2021. szeptember 18-19. között ünnepeltük a Kolozsvár-Kerekdombi Református Egyházközségben a gyülekezet önállósodásának 60., a templom építésének 40. évfordulóját, illetve ezen két napos ünnepség keretében adtunk hálát a négy évtizednyi vegyeskari énekszolgálat áldásaiért, a tizenöt éve alapított Crescendo kórus működéséért.

A járványügyi helyzet miatt 2020. évről idénre halasztott hálaadó ünnepség első napján a Bogártelkén levő Filemon gyülekezeti ház udvarán gyűltünk össze népes, sűrű gyülekezetben. A találkozás, az együttlét örömét még ünnepibbé tette a gyülekezeti vegyeskar és a Crescendo ünnepi fellépése, szolgálata. Másfél esztendő kényszerszünet után nagy öröm volt ismét hallgatni bizonyságtételüket. Rekita Rozália színművésznő alkalomhoz illő, a hálaadás témaköréhez tartozó verscsokorral ajándékozta meg az ünneplő közösségünket. A legkisebbek, a gyermekek és ifjak számára külön programmal, sok-sok játékkal készültünk. Az ünnepi ebéd után megtekintettük a templomépítésről készült filmet, mely által sok kedves, áldott emléket elevenítettünk fel a kezdetekről, áldozatos munkáról, összefogásról, Isten gondoskodó szeretetéről. Alternatív programokkal folytatódott a délután: lehetőség volt részt venni egy nagyon különleges imasétán, régi felvételekből összeállított kiállítást lehetett megtekinteni, a bogártelki felújított templomot látogatását is megszerveztük, illetve a sportpályán is lehetett játszani.

A bogártelki Filemon ház udvarán kezdődött a két napos együttlét.

Ünneplésünk második napján, vasárnap istentiszteleti közösségben, számos vendég és kerekdombi egyháztag jelenlétében ünnepelhettünk. Az igehirdetési szolgálatot Tóth Árpád nyugalmazott lelkipásztor végezte, akit szoros szálak fűznek közösségünkhöz, hisz a Kerekdombon nőtt fel, itt tett konfirmációi fogadalmat Megváltó Krisztusáról, jelen volt és segédkezett a templomépítés (1977-1980) nehéz, de áldásos munkálatainál. A Zsid 13,6 alapján szólt az egybegyűltekhez: Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitüket. Felidézte az egyházközség rövid történetét, majd arra buzdította az egybegyűlteket, hogy kövessük az elöljárók hitét, életcélját, hogy mi is a magunk helyén az utánunk jövő nemzedékek számára legyünk hiteles, áldozatkész elöljárók.

Jómagam, mint házigazda lelkipásztor szeretettel köszöntöttem az egybegyűlteket, az Kolozsvári Református Egyházmegye elöljáróit, lelkipásztor elődömet és családját, a volt kerekdombi segédlelkészeket és családjukat, a jelen levő lelkipásztor szolgatársakat, testvérgyülekezeteink elöljáróit, képviselőit, a testvéregyházak képviselőit, a Kerekdombról elszármazottakat, mely után vendégeink köszöntő szavaikkal, éneklésükkel és számos ajándékkal leptek meg minket. A kórusaink éneklése, a gyermekek és ifjak bizonyságtétele, ünnepi műsora töltötte be az ünneplő atyafiakkal megtelt templomot. E jeles évfordulóra való tekintettel emlékkönyvet, pontosabban a Létezünk gyülekezeti lapunk ünnepi számát adtuk ki, benne sok visszaemlékezéssel, a templomépítéssel kapcsolatos történettel. Az ünneplő gyülekezet minden tagját a kopjafát ábrázoló bibliajelzővel ajándékoztunk meg.

Ünnepi köszöntésemből hadd következzen néhány gondolat: áldott emlékezetű dr. Dobri János templomépítő, gyülekezetszervező lelkipásztor nevét minden kerekdombi atyánkfia áhítattal veszi az ajkára és hálával adózik az ő áldozatos, kitartó szolgálata előtt. Dr. Dobri János, mindenki Janó bácsija személyében olyan lelkészt nyert 1969-ben a kerekdombi közösség, aki az álmokat nemcsak elfogadni, de valóra váltani is akarta. A templomépítés előtt dr. Dobri János számára osztályrészül jutott hét éven keresztül kilincselés az illetékes hatóságoknál, kitartás, buzgó könyörgés és megannyi át nem aludt éjszaka, hatósági megfigyelés és sorolhatnánk, de most csak hálás szívvel összegezve ennyit mondhatunk: felépült a templomunk (1980-ban fejezték be a templomépítést, 1980. április 27-én szentelték fel), melyért EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG, miénk a hálaadás! Fia, utódja Dobri András folytatta a lelki építkezést, a gyülekezet megszervezését, felkarolta a kóruséneklést, gyerek- és ifjúsági munkát, kiteljesítette a diakóniai szolgálatot, gyülekezeti házat álmodott.

A kerekdombi gyülekezet elnöksége leleplezi az évfordulóra készült kopjafát.

Lehet te magad is itt vállaltál önkéntes munkát, amikor a templom alapjait ásták, vagy éppen falaztak, betonkazettákat formáztak, fuvaroztad az építőanyagot, vagy éppen ebédet készítettél a munkásoknak, adományokat gyűjtöttél, hogy ne álljon le az építkezés…Hitből, összefogásból, áldozatból, Isten kegyelméből épült fel a Corneliu Coposu utca 72. szám alatti telken Isten háza viszontagságos, embertelen időkben reménységet ébresztve sok meghurcolt, megtépázott ember szívében.

Az Ékes-Énekek temploma, a reménység temploma, a kerekdombi istenháza ha nem is eredetileg tervezett helyén és formájában (dr. Biró Mózes hídelvei lelkipásztor elképzelése szerint a Partizán utcában épült volna meg a templom Ékes- Énekek temploma néven, Kós Károly tervei alapján), de ma is áll és élő példája annak, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, ha az emberek szívében ott lakozik az a mustármagnyi hit, amellyel már hegyeket is meg lehet mozdítani. Az épülő templomot itt, Erdélyben mindenki egy kicsit magáénak is érezte. Dolgoztak itt férfiak és nők, fiatalok és idősek, reformátusok és nem reformátusok egyaránt. Lelkészek, gondnokok, presbiterek, egyháztagok a városból, Erdélyből, határunkon túl élő, egyházunkat féltőn szerető lelkek, hivatásuk magaslatán álló mérnökök irányítása alatt, anyagi javakat, emberi energiájukat nem kímélve.

Különösen jó érzés felleltározni a 40. évet a kóruséneklés szempontjából is. Vegyeskarunk gyakorlatilag a templomunkkal egyidős, Crescendo kórusunk pedig már betöltötte a 15. életévét, túl van a konfirmáción. Istendicsőítő, tiszta szívből végzett szolgálatuk mellett nem mehetek el szó nélkül. Oly sok örömöt, lelki feltöltődést szereztetek gyülekezetünk közösségének, de határokon túl is, hogy minimum a hála és a köszönet virágcsokrát joggal kiérdemeltétek. Köszönöm a sok éves szolgálatot, Isten áldja életeteket.

Minden bizonnyal az Úr csodálatos tervéhez tartozott a testvéri kapcsolatok kiépítése is, hogy egymásra találtunk és ezen kapcsolatok kiállták az idő próbáját, ma is erős szálak fűznek egymáshoz. Köszönjük Margriet és Wim van den Voorennek, hogy ezelőtt 25 évvel ezelőtt minket választottak, a kerekdombi közösséget választották és hűséggel, kitartással, odaadással azon fáradoztak, hogy támogassák közösségünket különböző projektjei megvalósításában (diakóniai projekt, orvosi projekt, bogártelki Filemon Ház és sportpálya projekt). Isten után őket, és mindazon barátaikat, a heemstedei Petrakerk közösségét, a KOE-t és más szervezeteket illesse a hála és köszönet. Köszönjük a balmazújvárosi testvérgyülekezetünk barátságát, akikkel az elmúlt több mint tizenöt év alatt számtalanszor találkozhattunk, az ifjakkal közösen táborozhattunk, lelkipásztorok és kórusok kölcsönösen szolgálhattak a templomokban, baráti kapcsolatok alakultak ki, és bár mindkét gyülekezetben lelkipásztorváltás történt nyugdíjazás okán, Istennek hála a kapcsolat nem szakadt meg, sőt vannak közös terveink, amelyeket meg szeretnénk valósítani.

Tóth Árpád nyugalmazott lelkipásztor áldotta meg a kopjafát.

Isten csodálatos terve nemcsak határokon túlra terjedt, hanem csodás hazánkban is keresett számunkra igaz testvéreket, akikért nagyon hálásak vagyunk. Köszönjük a magyarfodorházi, ördögkeresztúri, kisesküllői, bodonkúti, magyarmacskási, páncélcsehi, magyarderzsei és sövényfalvi testvérek vendégszeretetét, értünk elmondott imáit, a közös találkozásokat, jóízű beszélgetéseket. Ha tudtunk segíteni nagyobb testvérként a kisebb testvért, mindig jó szívvel és szeretettel tettük, és fogjuk tenni ezután is. Ez Isten csodálatos terve, és mi reménységgel és hittel tekintünk előre, hálát adunk a megtett útért és az Ő áldást kérjük az előttünk álló tennivalókra. Ezért imádkozok, hogy az Úr áldása legyen mindannyiunk életén, segítsen abban, hogy hűek legyünk hozzá mindhalálig, hogy e drága kerekdombi templom sose maradjon üres, hanem az utánunk jövő nemzedékek is szívükön viseljék a sorsát, melynek építésénél nagyszüleik, dédszüleik is fáradoztak.

Fel szeretném sorolni Isten gondviselő szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, de félő, hogy sosem lenne teljes a lista, éppen ezért Dávid királyhoz hasonlóan így szól imám és hálám szava: Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. Zsolt 40,6 Ezen ige került fel a templomkertben felállított kopjafára, melyet ünnepélyes keretek között Tóth Árpád lelkipásztor áldott meg.

2021. szeptemberében közösségünk majd 900 lelket számlál. Helyezzük életünket, gyülekezetünk jövőjét az Úr oltalmába és hiszem, hogy Kegyelmes Atyánk még számtalan csodás tervbe von be minket, és így pásztorolja, építi közösségünket.