Ismét impozáns tornya van 76 év után a nagyernyei református templomnak. Az épületet elmúlt négy évben teljesen felújították a magyar kormány Erdélyi Református Egyházkerület által nyújtott támogatásából. A gyülekezet vasárnap, május 29-én tartott hálaadó istentiszteletet.

Kívül-belül felújították a templomot, és rendbe rakták udvarát is. 📸 Kiss Gábor

Újra a magasba irányítja a tekintetet a nagyernyei templom négy fiatornyos temploma. Az 1946-ban összeomlott torony helyreállításának álma generációkon át megmaradt a közösségben, 2018-tól pedig lehetőségük adódott valóra váltani ezt a vágyat. Az új épületrészben kis egyházközségi múzeum és gyermekmegőrző is helyet kapott. A nagy építkezés mellett megújult a tetőszerkezet, külső és belső javítás történt, újjáépült a portikus, rendbe tették az udvart, elkészült a kőtámfal, térkövezés, az új kerítés és székelykapu. A nagyszabású építkezés emlékére díszes kőtáblát állított a gyülekezet.

A hálaadó ünnepségen Kató Béla püspök hirdette az igét a Lk 14,28–33 alapján. Felidézte a nagyernyei gyülekezet történetében látható kitartást és ragaszkodást: évszázadokon át harc folyt a templomért felekezeti háborúskodások, a fennálló hatalom vagy a természet rombolása ellen, az elődök azonban úgy gondolták, a hajléknak állnia kell, áldozatot hoztak, Isten áldása pedig velük volt – ennek tudható be, hogy ma is áll a templom. A torony a háború után, 1946-ban omlott össze. Szárazság, szegénység, nehéz év volt, amelyet a kommunizmus felemelkedésének időszaka követett. Ekkor sokan úgy vélték, Isten és templom nélkül is élhetnek, a nagyernyeiek azonban meglátták, hogy szükség van a templomra a megmaradáshoz. És bár csak magukra számíthattak, sikerült a csonka templomot helyreállítaniuk. Három generáció nőtt fel úgy, hogy nem is láthatta a régi tornyot, de ma újra hirdeti egy élő közösség hitét, kitartását.

A gyülekezet vasárnap, május 29-én tartott hálaadó istentiszteletet. 📸 Kiss Gábor

Az igehirdetést követően Jakab István maros-mezőségi esperes köszöntötte a gyülekezetet és vendégeket. Visszaemlékezett, hogy a gyülekezetnek mindig nagy álma volt visszaépíteni a régi tornyot, most pedig megtörténhetett a csoda: újra áll a torony, a gyülekezet pedig beleépítette a hitét, szeretetét is.

Szász Attila helyi lelkipásztor a Zsolt 84,5–6 verseket idézte: „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.” A lelkipásztor felolvasta az eredeti beszámolót a templom összedőléséről, amikor a háború után elszegényedve, megfogyatkozva nem tehetett sokat a gyülekezet. A toronyépítés vágya azonban tovább öröklődött a generációkon át, és végül beteljesült a nagy álom. A torony Máté Krisztina és Barna Attila tervei alapján, a magyar kormány, az Erdélyi Református Egyházkerület, a helyi önkormányzat és a gyülekezet támogatásával készült el.

A hálaadó ünnepségen Kató Béla püspök hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

Nemes Gyula, az egyházközség főgondnoka Dávid király 1Krón 22,5 versben szereplő szavaival köszöntötte az ünneplőket: „az Úrnak pedig olyan házat kell építeni, hogy hírneve és ékessége mindent fölülmúljon az egész földön.” A továbbiakban Jánosi Ferenc polgármester elmondta: „A keresztyén hit nem búvóhely, ahova elrejtőzhetünk a mindennapok problémái elől, hanem pajzs, amellyel felvértezve felvehetjük a harcot akár az ördöggel szemben is.” Vass Levente, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára köszönetet mondott a gyülekezetnek, az egyházi és világi elöljáróknak, hogy kitartottak a toronyépítés és templomújítás mellett, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a hajlékot a szegények, elesettek támogatására kell fordítani a jövőben.

Kicsik és nagyok együtt énekeltek az ünnepi műsoron. 📸 Kiss Gábor

Az anyaország képviseletében Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője köszöntőjében elmondta: „ameddig él a közösség, és ameddig erős a hit, addig újra meg újra megmutatja, hogy képes a jövőnek építeni.” A megújult templomok az egész erdélyi magyar közösség megújulását is jelentik, hiszen ameddig Isten házát és gyermekeink iskoláit építjük, egyben közösségeinket is megerősítjük – hangzott el. Ugyanez fordítva is igaz: ameddig közösségünk teheti, építeni fogja a templomokat és iskolákat. Így fonódik egybe a közösség a hittel és a jövőbe vetett bizalommal.

Az alkalmat a gyülekezet kórusa, a gyerekek és fiatalok, a gyülekezet együttese, valamint a falu férfikarának ünnepi műsora gazdagította, majd szeretetvendégségen vehettek részt az egybegyűltek.