialakítani bennetek a keresztyén értékrendet, amely tudja mi a jó és mi a rossz, ha majd évek múlva, túl az iskola tér- és időbeli határain, biztosan tudjátok a jót választani, az lesz a kifogyhatatlan lelki tartalék.”. Köszöntő beszédében nemcsak a végzősökhöz szólt, hanem azokhoz is, akik ősszel vissza térnek a Diákotthonba, majd a következőkkel zárta gondolatait: „Isten gazdag áldása legyen rajtatok a vakáció pihenésében, a vizsgák izgalmában, és a jövendő minden pillanatában.” Kántor Csaba a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye nyugalmazott esperese a kuratórium nevében az Ézsaiás próféta könyve 58 rész 2 versét idézve: „Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kívánják útjaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kívánják.” köszöntötte a ballagókat, majd a 25. Zsoltár 4 versét idézve: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.” kérte a diákokat hogy mindig megőrizzék az Úr útját.

Ezt követően sor került a diákság, a nevelők és az intézményi ajándékok átadására, majd a végzősök a tablójukat adták át az Intézmény részére. Immár hagyománnyá vált, hogy a végzős diákok közül kettőt külön (egy emléklappal és pénzjutalommal is járó) díjban is részesít az Református Diákotthon. A „Lakatos Károly” díjat illetve a „Jákó János” díjat olyan végzős diák kaphatja meg, aki az elmúlt négy évben nem csupán kiváló tanulmányi eredményekkel büszkélkedhet, de a közösség építésében, szervezésében aktívan kivette a részét, valamint erkölcsös életvitelével a diákság számára követendő példává vált. A 2022-es esztendő „Jákó János” díját Madarász Mónika, „Lakatos Károly” díjat Bencze Szilárd vehette át. Az ünnepség a Református Diákotthon közösségének közös énekével zárult.