Először kapott egész alakos szobrot Erdélyben Kós Károly építész, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori főgondnoka. A bronzszobor – dr. Farkas Ádám, a Magyar Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotása – az építész által tervezett kolozsvári Kakasos templom előtt Kós Károlyt ülő testhelyzetben ábrázolja, saját faragású karosszékében, egyik kezében az emblematikus kolozsvári templom alaprajzának tekercsét tartja, másik kezével felfele, a templomtoronyra mutat.

Hálaadó istentisztelettel köszönte meg Istennek a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség, hogy régi álmuk teljesült 2022. június 3-án: leleplezhették Kós Károlynak, templomuk tervezőjének, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori főgondnokának első egész alakos erdélyi szobrát. Az istentiszteleten dr. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese hirdette az igét.

A szoboravatást megelőző hálaadó istentiszteleten dr. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

Kerékgyártó Zsolt, a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntőjében hangsúlyozta, hogy elsősorban Istennek hálásak, hogy a terv kivitelezése során a gyülekezet mellett állt. Beszédében Kántor Lajos irodalomtörténészt idézte, aki szerint a „népének elkötelezett értelmiségi, erdélyi szobrát róla (Kós Károlyról – szerk. megj.) lehet megmintázni. A kilencvenen túl is huncutul nyugtalan arca, melyet, akik ismerték, örökre magukkal hordják, és tréfásan komoly, figyelmeztető ujja valahogy ellent nem mondana bármilyen szobor merevségének.” A lelkipásztor szerint a saját arcot is eltakaró, magasba lendülő kar, Istenre mutató ujj ma már lehet, hogy nem divatos, mi ugyanakkor a kiáltó szavunkkal valljuk, hogy csak így lehet önmagunk kényelméről is, néha vágyairól is és terveiről is lemondva mutatni a magasba, és kimondani: egyedül Istené a dicsőség.

Kerékgyártó Zsolt lelkipásztor: csak Istenre mutató ujjal lehet kimondani, hogy egyedül Istené a dicsőség.📸 Kiss Gábor

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja hangsúlyozta, érdemes arról beszélni, hogy miként tudjuk elevenné tenni egy olyan férfi alakját, akit joggal tarthat példaképnek az utókor, aki 1919-ben azért nem fogadta el az Iparművészeti Főiskola tanári állását, mert tudta, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rá, mint Budapesten, és itthon maradt. A Kiáltó szó művét idézve azt kívánta, hogy templomba menet vagy onnan jövet, a hétköznapokban is Kós Károlyt, az ő személyiségét eleven mivoltában őrizzük meg, amiben segít ez a szobor is.

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja Kós Károly iránymutató tevékenységét idézte fel. 📸 Kiss Gábor

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében kijelentette: nincs nagyobb tanítómestere életünknek, mint Kós Károly, aki megmutatta a Trianon utáni szétszakított magyarságnak a helyes cselekvési irányt. A püspök a trianoni döntés következményeit felelevenítve elmondta, hogy Jeruzsálem pusztulása nem volt tragikusabb, mint a szétszakított területeken maradottak sorsa.

Kató Béla püspök: Kós Károly az általa megtervezett és megépített épületekkel evangéliumot hirdetett. 📸 Kiss Gábor

„Minden elveszett, megszűnt minden gazdasági, kulturális, politikai szervezet. Idegen kézbe kerültek az iskolák, a civil intézmények, és csak egyetlen egy dolog maradt meg, az egyház. A papok ekkor váltak igazán lelkipásztorokká, és egyszerre igazán mind feléledtek. A lenézett paraszt testvérré vált, a kurátor, a presbiter pedig munkatársa lett a lelkésznek. És alig telt el tíz év, az összeomlás után közadakozásból majdnem minden faluban felépült a felekezeti iskola. A lelkipásztorok vasárnap a templomban tanítottak, a hétköznapokban pedig szervezték a különböző mozgalmakat, szövetségeket és másokat, de jelen voltak az élet minden területén. Magyarnak lenni ekkor vált igazán felelős méltósággá” – mondta Kató Béla, hangsúlyozva, hogy mindez nem jöhetett volna létre, ha Isten nem ad olyan felelős vezetőket, gondolkodókat, akik felrázták a csüggedt, letargiába süllyedt népet. Ennek az egyik legmarkánsabb képviselője épp Kós Károly volt, akinek a felsővárosi gyülekezet szobrot állított, aki az általa megtervezett és megépített épületekkel evangéliumot hirdetett.

„Kós Károly kiáltó szavát ma is halljuk. Építenünk kell, fogunk hát építeni új, erős várakat a régi Istennek, az egynek, az igazságosnak, az erős Istennek. Építenünk kell, ez a Kós Károlyi üzenet a nemzeti összetartozás napján, és erre figyelmeztet bennünket a templom előtt üldögélő és ujját felmutató szobra” – zárta beszédét a püspök.

A szobor dr. Farkas Ádám, a Magyar Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotása. 📸 Kiss Gábor

A hálaadó istentiszteleten és az azt követő ünnepségen közreműködött a Magyarlónai Református Egyházközség Imreh Sándor Vegyeskara Máté Hajnalka Magda énekvezér vezénylésével és a Makói Ifjúsági Fúvózenekar V. Csikota József vezényletével.