Csendesnapokkal zárták az első félévet és hangolódtak a következőre a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben február 11–12-én. Az esemény ősi hagyománynak számít az intézményben, az igei táplálék mellett vendég előadók boncolgatják a diákok által kiválasztott, őket leginkább foglalkoztató témákat.

Az esemény áhítattal indult: az intézet ifjúsági lelkipásztora, Sógor Árpád hirdette az igét, az Úr szolgálatában álló ember szerepét, jellemét taglalva. Legyen jelmondatunk, hogy szolgálunk és élünk – biztatta a díszteremben összegyűlt hallgatókat.

Az eseményre a díszteremben gyűltek össze a hallgatók. 📸 Kiss Gábor

Szőnyi Levente szilágynagyfalui lelkipásztor Konfirmáció tegnap, ma és holnap című előadásában rámutatott: a konfirmációval kapcsolatban ma is rengeteg kérdés merül fel, bár nem sokat változott, évszázados hagyományokat tartunk életben. A konfirmáció sikere az utóhatással mérhető: a fiatalok gyülekezetben maradása, ifis csoportokban való megjelenése, hányan lesznek hitvalló ifjak? A lelkipásztor felvázolta a Heidelbergi Káté használatának múltját. Már 1566-ban megérkezett Erdélybe, Kolozsváron nyomtatták ki latinul. 1577-ben Huszár Dávid fordította le magyarra, majd Szenczi Molnár Albert újabb fordítást készített. 1619-től kezdték szorgalmazni a használatát, 1646-ban a szatmárnémeti zsinaton fogadták el hivatalos hitvallási iratként. Fontos szerepe volt az iskolai és gyülekezeti katekézisben, magyarázatok készültek hozzá, és az 53. Geleji-kánon kötelezővé tette a tanítását, de formai és tartalmi követelmények nélkül. Az 1710-es zsinaton határozat született, hogy csak az tölthet be lelkészi állást, aki a Heidelbergi Káté anyagából levizsgázik.

Szőnyi Levente szilágynagyfalui lelkipásztor a konfirmációról tartott előadást. 📸 Kiss Gábor

Később konfirmációhoz kötötték a házasságot is. A katekizáció célja nem egy szép virágvasárnapi konfirmáció volt, hanem az úrvacsoravételre és a későbbi házasságra való felkészülés. Azonban 1781-ig nem kötötték a konfirmációt a ma ismert ünnepi istentiszteleti formához. „Szent keresztségre való emlékezetetés” néven is emlegették. 1806-ban készült egy új konfirmációi rendtartás, lassan kialakult a ma ismert rend. A Heidelbergi Káté konfirmációi használatát csak a 20. század elején vezették be. Az irat akkori fordítása egy évszázadon át kitartott, míg 2009-ben a Magyar Református Egyház Konventje kimondta, hogy új, egységes kátéra van szükség, amely 2013-ra készült el.

Bibliaórákon, előadásokon lehetnek együtt a diákok és tanáron ezen a két napon. 📸 Kiss Gábor

Szőnyi Levente felhívta a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy ma a gyerekek közül sokan vizsgaként tekintenek a konfirmációra, esetleg szép hagyományként, amelyen át kell esni, és ajándékokat, pénzt kapnak érte. A diákok körében általános probléma a memorizálás háttérbe szorulása, egyre nehezebb a káté anyagának, a konfirmáció lényegének megértetése. A lelkipásztorok néha kínlódásnak, sok szervezéssel járó munkának látják, majd csalódnak abban, hogy konfirmáció után eltűnnek az ifjak a gyülekezetből. A jövőben elengedhetetlenné válik a fiatalok változó természetéhez való alkalmazkodás, a tanítás módjainak áttekintése, frissítése.

Az alkalmat Kató Béla püspök igehirdetése zárta a Gal 1,10 alapján. Felsorolta, milyen sokféleképpen nevezték és nevezik a lelkipásztorokat, ma még a gyülekezetvezető megnevezés is elterjedt, de az ige arra tanít, hogy leginkább szolgának kellene nevezniük, látniuk magukat. „A szolga valakihez és valakinek tartozik. Ez különböztet meg másoktól: ezt vállalva fontos lépést teszünk, hiszen a szolga nem teljesen úgy él és cselekszik, ahogy akar. Beletartozunk egy rendbe, valakinek mindig el kell számolni” – mondta el a püspök, rámutatva, hogy Pál apostol is arra biztatja levelének címzetteit, hogy elsősorban Istenhez tartoznak, előtte kell elszámolniuk.

Az esemény első napját Kató Béla püspök áhítata zárta. 📸 Kiss Gábor

Az esemény második napja bibliaórával indult az 1Kir 19,1–8 és Luk 5,17–26 alapján, majd Bogdán Szabolcs szilágykrasznai lelkipásztor-esperes tartott előadást A lelkipásztori élet mélységei és az abból kivezető utak címmel. A délután folyamán Makkai Péter református lelkipásztor, munkaügyi és szociális védelmi államtitkár beszélt az intézményes diakónia és egyház korlátairól és lehetőségeiről. A csendesnapokat Boldizsár Beáta evangélikus-lutheránus püspöki titkár áhítata zárta.