Gy. Szabó Béla grafikus, fametsző művész alkotásai díszítik ezentúl a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség gyülekezeti termét. A 22 darabos gyűjteményt Ferenczy Miklós nyugalmazott lelkipásztor, a művész hagyatékának őrzője adományozta a gyülekezetnek.

Miért nem mászik a fiatalember fára? – kérdezte Gy. Szabó Bélától Kós Károly 1932 decemberében, miután meglátta a művész pasztellrajzait. Ez indította fametszetek készítésére a gyulafehérvári származású, de végül kolozsvárivá vált Gy. Szabó Bélát. Ezért is különös jelentőségű, hogy éppen a Kakasos templom gyülekezetéhez került a grafikus gyűjteménye, amelyet október 10-én, a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében adott át nyilvánosan Ferenczy Miklós Kerékgyártó Zsolt felsővárosi lelkipásztornak.

A Kakasos templomban különeges volt a vasárnap délelőtti istentisztelet. 📷 Berekméri Gabriella

A gyülekezeti teremben kiállított munkák között 13 fametszet, három pasztell és hat szénrajz van, többségük kolozsvári és a város környéki tájakat ábrázol, de Kína és az osztrák gleccserek világa is látható. Egyik kiemelkedő alkotáson vízparton levő pelikánok vonzzák a tekintetet, és egy különösen kedves képen egy kislány, Zsuzsi és a gerle szerepel.

Gy. Szabó Béla halála óta ez a 140. kiállítás a munkáiból határon innen és túl, és az egyik legnagyobb magánjellegű gyűjtemény – mondta el Ferenczy Miklós, aki kisgyerek kora óta ismerte a művészt, így nemcsak örzője, hanem gondozója is akar lenni a hagyatéknak. „Gy. Szabó vallotta: a művész igazi boldogsága, hogy az embereknek szánja munkáit – ezt a figyelmeztetését tettem magamévá” – fűzte hozzá a lelkipásztor. Eddig több mint 600 munkát adományozott a Ferenczy család múzeumoknak, intézményeknek, és ez az első eset, hogy egy gyülekezet ekkora gyűjteményt kap. A képek keretezését az egyházközség presbitériuma tette lehetővé.

Ferenczy Miklós volt Pata utcai lelkipásztor hirdette az igét. 📷 Berekméri Gabriella

Az istentiszteleten Ferenczy Miklós hirdette az igét az 1Thessz 5,17–18 alapján. A nyugalmazott lelkipásztor több kérdést is felvetett: szoktunk imádkozni a feszültségek Isten szeretetében való feloldódásáért, a természetesnek vett mindennapi kenyérért és mindennapi igéért, ellenségeinkért, az istentiszteletért? Imádkozunk-e eleget azért, hogy az áldott orvos gyógyítást adjon a betegséggel teli világnak? Mindezek mellett annyi mindenért lehetne vagy kellene imádkoznunk, de sokszor kimarad a napjainkból, főleg a hétköznapokból. És aki azt mondja, nincs időm, gondol-e arra, mi lenne, ha Isten is így válaszolna: nincs ideje? A lelkipásztor a Heidelbergi Káté tanítását idézte fel, miszerint szívből, és nem színlelve kell imádkoznunk.

A gyűjteményt Kerékgyártó Zsolt felsővárosi lelkipásztor vette át. 📷 Berekméri Gabriella

Az ige figyelmeztetését Isten üzeneteként kell elfogadnunk. Az Atya jól tudja, mire van szükségünk, és többet ad, mint amit megérdemelnénk. Ugyanakkor elvárja, hogy az imádságban felismerjük: rá van szükségünk. Ahogyan a betegnek nemcsak gyógyulásra, hanem gyógyítóra is szüksége van, a magányosnak nemcsak látogatóra, hanem hogy valaki felkarolja, a gyermeknek pedig nemcsak szülőre, aki ellátja mindennel, hanem szeretetre – mutatott rá Ferenczy Miklós, majd hozzátette: „Életed olyan imádsággá legyen, amelyben nemcsak kérsz, hanem hálát adsz mindenért.” Az istentiszteletet követően a jelenlevők átvonultak a gyülekezeti terembe, ahol megtekintették a kiállított munkákat.

A kislány és a gerle képe különösen vonzotta a tekintetet. 📷 Berekméri Gabriella

Gy. Szabó Béla 1905-ben született Gyulafehérváron, ott is nőtt fel. A gimnáziumban Reithofer Jenő volt a rajztanára, aki nemcsak a természet szeretetére, hanem az igényességre is megtanította tanítványait. Gy. Szabó 1923–27 között gépészmérnöknek tanult a budapesti Műegyetemen. Bár érezte, hogy a képzőművészetben a helye, szüleire való tekintettel befejezte mérnöki tanulmányait, azzal párhuzamosan pedig rajztudását is fejlesztette. Hazatérése után mérnöki munkát végzett, majd miután munkanélkülivé vált, teljesen a festésnek, rajzolásnak szentelte idejét. Egy kolozsvári kiállításán találkozott Kós Károllyal, és hatására vágott bele a fametszésbe.

Gy. Szabó Béla a régi Kolozsvár képét örökítette meg a város szereplőivel együtt. 📷 Berekméri Gabriella

Első sorozatai között a Liber miserorum (Szegények könyve) címen 50 fametszetben ábrázolja az elesettek világát. A 30-as évek végén Magyarországon, Görögországban, Dalmáciában, Bulgáriában is megfordult, és megörökítette utazásait. Több fény, világosság jellemzi az akkori derűs munkáit. Később Kínába, Mexikóba, Kolumbiába és Németországba is ellátogatott. Mindig fontos volt számára a fény ábrázolása, a víz csillanása, az emberek ábrázata. 1965-ben 20 képpel ábrázolta Dante Isteni színjátékát, majd az élete végéhez közeledve, 1977–78-ban 22 fametszetben ábrázolja a Jelenések könyvéről alkotott sajátos látomásait. Életében mintegy 250 kiállításon jelentek meg munkái. 1985-ben hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik.

Gy. Szabó Béla további művei megtekinthetők a Bolyai utca 7. szám alatti műtermében is.